A Krajinai Szerb Köztársaság (), egyszerűbben Szerb Krajina, vagy Krajina, egy a délszláv háború idején a Horvátország területén belül önmagát függetlennek kikiáltó, többségében szerbek lakta terület volt. Alapítása 1990 szeptemberében történt,Krajinai Szerb Köztársaság története de nemzetközileg soha nem ismerték el. Formálisan 1991 és 1995 között létezett. A Krajina nevet, mely határvidéket jelent a 16. században Habsburg Birodalom idejében keletkezett és a 19. században megszűnt, az Oszmán Birodalom elleni védelem céljából létrehozott katonai határőrvidék szerb és horvát nevéből vették át. A Krajinai Szerb Köztársaság kormánya a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erőire támaszkodva etnikai jellegű háborút folytatott a Horvát Köztársaság ellen annak nemzetközileg elismert határain belül a szerbek lakta területek elszakításáért.
Története Előzmények A krajina elnevezés (jelentése: „határvidék”) abból a katonai határőrvidékből ered, amelyet a Habsburg Birodalom 1553 és 1578 között Horvátország és Szlavónia területeinek az Oszmán Birodalommal szomszédos részeiből hasított ki azzal a céllal, hogy megvédje területeit a török terjeszkedéssel szemben. Erre a területre az Oszmán Birodalom határközeli részeiből (Bosznia és Szerbia) sok szerb és vlach vándorolt be, melyet a Habsburgok a betelepülőknek adott kiváltságokkal is ösztönöztek azzal a céllal, hogy megerősítsék velük a helyőrségekben szolgáló határvédő erőket az oszmánok elleni harcban. A török veszély megszűnésével azonban már nem volt szükség a határőrvidékekre, ezért 1869 és 1871 között megszüntették a katonai közigazgatást. Annak érdekében, hogy a szerbek elfogadják a Horvátországhoz való tartozást, 1867. május 11-én az országgyűlés ünnepélyesen kinyilvánította, hogy a Háromegy Királyság egyenrangú nemzetként ismeri el a benne élő szerbeket a horvát nemzettel. Ezt követően 1881-ben a katonai határőrvidék végleg megszűnt, és a határőrvidék területét a horvát vármegyékbe integrálták. 250px|bélyegkép|balra|A katonai határőrvidék (piros színnel) 1800-ban a Habsburg Birodalomban. Az első világháború 1918-as befejezését követően a korábban a katonai határőrvidékhez tartozó régiók a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága alá kerültek, ahol a régi Horvátország és Szlavónia nagy részével együtt a Száva Banovina részét képezték. A két világháború között a horvát és szlavóniai Krajina, valamint a boszniai Krajina és más, Szerbiától nyugatra fekvő régiók szerbjei Független Demokrata Párt néven jelentős politikai pártot szerveztek Svetozar Pribićević vezetésével. Az új államban az eltérő politikai célok miatt nagy volt a feszültség a horvátok és a szerbek között. A horvát autonómiáért folytatott küzdelem kora egyik legtekintélyesebb horvát vezetőjének, Stjepan Radićnak a parlamenti meggyilkolásávalZvonimir Kulundžić: Atentat na Stjepana Radića Stvarnost, 1967. és a szerbek által uralt biztonsági szervek általi elnyomással tetőzött.
1939 és 1941 között a Jugoszláviában kialakult horvát-szerb politikai és társadalmi ellentét feloldása érdekében a Jugoszláv Királyság létrehozta Horvátország autonóm banovináját (bánság), amelybe (többek között) a volt katonai határőrvidék nagy része, valamint Bosznia-Hercegovina egyes részei is beletartoztak. 1941-ben a tengelyhatalmak megszállták Jugoszláviát, és ennek nyomán kikiáltották a Független Horvát Államot (amelybe a mai Bosznia-Hercegovina egésze és Szerbia egy része, a Kelet-Szerémség) is beletartozott. Az új állam a német kollaboráns Usztasa párt uralma alá került, amely azonnal népirtó politikába kezdett a szerbekkel, zsidókkal és a horvát ellenzékiekkel szemben, ami százezrek halálához vezetett. Ebben a helyzetben a Knin környéki szerbek inkább a csetnikekhez, míg a banovinai és szlavóniai régiókból származó szerbek a partizánokhoz csatlakoztak. Különféle csetnik csoportok is elkövettek atrocitásokat a horvátok ellen Lika számos területén és Észak-Dalmácia egyes részein. 250px|bélyegkép|jobbra|A csetnik Dinara-hadosztály katonái 1940-ben a Lika-hegységben.
