Husz Béla (Felka, 1892. február 3. – Budapest, 1954. július 15.) botanikus, mikrobiológus, növénypatológus, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952).

Életrajza 1892. február 3-án született Felkán. Szepességi német anyanyelvű, evangélikus családból származott. Szülei: Husz János községi tanító és evangélikus kántor, édesanyja Koch Ludmilla. Testvére: Husz Ödön.

Az eperjesi német nyelvű evangélikus kollégiumban érettségizett (1910), majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – biológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett biológiai szaktárgyakból 1915-ben. A Tudományegyetem Növénytani Intézet Laboratóriumának tanársegéde volt 1915–1917 között, bölcsészdoktori oklevelet 1919-ben szerzett. Egyidejűleg a budapesti Nagymező utcai fiúiskola ideiglenes, majd r. tanára, egyúttal a budapesti felsőkereskedelmi iskola és középiskola r. tanára (1916–1923). A Pázmány Péter Tudományegyetem Növényélet- és Kórtani Intézetében tud. munkatárs, majd kísérletügyi adjunktus (1923–1929). 1929-től a Kertészeti Tanintézet, a Kertészeti Akadémia (1939-1942), ill. a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (1943-) Növénykórtani Tanszékének ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1929–1945). A mezőgazdasági növények gomba okozta betegségei tárgykörből magántanári képesítést nyert (habilitált, 1936). 1936-ban (szervezeti átalakulás miatt ) a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Műegyetem) gazdaságtudományi karán magántanárként a Növénykórtani Tanszék vezetője. 1946-tól (szintén szervezeti átalakítás miatt) a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlészettudományi Karán a Növénykórtani Tanszékének és a Növényegészségügyi Intézetnek (1945-1946) vezetője volt. 1949–1954 között, haláláig a Növényvédelmi Kutatóintézet Növénykórtani Osztályának tud. tanácsadójaként kutatott. A mezőgazdasági tudományok doktora címet 1952-ben nyerte el addigi tevékenységéért.Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Munkássága Husz Béla európai horizontú, kiterjedt szaktudású, rendkívül képzett szakember volt, méltó folytatója és követője annak az iskolának és szakmai irányvonalnak, amelynek alap vetői nálunk Linhart György, a kitűnő Istvánffi Gyula és Schilberszky Károly voltak.Ubrizsy Gábor 1957. Husz Béla emlékezete 1982-1954. Botanikai Közlemények 47: 2-9. o. Kutatómunkája rendkívül sokrétű volt. Főleg a mikroszkopikus gombák rendszertanával és a kultúrnövényeket károsító gombabetegségekkel foglalkozott.

Kiterjedt szak- és népszerűsítő irodalmi tevékenységet folytatott, több mint 400 cikke jelent meg. Munkái elsősorban a „Botanikai Közlemények-"ben, a „Mezőgazdasági Kutatások"-ban, a „Magyar Gombászati Lapok"-ban, „Növényvédelem és Kertészet", a „Kertészeti Főiskola Közleményei"-ben, a „Köztelek"-ben, a „Magyar Gyümölcs"-ben, a „Kertészet és Szőlészet"-ben az olvasóktól türelmetlenül várva jelennek meg. Melyik gyakorlati kertész ne ismerte volna Husz Béla levelesládáját, amely kifogyhatatlan volt értékes és találó szaktanácsokban, bölcs útmutatásokban. Husz Béla a három évtizednél terjedelmesebb munkássága szerves és értékes része a fejlődő magyar növényvédelmi tudománynak, és egyik kiváló fejezete a növénykórtan hazai történetének. Hatalmas tudományos életműve mellett csak végtelen szerénysége, a szakma iránti csillapíthatatlan szeretete és a fiatalok áldozatkész tanítása azok a jellemvonások, amelyeket mély elismeréssel kell illetnünk.

Növényvédelmi, növénykórtani, kertészeti növénytani alapkutatásokkal és alkalmazott mikológiával, elsősorban a mikroszkopikus gombák rendszertanának és a kultúrnövények gombabetegségeinek kérdéseivel foglalkozott. Elsőként mutatta ki hazánkban a Colletotrichum atramentarium nevű kórokozó gombát, úttörő munkát végzett a mikroorganizmusok felhasználására a biológiai védekezés területén. Új, nemzetközileg is jelentős módszert dolgozott ki a búzafajták szabadföldi rozsdafertőzöttségének összehasonlítására, amely főként a magyarországi búzanemesítés számára bizonyult értékesnek. Vizsgálta továbbá kajszibarackfák gutaütéses betegségét, különböző ipari növények gyökérzetének golyvás megbetegedéseit, de tanulmányozta a magyarországi növénykórtan történetét is. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is jelentős, az első korszerű növénykórtani könyv szerzője. Fő műve, a konídiumos gombák (Fungi Imperfecti) nagymonográfiája részben kéziratban maradt.

A Növényegészségügyi Tanács (1913–1914) és a Darányi Ignác Agrártudományi Társaság tagja (1935-től).

