A kecsua nyelv (saját elnevezése Runa Shimi/Simi vagy Qhichwa Shimi/Simi, spanyolul quechua), az egykori Inka Birodalom nyelve, az andoki-egyenlítői nagy nyelvtörzs andoki törzsén belül a kecsumara nyelvcsalád önálló, kecsua ágát alkotó indián nyelv, számos nyelvjárással. Anyanyelvi beszélőinek száma több mint 9 millió Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Chilében és Argentínában. Közülük a spanyol mellett második hivatalos nyelv Bolíviában és Peruban.
Változatai Változatait egyes nyelvészek nem is nyelvjárásoknak, hanem makronyelvnek, azaz egymáshoz igen közeli (többé-kevésbé kölcsönösen érthető), de különálló nyelveknek tekintik. Nyelvcsaládként az egyes nyelvek közötti különbség kisebb, mint a germán és az újlatin nyelvek között, de nagyobb, mint a szláv és az arab nyelvek között.
A kecsua nyelvnek vagy nyelvcsaládnak két erősen eltérő változata létezik: a Peru felföldjein beszélt központi (kecsua B, kecsua I) és az Ecuadorban, Dél-Peruban és Bolíviában beszélt periférikus (kecsua A, kecsua II). Ezek a változatok dialektuskontinuumok, bennük ilyen éles határok nem ismerhetők fel.
A kecsua II-B nyelvtanilag egyszerűbb változat, melyet Ecuador északi részein beszélnek; délen a régiesebb kecsua II-C használatos. Ezt beszélik Cusco környékén is, és tekintélyes nyelvjárássá vált északon is, mivel az Inka Birodalomban a nemesek gyerekeinek a birodalom fővárosában, Cuscóban kellett tanulniuk. A három fő változat beszélői nehezen tudják megértetni magukat egymással, így tekinthetők külön nyelveknek. Ezeken belül a megértéssel nincsenek problémák a nagyobb helyi különbségek ellenére sem.
Az Ethnologue 45 változatot ír le, habár a dialektuskontinuumok miatt nehéz a változatokat elkülöníteni. A központi kecsua változatosabb, és a nyelvészek szerint területe közelebb esik az ősnyelv területéhez, mint a perifériás.
Családfa A fenti klasszikus felosztás Alfredo Torerotól származik, aki egy negyedik nyelvet is elkülönített Észak-Peruban. Ennek elkülönítése azonban gondot okozott más nyelvészeknek, így ma már nem szerepel a családfán.
A további felosztás a következő: Kecsua I vagy kecsua B, közép-kecsua vagy waywash, Közép-Peru és Peru partvidékén A legszélesebb körben beszélt elemek a kontinuumból: vajlasz (huaylas), vajla vanka (huaylla wanca) és conchucos Kecsua II vagy kecsua A, úgy is mint perifériás kecsua vagy wanp'una Junkaj (yunkay) kecsua vagy kecsua II A Peru déli hegyeiben; leggyakoribb változata a kahamarka (cajamarca). Észak-kecsua vagy kecsua II B Ecuadorban, Észak-Peruban és Kolumbiában; leggyakoribb a csimborasszó felföldi kecsua és imbabura felföldi kecsua Dél-kecsua vagy kecsua II C Bolíviában, Chilében, Dél-Peruban és Északkelet-Argentínában; leggyakoribb a dél-bolíviai, cuzcói (cuscoi), ajakucso (ayacucho), és puno (collao) kecsua.
Willem Adelaar átrendezte a családfát, átsorolva a II-A-t a kecsua I alá.Adelaar 2004
Landerman (1991) szerint a genetikai felosztást nem tartja lehetségesnek, és a kecsua-II-t négy részre osztja: északi, észak-perui, közép és déli. A csacsapojasz (chachapoyas) és lamas kecsuát az észak-perui kecsuához sorolja.Peter Landerman, 1991. Quechua dialects and their classification. PhD dissertation, UCLA
Földrajzi elterjedés A kecsua-I (waywash) Peru központi hegyvidékének kecsua nyelve az Ancash régiótól Huancayóig. Itt vannak a legnagyobb különbségek,Lyle Campbell, American Indian Languages: The Historical Linguistics of Native America, Oxford University Press, 1997, p. 189 és a jobban elkülöníthető változatokat külön nyelvekként kezelik.
Kecsua-II (wamp'una): II-A: yunkay kecsua Peru hegyvidékének nyugati részén II-B: észak-kecsua (runa shimi, kichwa) főként Columbiában, Ecuadorban, de előfordul az Amazonas alföldjén és Peru néhány kisebb területén II-C: dél-kecsua, Huancavelicától Argentína északnyugati részéig. A legbefolyásosabb ág, mivel itt volt Cusco, az Inka Birodalom fővárosa. Máig ennek van a legtöbb beszélője, a legnagyobb irodalma és kulturális hagyatéka.
