bélyegkép|jobbra|200px|Tajvani kékfarkú (Tarsiger johnstoniae) bélyegkép|jobbra|200px|Narancsszínű fülemüle (Luscinia brunnea) bélyegkép|jobbra|200px|Kékbegy (Luscinia svecica) bélyegkép|jobbra|200px| Saxicola tectes bélyegkép|jobbra|200px|Koromfarkú csuk (Cercomela melanura) bélyegkép|jobbra|200px|Szemsávos rozsdásrigó (Cossypha heuglini) bélyegkép|jobbra|200px|Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) bélyegkép|jobbra|200px|Hegyi hantmadár (Oenanthe monticola)
A légykapófélék (Muscicapidae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. 2 alcsalád, 49 nem és 277 faj tartozik a családba.
A családhoz jelenleg négy alcsalád és néhány alcsaládba egyértelműen be nem sorolható faj tartozik. A korábbi rendszer csak a ma Muscicapinae alcsaládba sorolt fajokat helyezte e családba. Később az időközben lezajlott molekuláris vizsgálatok eredményei alapján a Saxicolinae alcsaládba sorolt fajokat – melyek korábban a rigófélék (Turdidae) családjába tartoztak – is áthelyezték ide. Áthelyezésük nem talált teljes egyetértésre a taxonómusok között, mivel ökológiai és viselkedéstani alapon legalább ugyanolyan közel állnak ezek a fajok a rigókhoz, mint a légykapókhoz. A még később lezajlott genetikai jellegű vizsgálatok alapján még tovább tagolták a családot, így az alcsaládok száma négyre emelkedett.
Az alcsaládba be nem sorolt fajok taxonómiáját ez idáig alig kutatták.
Elterjedésük, élőhelyük Az Óvilág szinte minden területén megtalálhatóak. A légykapók (27 Ficedula és 22 Muscicapa faj) és császárlégykapó-félék (30 faj) gyakoriak. A legyezőfarkú-félék (kb. 40 Rhipidura faj) a sűrű erdőket és bozótokat kedvelik, elsősorban Délkelet-Ázsiában és néhány csendes-óceáni szigeten elterjedtek, de akadnak köztük közönséges, kertekben is fellelhető fajok. A légyvadászoknak (28 Pachycephala faj, Délkelet-Ázsiában Indonéziában, Új-Guineában, Ausztráliában és csendes-óceáni szigeteken terjedtek el a leginkább) nagy fejük és erős farkuk van. Kb. 60 nem 350 faja vándorló életmódot folytat, ezek Európában, Afrikában és Ázsiában találhatók. A tündérmadárféléket (Maluridae) és dalnokféléket (Epthianuridae) néha szintén ebbe a családba sorolják. Amerikában csupán néhány fajuk található.
Megjelenésük 10–20 cm-es, küllemre nagyon különböző madarak (színeik a barna árnyalataitól kezdve a fekete fehéren keresztül az élénk piros és kékekig változhatnak, a hímek feltűnőbben színezettek, mint a nőstények), közös jellemzőjük az énekükben fellelhető halk dallamokat megszakító hangos, éles kiáltások. Változatos madarak széles családja, a fajok némelyike még bóbitát vagy szakállt is visel. A fejük kiszélesedő, rajta az erős csőr tőben nagyon széles. A felső káva orma szegletes, a hegye kampós és fogszerűen kivájt. Erősen fejlett szájzugsertéik vannak. A testük karcsú, nyakuk rövid. 10 elsőrendű evezőjük van, a leghosszabbik a 3-5. számú közül kerül ki. A másodrendű evezők mindig rövidebbek az elsőrendűeknél. A csüd egyes fajoknál hosszabb, másoknál rövidebb, mint a középső ujj. A tollazat általában laza, puha. Az ivari kétalakúság a tollazat színében is megmutatkozik. A szárnyak a rövid, kerektől a hosszú hegyesig variálnak, a farok általában rövid vagy közepes, a lábak pedig rövidek.
Életmódjuk Többnyire apró termetű rovarevők, melyek, mint azt a nevük is mutatja, zsákmányukat röptében kapják el. Erdőlakók, a lomb között, egy jó kilátást biztosító ágon ülve lesik a táplálékukként szolgáló rovarokat. Gyors, libbenésszerű röptével kapják el a prédát. A zsákmányt a csőrükkel fogják, s a leságra visszaülve fogyasztják el. Táplálékot az ágakról, levelekről is gyűjtögetnek, különösen fiókanevelés idején. A talajra is leszállnak pókok, bogarak után kutatva. Hidegben, amikor kevesebb a rovar, ill. a fiókák neveléséhez többre volna szükség, ráfanyalodnak bogyókra is. Életmódjukból adódóan egész nap aktívak, élénkek, érdeklődőek. Az embert nem kerülik, a ragadozókkal bátran szembeszállnak. Kellemes, de nem feltűnő hangjukat leginkább csak az udvarlás időszakában hallatják.