Főbb munkái

Adatok a Magas-Tátra és a Szepesség mikroszkopikus gombaflórájának ismertetéséhez. Egy. doktori értek. (Bp., 1919 és Botanikai Közlemények, 1921) A burgonyarák. (Növényvédelem, 1925) A rozsdagombák heterothallismusa és a rozsdapycnidiumok feladata. Összefoglaló ismertetés. (Botanikai Közlemények, 1929) Néhány adata a gyümölcsfák gyökérgolyvájához. (Kertészeti Szemle, 1930) Baktériumos gyökérgolyva. (Növényvédelem, 1931) Adatok a magyar búzarozsda kérdéséhez. (Mezőgazdasági Kutatások, 1932) Mikroorganizmusok felhasználása a biológiai növényvédelemben. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1933) Gyümölcsfáink permetezése. (Kertészeti Szemle, 1933) Növénykórtani jegyzet. H. B. előadásaiból összeáll. Medveczky Antal. (Bp., 1934) Gyümölcstermelési és gyümölcsfavédelmi útmutató. Összeáll. Mahács Mátyással. (Bp., 1934 3. kiad. 1936) Néhány hervadásos növénybetegség hazánkból. (Botanikai Közlemények, 1935) Megemlékezés Schilberszky Károlyról. (Folia Crytogamica, 1936) A szilfavész. – Két újabb járványos növénybetegség hazánkban. (Természettudományi Közlöny, 1936) Schilberszky Károly emlékezete. (Botanikai Közlemények, 1938) Kertészeti növénytan. H. B. előadásai. (Bp., 1938) A hollandi szilfavész. (Természettudományi Közlöny, 1939) Virágbepermetezés és a méhek. – Nyúlrágta fák ápolása. – A fagyott alma felhasználása. – Gyümölcsfa-permetezéseink a réztakarékosság jegyében. – A bór jelentősége a növények táplálkozásában. – A cink jelentősége a növények táplálkozásában. (Természettudományi Közlöny, 1940) Megfigyelések az alma törpeszártaguságáról. (A Magyar Kir. Kertészeti Akadémia Közleményei, 1940 és külön: Pécs, 1942) A kajszibarackfa gutaütéséről. (Természettudományi Közlöny, 1941) A kajszi gutaütés egyik esete. – Egy új lenbetegség. (Köztelek, 1941)

A beteg növény és gyógyítása. Monográfia. 32 táblával és 66 szövegképpel. (A Kir. Magyar Természettudományi Társulat kiadványa. Bp., 1941) bélyegkép|Nagy Rauger-díjjal elismert könyve (a Kir. Magyar Természettudományi Társaság díja)

A rézgálichiány. – A gyümölcsfák terméketlensége. (Természettudományi Közlöny, 1942) A bimbólikasztóbogár leküzdése újabb megvilágításban. – 1942. évi kísérletek rézgálic-pótlószerekkel a gyümölcsösben. (Borászati Lapok, 1942) Gyümölcs-xeniák. (Természettudományi Közlöny, 1943) Előmunkálatok a meggy terméshozamának fokozásához. (A Magyar Kir. Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Közleményei, 1943) Kertészeti növénykórtan. H. B. előadásai. (Bp., 1943) Háborús permetezés. (Bp., 1944) A kolorádói burgonyabogár Ausztriában. – Kétszer termő körtefa. – Vavilov emlékezete. (Természettudomány, 1946) Mikológiai vizsgálatok pusztuló kajszifákon. (Magyar Gombászati Lapok, 1947) A vészes tulipánfoltosság Magyarországon. Podhraszky Jánossal. (Az ATE Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karának Évkönyve. 1950. Bp., 1951) A növénybetegségeket okozó konídiumos gombák meghatározása és rendszere. Részlet-monográfia. (Bp., 1951) Honosítás alatt levő növényeink 1951-ben észlelt betegségei. – A rizs bruzonés barnulása. (Növényvédelem, 1951) A gabonafélék gombabetegségei. – Kapásnövények betegségei. – Ipari növények betegségei. (A növényvédelem gyakorlati kézikönyve. Szerk. Kerekes Lajos és Ubrizsy Gábor. Bp., 1951) A növényvédelem gyakorlati kézikönyve (többekkel Budapest, 1951) A növénykórtan története. – A gombák életmódja, fertőzési viszonyai és járványtana. (Növénykórtan. I. köt. Szerk. Ubrizsy Gábor. Bp., 1952) Über die Colletotrichum-Welkekrankheit der Kartoffel in Ungarn. (Acta Agronomica, 1953).

Jegyzetek

Források

Bognár Sándor 1994. A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Business Asistance. Kisalföldi Vállalkozásfejlesztés Alapítvány kiadványa, Mosonmagyaróvár. 489 o. Kozák Péter (szerk.) 2013. Névpont. Husz Béla. https://www.nevpont.hu/palyakep/husz-bela-d78bd

Kategória:Magyar botanikusok Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1954-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar botanikai szakírók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek