A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

Jellemzői A diszfunkcionális család tagjai tünetei és viselkedésmintái hasonlóak, amelyek révén a családi struktúrán belül hasonló tapasztalatokat szereznek. Ez a diszfunkcionális attitűd megerősödéséhez, annak elfogadásához vagy állandósulásához vezet. Általános jellemző, hogy nem reagálnak a problémákra (és egymás érzelmeire), titkok és tabuk járják át a légkört; nem foglalkoznak érzéseikkel, szükségleteikkel. Egy másik jellemző a család szerepeinek megmerevedése, megváltoztathatatlansága. Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is. A diszfunkcionális családok a mérgező szégyen érzésére alapulnak. A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése. Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik. Funkcionális családot csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel.

A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal. A diszfunkcionálisan működő családi környezetben felnőtt gyerekek többnyire rendkívül instabil kapcsolatban voltak a szüleikkel, amely nem biztosította számukra az érzelmi intelligencia fejlődéséhez és az arra alapuló későbbi szocializációs minták elsajátításához szükséges folyamatos, biztonságos és szeretetteljes légkört.

Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához. A problémák tartóssá válhatnak és akár több nemzedéket is érinthetnek. Az alkoholizmus problémája megszűnhet, de egy generációt átugorva újra jelentkezhet. Hatással lehet az ún. belső gyermekre (John Bradshaw nyomán).

A diszfunkcionális családok három típusa (szégyen alapú – általában vegyesen fordulnak elő a jellemzők a családokban):

Kultikus (Szégyentelen) mérgező szégyenüket felsőbbrendű viselkedés rejti el látomásokban élnek, valóban hiszik, hogy nincs probléma „ahhoz, hogy szeresselek, engedelmeskedned kell!” zárt rendszer; merev ideológia; a tagok érzelmei, gondolatai fölötti kontroll; minden vagy jó, vagy rossz a testvéreket egymás ellen hangolják; a gyerek a szülő meghosszabbítása; kényszerítő, büntető, erőszakos jellegű a határok merevek; az érzelmeket kordában kell tartani; a szerepek az erőn, hierarchián alapulnak motivációk: kötelesség, aki szeret, azt csinálod, amit mondanak, „dolgozz keményen!”, „ne érezz!” Kaotikus (Szégyenteli) a szülők belső gyereke a gyerekeitől várja azt a szeretetet, amit az ő szüleiktől nem kaptak meg ⇒ a gyereknek nincs senkije következetlen szabályok, a szülő egyszer követelőző gyermek, egyszer felnőtt gyakori válás, gyakori ellentmondó szabályok – kettős kötés „legyél felnőtt” + „ne nőj fel” befejezetlenség, a problémák soha nincsenek megoldva, tagadják őket a határok összemosottak, gyakran hágják át őket, gyakran fizikailag is motivációk: „tetszeni tudás”, „ha keményen próbálkozol, akkor nem kell megcsinálnod” Korrupt (Szégyen nélküli) nincs lelkiismeret; rejtett szabály: „ne vidd el a balhét, amíg nem muszáj” „senki nem számít, csak a család”; szeretet = család iránti lojalitás a szülőket gyakran nagyon korán, szükségletekben, érzelmekben megszégyenítették ⇒ irracionális dühöt éreznek a harag csak kifelé megengedett, családon belül keményen büntetik határok: kifelé merevek, megkérdőjelezhetetlenek szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek határok – incesztus motivációk: támadó szeretet: „engem szeretni kell”, „légy erős és kemény!”, „ne érzelegj!” szadisztikus-mazochisztikus szeretet, erőszakos, büntető szeretet

A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:

„A Jó Gyerek” – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást. „A Problémás Gyerek” – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak. „A Gondviselő” – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért. „Az Elveszett Gyerek” – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni. „A Háttérből Irányító” – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.

Megjegyzés A fenti megfogalmazás helyenként a tranzakcióanalízis fogalomtárára épít: rövid ismertető a főbb tudnivalókról (l. a tizenkét gátló parancsot)

Jegyzetek

Források Kapitány-Fövény Máté - Család: védőháló vagy fojtogató kötelék? (HVG, 2018.12.23.) John Bradshaw: Vissza önmagunkhoz, DUNA International () John Bradshaw: A szeretet, DUNA International ()

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Nárcisztikus szülő

Kategória:Pszichológia Kategória:Szociálpszichológia Kategória:Család