Georg Henrik von Wright (Helsinki, 1916. június 14. – Helsinki, 2003. június 16.) finnországi svéd filozófus, Ludwig Wittgenstein utódja a Cambridge-i Egyetemen.
Élete Szülei, Tor von Wright és Ragni Elisabeth Alfthan skót gyökerekkel rendelkező svéd-finn arisztokraták voltak. Von Wright 1934 és 1937 között a Helsinki Egyetemen tanult filozófiát, történelmet és politikatudományt, mellékszakként matematikát. A bécsi körhöz közel álló filozófiatanára, Eino Kaila hatására fordult a logika és logikai analízis felé. Tanulmányai befejezése után az induktív gondolkodás témakörében végzett kutatásokat, és ebből a célból Bécsbe utazott. Az Anschlusst követően, 1939 elején Cambridge-be ment, hogy C. D. Broaddal és R. B. Braithwaite-tel dolgozzon; itt találkozott Wittgesteinnal, akinek eljárt az előadásaira, és aki nagy hatással volt rá.
1939 nyarán visszatért Finnországba. A téli háború alatt önkéntesként dolgozott a belföldi propagandaosztályon, mivel a katonai szolgálatra alkalmatlan volt. 1941-ben összeházasodott Maria Elisabeth von Troillal; ugyanebben az évben jelent meg doktori értekezése The Logical Problem Of Induction címmel. A folytatólagos háború idején a kormányzati információs központban dolgozott. 1943-tól kezdve a Helsinki Egyetemen adott elő. 1947-ben visszatért Cambridge-be; 1948-ban Wittgestein visszavonulásakor Wright lett az utódja, ezt maga Wittgestein javasolta.
Wittgestein halálakor 1951-ben von Wright lett a hagyaték egyik kijelölt gondozója. A következő negyven éven át gondozta Wittgestein kéziratait, és nagy szerepe volt a szerkesztésükben és kiadásukban. Lemondott a cambridge-i állásáról, és visszatért tanítani a Helsinki Egyetemre. 1961-ben a Finn Akadémia tagává választották, ezáltal mentesült a tanítási és adminisztrációs feladatok alól. 1959-ben meghívták előadni Edinburgh-ba; az előadások céljára írt két könyve 1963-ban jelent meg. 1965–1977 között a Cornell Egyetem professzora volt, közben 1968 és 1977 az Abo Akadémia kancellári tisztségét is betöltötte Finnországban.
Munkássága Finnországban a tanára Eino Kaila volt, aki a logikai empirizmus legfőbb képviselőjének számít. Kaila személyesen részt vett a bécsi kör találkozásain, és bevezette az új metafizika-szkeptikus irányzatot a finn filozófiába. Von Wright tudományos szocializálódása annak a logikai empirizmusnak a virágkorára esett, amelynek dogmatikává szilárdulását az 1950-es években az analitikus filozófia sikeresen elhárította nem utolsósorban Wright közreműködése által.
Úttörő jellegű munkái voltak az 1951-ben megjelent Deontic Logic és An Essay in Modal Logic. Az elsővel Wright annak a modern normalogikának egyik megalapozójává vált, amelyet a modális logika alaptételeiből próbált kifejleszteni, a másodikkal pedig nagy hatású hozzájárulást tett magnak a modális logikának a továbbfejlődéséhez. (A deontikus logika, amelyet von Wright nevezett el így, a megengedhetőséggel és kötelezőséggel foglalkozik. A hagyományos logikai műveletek mellett két új operátort vezetett be kellene, hogy illetve megengedhető, hogy jelentéssel.) A következő években Wright különösen a cselekvéselmélet és az úgynevezett "magyarázat-megértés-vita" kérdéseivel foglalkozott. Ezek mellett a társszerkesztője volt Ludwig Wittgenstein hátrahagyott műveinek, és a legfőbb Wittgestein-filológusok egyike lett.
Életének utolsó húsz évében Wright morálfilozófiai kérdésekkel foglalkozott, és 1993-ban jelentette meg pesszimista hozzájárulását Myten om framsteget címen.
Elismerései bélyegkép|Emléktábla von Wright helsinki otthonán Munkásságát számos tiszteletbeli tagsággal és doktori címmel ismerték el Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban. 1986-ban Alexander von Humboldt kutatói ösztöndíjat kapott, és a Svéd Akadémia aranyérmével tüntették ki. 1993-ban elnyerte a Selma Lagerlöf-díjat. 2016-ban születése 100. évfordulója alkalmából a Helsinki Egyetem több szimpoziumot szervezett. Ugyanebben az évben Finnországban 2 eurós emlékérmet adtak ki tiszteletére.
Művei The Logical Problem of Induction, PhD thesis, 31 May 1941von Wright Georg Henrik. The logical problem of induction. Acta philosophica fennica, vol. 3. Societas Philosophica, Helsinki. Distributed by Akateeminen Kirjakauppa, Helsinki (Helsingfors) 1941, 258 pp. Den logiska empirismen, 1945 Über Wahrscheinlichkeit, 1945 An Essay in Modal Logic, 1951 A Treatise on Induction and Probability, 1951 Deontic Logic, 1951 Tanke och förkunnelse, 1955 Logical Studies, 1957 Logik, filosofi och språk, 1957 The Varieties of Goodness, 1963 Norm and Action, 1963 The Logic of Preference, 1963 Essay om naturen, människan och den vetenskaplig-tekniska revolutionen, 1963 An Essay in Deontic Logic, 1968 Time, Change and Contradiction, 1969 Tieteen filosofian kaksi perinnettä, 1970 Explanation and Understanding, 1971 Causality and Determinism, 1974 Handlung, Norm und Intention, 1977 Humanismen som livshållning, 1978 Freedom and Determination, 1980 Wittgenstein, 1982 Philosophical Papers I-III, 1983–1984 Of Human Freedom, 1984 Filosofisia tutkielmia, 1985 Vetenskapen och förnuftet, 1986 Minervan Pöllö, 1991 Myten om framsteget, 1993 The Tree of Knowledge, 1993 Att förstå sin samtid, 1994 Six Essays in Philosophical Logic, 1996 Viimeisistä ajoista. Ajatusleikki, 1997 Logiikka ja humanismi, 1998 In the Shadow of Descartes, 1998 Mitt liv som jag minns det, 2001
Sajtó alá rendezte Ludwig Wittgenstein kiadatlan műveit, továbbá részleteket David Pinsent naplójából.
Hivatkozások
Fordítás
Kategória:Finn filozófusok Kategória:Logikusok Kategória:1916-ban született személyek Kategória:2003-ban elhunyt személyek Kategória:Finnországi svédek