Szaporodásuk Egyes fajok odvakban, fákon, bokrokon, mások pedig épületek zugaiban maguk építette külső fészekben költenek. Utóbbi kívül gondatlanul összerakott, de belül szépen bélelt. Fészkeik csésze alakúak. A fészekalj általában 4-5 tojásból áll. A fiókáik pettyesek. Monogám állatok, a szülők együtt gondozzák az utódokat.
Rendszerezés A család az alábbi 4 alcsaládot és nemeket foglalja magában.
Légykapóformák A légykapóformák (Muscicapinae) alcsaládjába 18 nem tartozik
Alethini Alethe - 2 faj
Copsychini Tychaedon vagy Aedonopsis – 6 faj Cercotrichas - 5 faj Copsychus – 4 faj Saxicoloides – 1 faj
Muscicapini Muscicapa – 16 faj Bradornis – 6 faj Agricola – 2 faj Fraseria – 7 faj Melaenornis – 4 vagy 10 faj
Niltavinae A Niltavinae alcsaládba 7 nem tartozik:
Leucoptilon - 1 faj Sholicola – 2 vagy 3 faj Niltava – 6 vagy 7 faj Cyanoptila – 1 vagy 2 faj Eumyias – 5 vagy 6 faj Anthipes – 2 faj Cyornis – 27 faj Rhinomyias – 11 faj
Cossyphinae A Cossyphinae alcsaládba 7 nem tartozik:
Xenocopsychus – 1 faj Dessonornis – 3 vagy 4 faj Erithacus – 1 faj Pogonocichla – 1 faj Oreocossypha – 1 faj Cossyphicula – 1 vagy 2 faj Swynnertonia – 1 faj Chamaetylas – 4 faj Cossypha – 8 vagy 9 faj Stiphrornis – 2 vagy 5 faj Cichladusa – 3 faj Sheppardia – 10 vagy 11 faj
Saxicolinae A Saxicolinae alcsaládba 25 nem tartozik:
Irania – 1 faj Luscinia – 4 faj Myiomela – 3 faj Calliope – 5 faj Enicurus – 8 faj Cinclidium – 3 faj Myophonus – 9 faj Heinrichia – 1 faj Vauriella – 4 faj Leonardina – 1 faj Brachypteryx – 11 faj Heteroxenicus – 1 faj Larvivora – 6 faj Ficedula – 28 faj Muscicapella – 1 faj Tarsiger – 6 faj Phoenicurus – 14 faj Monticola – 15 faj Saxicola – 15 faj Campicoloides – 1 faj Emarginata – 3 faj Pinarochroa – 1 faj Thamnolaea – 2 faj Myrmecocichla – 9 faj Oenanthe – 22 faj Cercomela – 9 faj
Myioparus – 2 faj Dioptrornis – 3 faj egyes rendszerekben a Melaenornis nemhez tartoznak Namibornis – 1 faj Sigelus – 1 faj Empidornis – 1 faj Humblotia – 1 faj
Források Del Hoyo, J.; Elliot, A. & Christie D. (editors). (2006). Handbook of the Birds of the World. Volume 11: Old World Flycatchers to Old World Warblers. Lynx Edicions. . Jønsson, K.A., and J. Fjeldsa. 2006. A phylogenetic supertree of oscine passerine birds (Aves:Passeri). Zoologica Scripta 35: 149-186. Lei, X., Lian, Z.-M., Lei F.-M., Yin Z.-H., Zhao H.-F. 2007. Phylogeny of some Muscicapinae birds based on cyt b mitochondrial gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 53(1):95 - 105. Outlaw, D.C., Voelker, G. 2006. Systematics of Ficedula flycatchers (Muscicapidae): A molecular reassessment of a taxonomic enigma. Molecular Phylogenetics and Evolution Vol. 41:1, pp 118–126. PDF teljes szövege Pan, Q.-W., Lei F.-M., Yang S.-J., Yin Z.-H., Huang Y., Tai F.-D., Kristin, A. 2006. Phylogenetic analysis of some Turdinae birds based on mitochondrial cytochrome b gene sequences. Acta Zoologica Sinica, 52(1):87 - 98. – magyar nevek egy része Élet az erdőben. Az erdő állatai és növényei. 2003. Black & White Könyvkereskedés Kft. 145. old.
További információk Old World flycatcher videos on the Internet Bird Collection Montereybay.com Madarhatarozo.hu Encyclopedia.com
Kategória:Madárcsaládok