Összehasonlítás Néhány szó különböző kecsua nyelveken:
Ankas (I) Vanka (I) Kahamarka (II-A) San Martin (II-B) Kichwa (II-B) Ajakucso (II-C) Cuzcói (II-C) 'egy' huk suk, huk, suq suk shuk huk huk 'kettő' ishkay ishkay ishkay ishkay ishkay iskay iskay 'tíz' ćhunka, chunka, ćhunka ch'unka chunka chunka chunka chunka 'édes' mishki mishki mishki mishki mishki miski misk'i 'fehér' yuraq yulaq yuraq yurak yurak yuraq yuraq 'ad' qun qun qun kun kun qun qun 'igen' awmi aw ari ari ari arí arí
Kecsua és ajmara nyelvek Szókincsének nagy részében és szerkezeti vonásaiban a kecsua nyelvek párhuzamba állíthatók az ajmarával. Emiatt a két nyelvcsaládot egyes nyelvészek összevonják a kecsua-ajmara nyelvcsaládba. A szakértők azonban elvetik, mivel ők úgy látják, hogy a hasonlóságok jobban magyarázhatók a hosszú ideig tartó egymás mellett éléssel, kölcsönös befolyásolással és kölcsönzéssel. A Tivanaku Birodalom és annak pukuina nyelvével.
Nyelvi kapcsolatok Jolkesky (2016) szerint a szókincs hasonlósága magyarázható a nyelvek érintkezésével a következő nyelvcsaládokban: kunza, leko, mapudungun, mocsika, uru-csipaja, zaparo, aravak, kandosi, municse, pukina, pano, barbako, csolon-hibito, haki, hivaro és kavapana.
Szókincs A kecsua számos spanyol szót vett át, mint piru (pero, 'de'); bwenu (bueno, 'jó'); iskwila (escuela, 'iskola'); waka (vaca, 'tehén') és wuru (burro, 'szamár').
Spanyol közvetítéssel számos kecsua szó került át más nyelvekbe, mint koka, kondor, guanó, láma, pampa, poncsó, puma, kinin, kinoa, vikunya.Edward A. Roberts, A Comprehensive Etymological Dictionary of the Spanish Language..., 2014.
Latin-amerikai spanyol nyelvbe való átvételek a következők: papa "krumpli", chuchaqui "másnaposság" Peruban, és különböző kölcsönzések a hegyi betegségre: suruqch'i Bolíviában, sorojchi Ecuadorban és soroche Peruban.
Bolíviában számos kecsua szót használnak még azok is, akik nem beszélnek kecsuául; mint például wawa 'kisbaba, kisgyermek'; ch'aki 'másnaposság'; misi 'macska'; juk'ucho 'egér'; juk'ucho 'zöld bors'; jacu 'menjünk'; chhiri és chhurco 'göndör hajú' többek között. A nyelvtan szintén befolyásolta a spanyolt, az igék -ri végződést kapnak Bolíviában, hogy ha érzelmi hatással volt a cselekvés; felszólító módban jelentése 'kérlek', vagy az utasítások udvariasabbá tétele. Például a pásame ('adjál át valamit') pasarime lesz.
Az elnevezés eredete A spanyol hódítók eleinte lengua generalként („általános nyelv”) hivatkoztak az Inka Birodalom nyelvére. A quichua nevet először Domingo de Santo Tomás használta 1560-ban a Grammatica o arte de la lengua general de los indios de los reynos del Perú című munkájában.Adelaar 2004, p. 179. Nem tudjuk, hogy nevezték a nyelvet a spanyol hódítás előtt, és miért nevezték el a spanyolok kecsuának. A nyelvet beszélői runa simi-nek ("az ember nyelve") nevezik; viszont ez sem ismert a gyarmatosítás előtti időből.
A kecsua elnevezésnek két lehetséges etimológiája van. Az egyik a *qiĉ.wa bennszülött szó, ami eredetileg a kukorica termesztésére és megtelepedésre alkalmas éghajlatú völgyeket jelentette. Az alternatív etimológia szerint Pedro Cieza de León és Inca Garcilaso de la Vega korai spanyol szerzők írtak a kecsuának nevezett emberekről a mai Apurímac területről, és arra következtethetünk, hogy róluk nevezték el az egész nyelvet.
Peruban és Bolíviában a 17. század óta használják a spanyolos Quechua és Quichua írásmódokat, különösen a harmadik limai zsinat óta. Ma a "Quechua Simi" kiejtései közé tartozik a [ˈqʰeʃwa ˈsimi], [ˈχetʃwa ˈʃimi], [ˈkitʃwa ˈʃimi], és [ˈʔitʃwa ˈʃimi] hangsor.
Írás és kiejtés A latin betűs írást a spanyolok vezették be, azonban egységes helyesírással nem rendelkezik.
