Az avesztai vagy aveszta nyelv (korábban: zend) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az óiráni nyelvek csoportjában a zoroasztriánus szentírás nyelvhasználatából ismeretes, azaz az Avesztából, amelyből a neve is származik. Kelet-iráni nyelvként a legkorábbi iráni nyelvek közé tartozik, amely a délnyugati óperzsával együtt alakult ki. Nyelvészeti tanulmányok alapján kb. Kr. e. 1200 és Kr. e. 600 között használták. Kb. Kr. e. 400 követően az Avesztát csak szóban adták át, a zoroasztriánus papok kultikus nyelve volt, amíg le nem írták a teljes szentírást.
Kétféle dialektust különböztethetünk meg: "gátha dialektus", a szöveg legrégebbi részeinek nyelve "újabb aveszta" vagy "klasszikus" dialektus, ezen a nyelven olvasható az Aveszta legnagyobb része. A "gátha dialektus", Zarathtusztrának és követőinek nyelve, nyelvtani szerkezetében tisztán megmaradt. Az "újabb aveszta" nyelvváltozat, főleg kései összeállításában nyelvi hanyatlást mutat, ami sok helyütt a ragozási sorok zavarosságában mutatkozik meg. A nyelvi pontatlanságok valószínűleg a másolási folyamat alatt keletkeztek.
Az aveszta nyelv ősi voltát a védikus szankszkrithez hasonlíthatjuk. Szoros kapcsolatot mutat a szanszkrittel, bár egyénileg igen különbözik is tőle. Mindkét nyelv az indoiráni nyelvcsalád tagja.
Írásrendszer
A nyelv írásrendszere jóval későbbi, mint maga a nyelv. A betűk a szászánida uralkodók korában használt pahlaviból származnak, amikor is a szövegeket lejegyezték és kiadták. Az írást jobbról balra olvassuk.
Fonológia magánhangzók:
mássalhangzók:
Hivatkozások Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Holt nyelvek Kategória:Zoroasztrizmus Kategória:Ókori nyelvek