Bohuslav Sobotka kormánya, vagy a Sobotka-kormány a Cseh Köztársaság 2014 és 2017 között regnáló kormánya. Bohuslav Sobotkát 2014. január 17-én nevezte ki miniszterelnöknek Miloš Zeman cseh államfő. Kormánya 2014. január 29-én esküdött fel. A Sobotka-kormány koalíció tagjai a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD), az ANO 2011 (ANO) és a Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) voltak. A koalíciós megállapodás szerint a ČSSD nyolc miniszteri széket kapott, az ANO hatot és a KDU-ČSL hármat. A kormánykoalíció kitöltötte a négy éves politikai ciklust és egészen a 2017-es választásokat követő kormányváltásig fennmaradt.
A miniszterek Minisztérium Miniszter Politikai párt Hivatalban Miniszterelnök Bohuslav Sobotka ČSSD 2014. január 29. – 2017. december 6. Első miniszterelnök-helyettes Pénzügyminiszter Andrej Babiš ANO 2014. január 29. – 2017. május 24. Miniszterelnök-helyettes Tudományos és Kutatási Miniszter Pavel Bělobrádek KDU-ČSL 2014. január 29. – 2017. december 6. Pénzügyminiszter Ivan Pilný ANO 2017. május 24. – 2017. december 6. Külügyminiszter Lubomír Zaorálek ČSSD 2014. január 29. – 2017. december 6. Belügyminiszter Milan Chovanec ČSSD 2014. január 29. – 2017. december 6. Munka- és szociális ügyi miniszter Michaela Marksová-Tominová ČSSD 2014. január 29. – 2017. december 6. Ipari és kereskedelmi miniszter Jan Mládek ČSSD 2014. január 29. – 2017. december 6.Egészségügyi miniszter Svatopluk Němeček ČSSD 2014. január 29. – 2016. november 30. Miloslav Ludvík ČSSD 2016. december 1. - 2017. december 6.Igazságügyminiszter Helena Válková ANO 2014. január 19. – 2015. március 1. Robert Pelikán ANO 2015. március 12. – 2017. december 6.Oktatási, ifjúsági és sportminiszter Marcel Chládek ČSSD 2014. január 29. – 2015. június 5. Kateřina Valachová ČSSD 2015. június 17. - 2017. december 6. Honvédelmi miniszter Martin Stropnický ANO 2014. január 29. – 2017. december 6.Közlekedési miniszter Antonín Prachař ANO 2014. január 29. - 2014. november 13. Dan Ťok ANO 2014. december 4. – 2017. december 6.Regionális fejlesztési miniszter Věra Jourová ANO 2014. január 29. - 2014. október 3. Karla Šlechtová ANO 2014. október 8. – 2017. december 6. Környezetvédelmi miniszter Richard Brabec ANO 2014. január 29. – 2017. december 6. Mezőgazdasági miniszter Marian Jurečka KDU-ČSL 2014. január 29. – 2017. december 6. Kulturális miniszter Daniel Herman KDU-ČSL 2014. január 29. – 2017. december 6.Emberijogi és esélyegyenlőségi miniszter Jiří Dienstbier Jr. ČSSD 2014. január 29. – 2016. november 30. Jan Chvojka ČSSD 2016. december 1. - 2017. december 6.
Kormányalakítás A 2013-as csehországi parlamenti választás után a meggyengült szociáldemokrata párt, illetve vezetője Bohuslav Sobotka kapott lehetőséget a kormányalakításra. Sobotka kormányalakítása a lehető legnehezebb feladatnak mutatkozott. A választás nem járt egyértelmű eredménnyel. Az egyetlen szóba jöhető koalíciós partner az alig egy évvel korábban alapított, ideológiailag még nem letisztult profilú ANO volt, ám még ennek szavazataival sem volt a kormánytöbbség elérhető. Még a kormányalakítási tárgyalások megkezdése előtt Sobotkát váratlan helyről érte támadás: saját pártjának Miloš Zeman államfőhöz húzó vezetői megkísérelték őt eltávolítani a párt éléről. A cseh újságokban "lányi puccs" néven említett hatalomátvételi kísérletet csak a szociáldemokrata párt tagságának Sobotka melletti kiállása és az ANO vezetőjének a zemanisták törekvéseit elutasító nyilatkozata lehetetlenítette el. Bár Sobotka párton belüli ellenfelei a sikertelen hatalomátvételi kísérlet után a háttérbe húzódtak, a gyenge választási szereplés, a széthúzó szociáldemokrata párt és a kifürkészhetetlen természetű koalíciós partner továbbra is kétségessé tették, hogy a Sobotka által felállított kormány legalább középtávon életképes lesz-e.