Az ajmarához hasonlóan mindössze három magánhangzó-fonémája van: a, i, u. Egynyelvűek kiejtése szerint , de hallani spanyolos -t is. A q torokhang ((, , és )) környezetében az i inkább e-nek, az u pedig o-nak hangzik. Mássalhangzórendszere bonyolult és nyelvjárásonként is változó. Ami még bonyolultabbá teszi, hogy az 1939-ben kialakított és 1946-ban véglegesített latin betűs írás nem különböztet meg minden hangot. Jellemző sajátosságai közé tartozik, hogy hiányoznak a zöngés zárhangok (b, d, g), ugyanakkor egy sor zöngétlen zárhanggal rendelkezik, mindegyiknek van ejektív, valamint hehezetes változata is: p, p', ph / t, t', th / k, k', kh / q, q', qh. A szókincs 30%-át kitevő spanyol eredetű szavakban egyéb hangok is előfordulhatnak, mint , , , ).
A hangsúly általában az utolsó előtti szótagra esik: a toldalékolt alakok esetén ennek megfelelően hátrébb tolódik. A kivételes eseteket ékezettel jelölik.
+Cusco kecsua mássalhangzókBilabiálisAlveolárisPostalveoláris/PalatálisVelárisUvulárisGlottálisNazális Stop/AffrikátaFrikatívaApproximánsRhotikus Az geminációja pergetést eredményez.
Glottalizált mássalhangzók csak a cusco kecsuában, az észak-bolíviai kecsuában és a dél-bolíviai kecsuában fordulnak elő. Aspirált mássalhangzók csak ezekben, illetve az ecuadori kecsuában találhatók. A latin betűs ábécé
A jelenlegi ábécé – amelyet Peruban 1975-ben tettek hivatalossá a nyelvvel együtt – az alábbi 21 betűből áll:
a, ch, h, i, k, l, ll, m, n, ñ, p, q, r, s, sh, t, tr, ts, u, w, y.
Ha külön jeleknek tekintenénk az ejektív és a hehezetes mássalhangzókat (ch', chh, k', kh, p', ph, q', qh, t', th) is, akkor ezekkel együtt 31 betűs lenne az ábécé.
A Bolíviában használt ábécében, ugyanazzal a hangértékkel a h betű helyett j-t használnak (mint a spanyolban).
A magyar olvasattól eltérő betűk közelítő kiejtése:
a – magyar „palócos” a, torokhangok (q, q', qh) környezetében magyar a ch – magyar cs ll – jésített (lágy) l ñ – magyar ny q – mélyen a torokban ejtett k hang s – magyar sz sh – magyar s tr – körülbelül a magyar t és cs között ejtett hang ts – hasonló a magyar c hanghoz w – u-szerű v, mint az angol want szóban y – a magyar j-nek felel meg.
Az ejektív és hehezetes hangok kiejtése:
Az ejektív hangok (ch', k', q', p', t') ejtését úgy kell elképzelni, hogy nagy levegőt veszünk, és hirtelen, nagy erővel kiengedjük az adott mássalhangzó ejtésekor, vagyis egészen leegyszerűsítve „kiköpjük” a betűt. A hehezetes mássalhangzó (chh, kh, qh, ph, th) azt jelenti, hogy a betűt egy gyenge h-val együtt kell kiejteni.
Mivel kevés az írásos anyag, azért az írást kevés alkalmuk van használni a nyelv beszélőinek.
A korábbi helyesírást spanyol mintára alakították ki. Így kerültek spanyol közvetítéssel az angol nyelvbe kecsua szavak spanyolosan írva, mint Inca, Huayna Cápac, Collasuyo, Mama Ocllo, Viracocha, quipu, tambo, condor, amelyeket angolul még mindig így írnak. Az 1975-ös helyesírás szerint ugyanezek a szavak így írandók: Inka, Wayna Qhapaq, Qollasuyu, Mama Oqllo, Wiraqocha, khipu, tampu, kuntur. 1985-ben további módosításokat végeztek a helyesíráson, kialakítva a mai írásmódot: Inka, Wayna Qhapaq, Qullasuyu, Mama Uqllu, Wiraqucha, khipu, tampu, kuntur.
A helyesírásról továbbra is viták zajlanak. A régi helyesírást támogatók szerint az új helyesírás idegennek tűnik azoknak, akik idegen nyelvként tanulják a kecsua nyelveket, mivel ők rendszerint előbb spanyolul tanulnak. Az új helyesírás hívei úgy gondolják, hogy ez jobban illeszkedik a kecsua fonológiához, és rámutatnak azokra a tanulmányokra, melyek szerint az ötmagánhangzós rendszert tanuló kecsua gyerekeknek később több gondjuk van a spanyol írott nyelvvel.
Az írók különbözőképpen kezelik a spanyol nyelvből származó szavakat, mivel ezt a helyesírás nem szabályozza. Vannak, akik meghagyják a spanyol írásmódot, és vannak, akik fonetikusan írják le őket. Így például a „Roberto vagyok” mondat írható úgy, mint Robertom kani vagy úgy, hogy Ruwirtum kani. A szó végén látható -m rag azt mutatja, hogy az információ első kézből ismert.