100px|centre Koalíciós listavezető Arnaldo Forlani Achille Occhetto Bettino Craxi Párt neve Olasz Kereszténydemokrata Párt Baloldali Demokratikus Párt Olasz Szocialista Párt Választási koalíció Négypárti koalíció Nincs koalíció Négypárti koalíció Szavazatok száma 11 640 26529,66% 6 321 08416,11% 5 343 93013,62% Mandátumok Képviselőház:Szenátus: Képviselőház:Szenátus: Képviselőház: Szenátus: Változás % 4,65 10,47 0,65 Változás a mandátumokban 66 105 11

Az 1992-es olaszországi parlamenti választások 1992. április 5-6-a között zajlottak. A választás történelmi fordulópont volt Olaszország történelmében: ez volt az utolsó választás amin az Olasz Kereszténydemokrata Párt elindult és az Első Olasz Köztársaság utolsó választása. A választáson elért eredmények után felbomlott a Quadripartito (Négypárti koalíció).

Választási rendszer A választást az 1946-os választási rendelet alapján tartották meg. A képviselőházi mandátumokat listás-arányos szavazáson lehetett megválasztani, 32 választókerületben. A választásokon az imperiáli kvóta alapján osztják el a maradék mandátumokat, úgy hogy először országos egységes választói csoportba kerültek a maradékszavazatok, majd elosztották őket a pártoknak.

A Szenátus esetében is a listás-arányos rendszer működött, azonban a választókerületek száma 20 volt, amiknek területe egyenként megegyezett az olaszországi régiók területével.

Politikai helyzet Az 1992-es választás volt az utolsó, amin az arányos választási rendszer volt érvényes az elsőbbségi szavazatokkal.

Ezen a választáson szerepelt először országosan az Északi Liga. Az Olasz Kommunista Párt 1991-es megszűnése után a két utódpárt: a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja is új szereplő volt.

1991-ben véget ért a Pentapartito (ötpárti koalíció) korszaka, az Olasz Republikánus Párt kilépett a koalícióból, és a Hetedik Andreotti-kormány így alakult meg.

A választások eredményére nagy hatással voltak a Tangentopoli-ügy keretében lelepleződött korrupciós ügyek.

Fő politikai erők Párt neve Elhelyezkedése Ideológia Főtitkára Olasz Kereszténydemokrata Párt centrizmus kereszténydemokrácia, centrizmus, popularizmus, antifasizmus, antikommunizmus Arnaldo Forlani Baloldali Demokratikus Párt Baloldal Demokratikus szocializmus, szociáldemokrácia, posztkommunizmus, antifasizmus Achille Occhetto Olasz Szocialista Párt Balközép Szociáldemokrácia, Liberális szocializmus, Szociálliberalizmus Bettino Craxi Északi Liga Jobboldal föderalizmus, Regionalizmus, Autonomizmus Umberto Bossi Kommunista Újjászerveződés Pártja Baloldal Kommunizmus, Eurokommunizmus, Neomarxizmus, Antifasizmus Sergio Garavini Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal Jobboldal Neofasizmus, Nacionalizmus, Antikommunizmus Gianfranco Fini Olasz Republikánus Párt Közép republikanizmus, Mazzinianizmus, Centrizmus Giorgio La Malfa Olasz Liberális Párt Jobbközép Liberalizmus, Liberizmus, Antikommunizmus Renato Altissimo Zöldek Szövetsége Baloldal Környezetvédelem, Pacifizmus, Ökológizmus Gianni Mattioli Olasz Szociáldemokrata Párt Balközép Szociáldemokrácia, Szocializmus, Atlantizmus Antonio Cariglia Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat Baloldal Keresztény szocializmus, Progresszizmus, Maffiaellenesség, Korrupcióellenesség Leoluca Orlando Választási eredmények Képviselőház Párt neve Szavazatok (%) Szavazatok száma Elnyert mandátumok Különbség előző választáshoz képest (%) / Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC)29,6611.640.2652064,6628 Baloldali Demokratikus Párt (PDS)16,116.321.084107-- Olasz Szocialista Párt (PSI)13,625.343.930920,652 Északi Liga (LN)8,653.396.012558,6555 Kommunista Újjászerveződés Pártja (PRC)5,622.204.64135-- Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal (MSI-DN)5,372.107.037340,541 Olasz Republikánus Párt (PRI)4,391.722.465270,696 Olasz Liberális Párt (PLI)2,861.121.264170,766 Zöldek Szövetsége (FdV)2,791.093.995160,283 Olasz Szociáldemokrata Párt (PSDI)2,711.064.647160,241 Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat (LR)1,86730.17112-- Marco Pannella Listája (LMP)1,24485.69471,326 "Igen" Népszavazás (SR)0,81319.8120-- Nyugdíjasok Pártja (PP)0,63246.3790-- Ligák Ligája0,56220.5590-- Déltiroli Néppárt (PPST)0,51198.4473-- Vadászat Halászat Környezet (CPA)0,49192.7990-- Föderalizmus - Nyugdíjasok (FPUV)0,39154.6211-- Venetoi Autonóm Liga (LAV)0,39152.3011-- Nyugdíjas Háziasszonyok Ligája (LCP)0,34133.7170-- Autonomista Listák (LA)0,2494.5830-- Déli Akció Ligája (LAM)0,1453.7590-- Venetoi Autonómok (VA)0,1249.0350-- Zöld Szövetségiek (VF)0,1142.6470-- Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme (VA-APF)0,1141.4041-- Egyéb pártok0,30116.0070-- Összesen100,0039.247.275630