A második világháború végén, 1945-ben a partizánok győztek, és a krajinai régió a Horvát Népköztársaság része lett egészen 1963. április 7-ig, amikor a szövetségi köztársaság nevét Horvát Szocialista Köztársaságra változtatták. Josip Broz Tito (egyéb mozgalmakkal együtt, mint például a horvát tavasz) elnyomta a régió autonóm politikai szervezeteit; az 1965-ös és az 1974-es jugoszláv alkotmány azonban jelentős jogokat biztosított a nemzeti kisebbségeknek – köztük a Horvátországi szerbeknek is. A Horvátország 1991-es függetlenségének kikiáltása után létrejövő szerb „Krajina” entitás háromféle területet foglalt magában: a történelmi katonai határőrvidék nagy részét, többségében szerb lakossággal; olyan területeket, mint Észak-Dalmácia olyan részei, amelyek soha nem képezték a határőrvidék részét, de többségében vagy nagy tömegben szerbek lakták, beleértve az önjelölt entitás fővárosát, Knint; valamint olyan, Szerbiával határos területeket (Baranya, Vukovár), ahol a szerbek jelentős kisebbséget alkottak. A történelmi katonai határőrvidék nagy része (Lika nagy része, a Belovár városa körüli terület, Közép- és Délkelet-Szlavónia) a Krajinai Szerb Köztársaságon kívül feküdt, és nagyrészt horvát lakossága volt.
Kikiáltása A horvátországi szerbek lakta régiók nagy aggodalmat keltettek a 80-as évek végén Slobodan Milošević vezette szerb nacionalista mozgalomban. 1986 szeptemberében egy szerb újság részben kiszivárogtatta a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Szerbia és szerbek státuszáról szóló memorandumát, mely egy sor sérelmet sorolt fel a jugoszláv szövetségi állam ellen, azt állítva, hogy a koszovói helyzet „népirtás”, és panaszkodott a szerbek állítólagos diszkriminációjáról a horvát hatóságok részéről. Az állítások között szerepelt, hogy „a Független Horvát Állam idejét leszámítva a horvátországi szerbek soha nem voltak annyira veszélyeztetve, mint manapság”. A feszültséget tovább gerjesztette, hogy Milošević hívei megdöntötték a Vajdaság és Montenegró kormányát, valamint 1989-ben megsemmisítették Koszovó és a Vajdaság autonómiát, amely során a jugoszláv szövetségi elnökségben a 8 szavazatból Milošević és hívei 4-et birtokoltak, így megszerezve a hatalmat minden döntésnek az elnökség általi blokkolására. Ezen kívül 1989-ben Szerbia nyomására egy sor szerb nacionalista gyűlést tartottak Horvátországban. 1989. július 8-án Kninben egy nagy nacionalista gyűlést tartottak, amelyen a JNA horvátországi beavatkozásával fenyegető transzparenseket, valamint csetnik szimbólumokat helyeztek ki, ami felháborította a horvát közvéleményt. A horvát függetlenségpártiak 1990-es győzelme még feszültebbé tette a helyzetet, különösen annak tükrében, hogy az ország szerb kisebbségét Milošević támogatta. 1991-ben a szerbek tették ki Horvátország lakosságának körülbelül 12,2%-át (581 663 fő). 250px|bélyegkép|jobbra|A szerbek lakta területek a Horvát Szocialista Köztársaságban az 1981-es népszámlálás szerint. A szerbek egyre inkább ellenezték Franjo Tuđman politikáját, akit 1990 áprilisában Horvátország elnökévé választottak. Tuđman nyíltan képviselte a független Horvátország megteremtését. 1990. május 30-án Jovan Rašković Szerb Demokrata Pártja (SDS) minden kapcsolatot megszakított a horvát parlamenttel. A következő hónapban Kninben az SDS vezette szerbek kihirdették az észak-dalmáciai és likai önkormányzatok szövetségének létrehozását. 1990 augusztusában a szerbek elindították a „rönkforradalom” néven ismertté vált mozgalmat, amelynek során a Horvátországtól való elszakadásuk kifejezéseként rönkbarikádokat helyeztek el az utak mentén. Ez gyakorlatilag kettévágta Horvátországot, elválasztva Dalmácia tengerparti régióját az ország többi részétől. Horvátország új alkotmányát 1990 decemberében fogadták el, amelyben a szerbek státuszát „nemzetalkotóból” „nemzeti kisebbségre” csökkentették, ugyanabba a kategóriába sorolva, mint a többi népcsoportot, az olaszokat és a magyarokat. Egyes szerb politikusok később azzal indokolták a független szerb állam iránti igényüket, hogy az új alkotmány ellentmond az 1974-es jugoszláv alkotmánynak, mert véleményük szerint Horvátország jogilag még mindig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság része volt, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy Szerbia alkotmánya, amelyet három hónappal Horvátországé előtt hirdettek ki több, az 1974-es szövetségi alkotmányt sértő rendelkezést is tartalmazott.