A koalícióba Sobotka végül saját ČSSD-je mellett a liberális-populista ANO-t és a keresztényszociális KDU-ČSL vonta be. A kormányalakítási tárgyalások 2013. november 11-től december végéig tartottak. A pártok ez idő alatt megegyeztek a kormányprogramról, elosztották a miniszteri tárcákat és megtették személyi javaslataikat.
Az összeállított kormánynévsort 2014. január 3-án Sobotka benyújtotta Zeman elnöknek, aki 2003-as elnökválasztási kudarca egyik fő felelősének tartotta Sobotkát. Zeman kezdettől fogva ellenségesen viszonyult Sobotkához, aki helyett inkább a szövetségesének tartott Michal Hašeket szerette volna a miniszterelnöki székben látni. Az elnök és a miniszterelnök-jelölt első tárgyalásán az államfő jóformán beszélni sem volt hajlandó a Sobotka kinevezéséről. Zeman közölte, hogy nincs szándékában csak úgy kinevezni Sobotka jelöltjeit, mivel előtte át akarja tekinteni azok szakmai előéletét, hogy azok valóban alkalmas személyek legyenek. Az államfő kiszivárogtatta a sajtónak, hogy Martin Stropnickýt nem tartja alkalmasnak a honvédelmi tárca élére. A sajtó úgy értesült, hogy az elnök szintén meg akarja tagadni a 2003-as kudarcában szintén szerepet játszó Lubomír Zaoralek külügyminiszteri és Jiří Dienstbier esélyegyenlőségi miniszteri kinevezését. Január 10-én Miloš Zeman folytatta Sobotka meg sem született kormányának támadását. Sajtótájékoztatót tartott, amelyen kijelentette, hogy Milan Chovanec belügyminiszter-jelölt diplomája számára kétes értékű, Jan Mládek pedig elbukott a biztonsági ellenőrzésen. Azt is kifogásolta, hogy Jiří Dienstbier gyakorló miniszterként jelöltetni kívánja magát a 2014-es EP-választásokon. Marian Jurečka agrárminiszter-jelöltet "zakkant" jelzővel illette. (Jurečka korábban koronaékszereket gyűjtögető alkoholistának nevezte Zemant.) Az elnök kijelentette, hogy csak január 17-én nevezi majd ki az új miniszterelnököt. A választások és a kinevezés között eltelt 3 hónap az addigi legnagyobb távolság volt a választások és az új kormányfő kinevezése között.
A miniszterek kinevezése előtti napokban egy korábban nem létezett és a kormánypártokban nyílt megütközést keltő, többek szerint megalázó eljárás vette kezdetét. Zeman elnök a miniszterjelölteket csoportokba osztva a prágai várba rendelte, hogy ott egy személyes elbeszélgetés során győződjön meg a jelöltek alkalmasságáról. Január 22-én hét jelölt (köztük Babiš és Bělobrádek miniszterelnök-helyettesek), január 23-án további hét jelölt jelent meg Zeman hivatalában, ahol a minisztériumokat érintő terveikről kellett elbeszélgetniük az elnökkel. Január 24-én került sor a Zeman elnök személyes ellenségei között számon tartott Lubomír Zaoralek és Jiří Dienstbier meghallgatására. Zemant az eljárás miatt számos bírálat érte a pártpolitikán kívüli szférából is, mivel az elnök csak a miniszterelnökért felelős, az egyes miniszterek "vizsgáztatása" nem feladata, Zeman magatartása hatalmi túlterjeszkedés. A meghallgatások után nem került nyilvánosságra, hogy az elnök a jelölteket megfelelőnek találta-e. A kormányt végül január 29-én nevezte ki Zeman elnök.
A szociáldemokrata párt szakadása, Sobotka kormányfő ingatag pártbeli helyzete, az Andrej Babiš vezetése alatt erősödő és aktivitását fokozó ANO, illetve Zeman elnök ellenséges magatartása miatt a cseh közvélemény Sobotka kormányának gyors bukását várta. A sajtó arról írt, hogy a kormányfőnek egy tigrist kell meglovagolnia a következő négy évben.