Mandátumok Képviselőház

Párt neve Elnyert mandátumok Olasz Kereszténydemokrata Párt206 Baloldali Demokratikus Párt107 Olasz Szocialista Párt92 Északi Liga55 Kommunista Újjászerveződés Pártja35 Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal34 Olasz Republikánus Párt27 Olasz Liberális Párt17 Olasz Szociáldemokrata Párt16 Zöldek Szövetsége16 Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat12 Marco Panella Listája7 Déltiroli Néppárt3 Föderalizmus - Nyugdíjasok1 Venetói Autonóm Liga1 Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme1 Összesen630

Szenátus

Párt neve Elnyert mandátumok Olasz Kereszténydemokrata Párt107 Baloldali Demokratikus Párt64 Olasz Szocialista Párt49 Északi Liga25 Kommunista Újjászerveződés Pártja20 Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal16 Olasz Republikánus Párt10 Zöldek Szövetsége4 Olasz Liberális Párt4 Olasz Szociáldemokrata Párt3 Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat3 Déltiroli Néppárt3 Calabriaért2 Föderalizmus - Nyugdíjasok1 Venetoi Autonóm Liga1 Lombardiai Alpesi Liga1 Moliseért1 Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme1 Összesen315 Területi eredmények

Az 1987-es választásokhoz képest az alábbi változások jelentek meg:

A választáson először induló Északi Liga meghódította Lombardiaban Como, Mantova, Milánó, Pavia és Varese megyéket; Piemontban Vercelli megyét és Venetoban Belluno megyét. Ezek a megyék hagyományosan a kereszténydemokraták fellegvárai voltak.

A PDS felváltotta az Olasz Kommunista Pártot: a hagyományosan baloldali Emilia-Romagnaban elvesztette Parma megyét, Toszkánában Massa-Carrara megyét; Szicíliában Ragusa megyét; Marcheben Ancona megyét. Ezeken a területeken a kereszténydemokraták vagy az Északi Liga győzött.

Politikai következmények

A választások után az Északi Liga Észak-Olaszországban vezető politikai erővé vált. A Hálózat, amit az egykori kereszténydemokrata Leoluca Orlando vezetett jó eredményeket ért el Palermóban és Torinóban. A kereszténydemokraták történelmük legrosszabb eredményét érték el: 34,31%-ról a párt 29,66%-ra esett vissza. A választás vesztesei voltak, hiszen nem érték el a 30%-ot, ami példátlan volt addig. A párt elvesztette addigi 1948 óta fennálló dominanciáját. A szocialisták az 1970-es évek óta tartó növekedése megtorpant: 2 mandátumot vesztettek a Képviselőházban. A republikánusok, liberálisok és szociáldemokraták eredménye nem változott.

A Négypárti koalíció (Quadripartito, DC, PDS, PSI, PLI) a mandátumok abszolút többségét szerezte meg 48,85%-kal, 331 képviselőházi és 163 szenátusi mandátumot. Ezzel az eredménnyel azonban nem szerezték meg a parlamenti többséget, ennek ellenére a hagyományos ellenzékben támogatták a koalíciót.

A új összetételű két ház 1992. május 25-én ült össze , hogy köztársasági elnököt válasszon, mivel Francesco Cossiga 1992 januárjában lemondott hivatalából. A képviselők és szenátorok feszült politikai légkörben szavaztak (az ülés előtt 3 nappal Szicíliában merényletet követtek el Giovanni Falcone a maffia ügyeit vizsgáló bíró, felesége és kísérete ellen, akik a helyszínen meghaltak). Először felvetették Arnaldo Forlani jelölését, majd a kereszténydemokrata Giulio Andreottiét, végül Oscar Luigi Scalfarót, a Képviselőház addigi elnökét választották meg köztársasági elnöknek. Megválasztását az Északi Liga, Olasz Szociális Mozgalom és a Kommunista Újjászerveződés Pártja kivételével, mindegyik párt támogatta. Scalfaro elutasította Bettino Craxi kormányfői kinevezését, miután nyomozás folyt ellene, helyébe Giuliano Amato lépett.

Az új kormányt számos nehézség és botrány sújtotta: a Tangentopoli-ügyben sorozatos letartóztatások és nyomozások indultak meg a kor vezetői politikusai ellen; 1992 júliusában megölték Paolo Borsellino vizsgálóbírót; leértékelték az olasz lírát.

1993-ban népszavazást tartottak a Sergio Mattarella által beterjesztett új választási törvényről. Az új törvénnyel vegyes választási rendszer lépett életbe 1993. augusztusától: A Képviselőház mandátumainak 75%-át többségi rendszerben osztották ki a maradék 25%-ot listás rendszerben. A Szenátus mandátumainak 25%-a a töredékszavazatokból tették ki. A Képviselőházban bevezették a 4%-os bejutási küszöböt, amivel a kispártokat kényszerítették rá koalíció kötésre és stabilabb kormányzást próbált a hatalom elérni.

Fordítás

Jegyzetek

Források

Kategória:1992-es választások Kategória:Olasz parlamenti választások