A horvátországi szerbek 1990 júliusában a horvát függetlenséggel szembeni ellenállás összehangolására Szerb Nemzeti Tanácsot hoztak létre. Álláspontjuk az volt, hogy ha Horvátország ki tud válni Jugoszláviából, akkor a szerbek kiválhatnak Horvátországból. Elnöknek Milan Babićot, a Knin városából származó fogorvost választották meg. Babić a Nemzetközi Törvényszék (ICTY) előtti 2004-es perében azt állította, hogy „az 1990–1992-es események során, és különösen politikai karrierje kezdetén erősen befolyásolta és félrevezette a szerb propaganda, amely többször utalt a horvátországi szerbek ellen elkövetett horvát népirtásra, ami a horvátokkal szembeni gyűlölet és félelem légkörét teremtette meg.” Milan Babic – Sentencing Judgement . International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia. Retrieved 8 July 2009. A lázadó horvátországi szerbek Milan Martić, a knini rendőrfőnök vezetésével számos félkatonai milícia egységet hoztak létre.
1990 augusztusában Krajinában népszavazást tartottak a horvátországi szerb „szuverenitás és autonómia” kérdéséről. Mivel a népszavazás kizárólag a szerbekre korlátozódott, így valószínűtlen, 99,7%-os többséggel elfogadták a szerbek szuverenitásáról szóló indítványt. Amint az várható volt, a népszavazást a horvát kormány törvénytelennek és érvénytelennek nyilvánította, és kijelentette, hogy a szerbeknek nincs alkotmányos joguk elszakadni a horvát törvényes területtől, és nincs joguk arra, hogy a franchise-t egy etnikai csoportra korlátozzák. 150px|bélyegkép|balra|Milan Babić az RKS első elnöke.
Babić kormánya 1990. december 21-én jelentette be a Krajinai Szerb Autonóm Terület (rövidítve SAO Krajina) létrehozását. 1991. március 16-án újabb népszavazást tartottak, amelyen a következő kérdést tették fel: „Támogatja-e Ön a Krajinának a Szerb Köztársasághoz való csatlakozását és Jugoszláviában maradását Szerbiával, Montenegróval és másokkal, akik meg akarják őrizni Jugoszláviát?". A népszavazás 99,8%-os eredménnyel elfogadta a Jugoszláviában maradást, és a krajnai közgyűlés kimondta, hogy „a SAO Krajina területe a Szerb Köztársaság egységes államterületének alkotó része”. Prosecutor v. Milan Martić Judgement . p. 46. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia. 13 September 2009. 1991. április 1-jén bejelentette, hogy elválik Horvátországtól. Más kelet-horvátországi szerbek által uralt közösségek bejelentették, hogy szintén csatlakoznak a SAO Krajina-hoz, és nem fizetnek adót a zágrábi kormánynak, és megkezdték a saját valutarendszer, a katonai ezredek és a postai szolgáltatás felállítását.