A kormány működése Zöldolaj-ügy A kormányzat törekvése volt, hogy az ország gazdaságát fellendítse. Ennek keretében 2014. július 14-én elfogadták a jövedéki törvény módosítását, amellyel a mezőgazdasági termelők adóterhét akarták csökkenteni. A törvénymódosításhoz váratlanul Milan Urban (ČSSD) módosítási javaslatot fűzött, amelyben a benzin adótartalmát 1,5, a dízel üzemanyagok adótartalmát 2,5 koronával mérsékelték volna. A módosítást a képviselőházi szavazáson az ellenzéki pártok és 17 ČSSD képviselő szavazatával elfogadták. A váratlanul elért ellenzéki siker zavart és dühöt váltott ki a kormánypártok között. A pénzügyi tárcát vezető Andrej Babiš kiszámolta, hogy az adócsökkentés a központi költségvetésen egy 14 milliárd koronás lyukat ütött, amelyet a kormányzat nem tudott máshonnan kipótolni. Az újságok arról írtak, hogy Sobotka a szavazás után dühöngött, üvöltözött a módosítást megszavazó képviselőkkel, majd spekulációk jelentek meg arról, hogy a szociáldemokrata párt képviselői nem véletlenül szavazták meg Urban módosítását, hanem így akarják megbuktatni a saját kormányfőjüket.
A felfokozott hangulatban a két szociáldemokrata képviselő is bejelentette, hogy tévedésből szavazta meg a javaslatot. Az ellenzék részéről óriási felháborodást váltott ki, hogy a házelnök a szavazás megismétléséről döntött. Az ellenzéki ODS az újraszavazás miatt az alkotmánybírósághoz fordult. Két nap múlva a képviselőház újra szavazott, ám ekkor már egy olyan módosítástól, amely az üzemanyagok adójának csökkentését nem tartalmazta. A szociáldemokrata párt a 17 képviselő akcióját azzal magyarázta, hogy a kiszavazók nem vettek részt a frakció törvénymódosítást előkészítő előző esti ülésen, így megzavarodottak és összevissza szavaztak.
Új közszolgálati törvény Az államfő 2014 januárjában azt a feltételt szabta a Sobotka-kormány megbízásakor, hogy az minél előbb fogadja el az új közszolgálati törvényt. A törvény ún. kétharmados törvény volt, így a kormánynak meg kellett egyeznie az ellenzékkel annak módosításáról. Az ellenzék azonban elutasította a szociáldemokraták által tervezett változtatásokat, főként a tervezett Közszolgálati Főigazgatóság ötlete miatt. A kormányppártok kénytelenek volt tárgyalásokba kezdeni az ellenzékkel. Az ellenzéki pártok közölték kifogásaikat, a kormánypártok pedig azok figyelembe vételével egy teljesen új törvényt írtak. A Közszolgálati Főigazgatóság ötletét törölték, a közszolgálat szervezéséért felelős "szuperhivatalnok" a belügyminisztérium miniszterhelyettese lett.
2017-es kormányválság Andrej Babiš pénzügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként igen kedvező helyzetbe került a kormányon belül. Rálátott minisztertársai tevékenységére, tisztában volt az ország lehetőségeivel. A 2013-as választás után szisztematikusan folytatta pártjának, az ANO-nak a fejlesztését. A párt hátterét jelentő Babiš-vállalatbirodalom cégei EU-s támogatások sokaságát nyerték, a pártvezér sajtótermékeket vásárolt. Vállalkozásaival megjelent külföldön és jó kapcsolatokat épített ki szülőhazájával Szlovákiával, illetve Oroszországgal. Babiš ostorozta és korruptnak nevezte a régi pártokat, megoldásként pedig saját elitellenes mozgalmát kínálta. Babiš törekvéseit siker koronázta. Az ANO már a 2014-ben megelőzte a közvélemény-kutatásokban koalíciós partnerét. 2017 tavaszára az ANO népszerűsége 28%-ra nőtt, míg a fő kormányerő ČSSD-é 20-ról 12%-ra hanyatlott. A választások közeledtével Sobotka és Babiš között növekedni kezdett a feszültség.