A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk.

A terminusnak van egy tágabb, de ritkább értelmezése, melyet a magyar elnevezés jól tükröz, és amely beleérti a szófajváltó szóképzést is.Megemlítik például Bussmann 1998, 255; Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk; Dubois 2002, 120. o. Ebben az értelemben használja például Kiefer 2006 (36. és a következő oldalak). Szűkebb és gyakoribb értelmezés szerint azonban a terminus csak olyan szófaji változásra vonatkozik, amely a szó szótári alakja megváltoztatása nélkül történik.Crystal 2008 csak erről az értelmezésről szól (114. o.), Bussmann 1998 és Dubois 2002 gyakoribbként írják le, Horváth 2006 (232. és a következő oldalak) és Bokor 2007 (207. és a következő oldalak) csak ebben az értelemben használják. Ezzel a jelentéssel használják még angolul a zero derivation „nulla képzés” és functional shift „funkcióváltás”,Crystal 2008. franciául pedig a dérivation impropre „helytelenül nevezett képzés” terminusokat.Dubois 2002, 137. o.

A szófajváltás fajtái

Szófajváltással a szó eredeti alaktani és mondattani viselkedése megváltozik: más toldalékokat kaphat, más mondatbeli funkciója lehet, más mondatrészek bővíthetik ki, de ezek a változások nem történnek minden esetben ugyanolyan mértékben.Bokor 2007, 207–212. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrást.

A szófajváltás lehet alkalmi vagy lexikai. Egy bizonyos szó esetében ezek a minősítések a szófajváltás fokozataira vonatkoznak. Például a Zöldre (= zöld színűre) váltott a természet mondatban a zöld csak aktuálisan főnév, lexikailag melléknévi jelentése van, mivel ezzel a jelentéssel szótári szóként fokozható (legzöldebb) és fokhatározóval bővíthető (nagyon zöld). Ugyanakkor főnévre jellemzően kapott esetragot, és lehetne jelzője (üde zöld). Ugyanannak a szónak, például a Zöldet (= zöld növényi hajtást) is kérek a csokorba, A zöldek (= környezetvédők) kiálltak a Zengő védelmében, Átment a zöldön (= szabad jelzésen) vagy Sétáltak egy nagyot a zöldben (= a természetben) mondatokban, főnévi jelentése és szófajisága van, szótározható új jelentésekkel. Az alkalmi szófajváltással csak a szó jelentésformája változik meg, a lexikaival a jelentéstartalma is, azaz bővül a lexikai jelentése.

A lexikai szófajváltás lehet teljes vagy részleges. A teljes szófajváltás nyomán a szó eredeti jelentése eltűnik. Ez történt például a kocsi vagy a légyott szavak esetében. Részleges szófajváltáskor megmarad a szó eredeti jelentése is, és kettős vagy többes szófajúság keletkezik. Ilyenek például az etnikumokra vonatkozó melléknevek/főnevek: magyar, tatár stb.

A nyelvtörténet során szófajváltással keletkeztek új, egy bizonyos időszakig nem létező szófajok. Így lett például a határozott névelő a távolra mutató névmásból a magyar nyelvben.Korompay 2006, 251. o.

A szófajváltás néhány nyelvben

A magyarban gyakoriak a következő szófajváltások:Bokor 2007, 207–212. o. melléknév → főnév: Pirosra cserélte kék kocsiját; számnév → főnév: Adj hozzá négyet!; főnév → melléknév: a szomszéd udvar; melléknévi igenév → főnév: alkotó, vádlott, jövendő; képzett melléknév → főnév: énekes, világtalan; határozószó → névutó: át a réten → a réten át; határozószó → igekötő: át a réten → átjár a réten.

Egyéb szófajváltások: képzett számnév → főnév: negyed, század; határozószó → főnév: este, reggel; ige → főnév: félsz, éljen; ige → melléknév: nemszeretem; ige → határozószó: találomra.

Az angolban nagyon produktívak az alábbi szófajváltások: főnév → ige: to bicycle ’biciklizik’;Bussmann 1998, 255. o. melléknév → ige: to tidy ’rendet csinál’; ige → főnév: hit ’ütés’; melléknév → főnév: the rich ’a gazdagok’.Crystal 2008, 114. o.

A franciában gyakori a melléknévről főnévre való váltás olyan melléknevekből, amelyek eredetileg bizonyos főnevek jelzői voltak vagy még mindig előfordulnak ilyen funkcióval: voiture automobile ’önmozgó kocsi’ → automobile ’autó’, boulevard périphérique ’(városi elkerülő) körgyűrű’ → périphérique. Nem ugyanolyan gyakori, de elterjedési tendenciát mutat a főnévről melléknévre váltás névszói állítmány névszói részeként (être rock ’a rockzene a kedvence’, être montagne ’a hegyvidéket preferálja’) és a melléknévről határozószóra való váltás: rouler tranquille ’nyugodtan vezet (autót)’, s’habiller anglais ’angolosan öltözködik’.Dubois 2002, 120. o.

A közép-délszláv diarendszer nyelveibenBosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv. is gyakori a melléknévről főnévre való váltás. Példa: Vera se udala vrlo mlada ’Vera nagyon fiatalon ment férjhez’ → Ova mlada nije iz našeg sela ’Ez a menyasszony nem a falunkból való’. Jelzős szószerkezet jelzőjéből keletkezett számos országnév: Hrvatska ’Horvátország’, Mađarska ’Magyarország’.Barić 1997, 301–302. o. (horvát nyelvtan). Melléknevek semlegesnem egyes szám alanyesetű alakjából lettek elvont főnevek, például dobro ’a jó’, zlo ’a rossz’. Nagyon gyakori ennek a melléknévi alaknak a használata határozószóként: Ona tiho govori ’Halkan beszél’.Klajn 2005, 218–219. o. (szerb grammatika). Egyéb szófajváltások: jelen idejű határozói igenév → melléknév: osvježavajuće piće ’üdítő ital’; szenvedő melléknévi igenév → melléknév: uvezena tkanina ’importált szövet’; elöljárószós főnév → határozószó: (osuđen) na smrt ’halálra ítélt’ → (bolestan) nasmrt ’halálosan beteg’; kérdő határozószó → vonatkozó határozószó, kötőszó: gdje? ’hol’ → gdje ’ahol’; eszközhatározói esetű főnév → elöljárószó: povodom ’alkalommal’ → povodom proslave ’az ünnepély alkalmából’.

A román nyelvben is a leggyakoribbak a következő szófajváltások: melléknév → főnév: frumosul (határozott végartikulussal) ’a szép’, un leneș (határozatlan névelővel) ’egy lusta’, cel sărac (mutató névelővel) ’a szegény’;Constantinescu-Dobridor 1998, substantivare (főnevesülés) szócikk. melléknévi igenév → melléknév: un glas stins ’elhaló hang’;Constantinescu-Dobridor 1998, adjectivare (melléknevesülés) szócikk. számnév → főnév: un trei ’egy hármas’, cei trei ’azok hárman’; kérdő határozószó → vonatkozó határozószó, kötőszó: Unde este? ’Hol van?’ → E un punct însă unde drumul nostru se bifurcă ’Van viszont egy pont, ahol útjaink szétválnak’.DEX 2009, unde szócikk.

Egyéb gyakori szófajváltások: A módhatározószók rendszerint eredetileg melléknevek: un cântec frumos ’szép ének’ → cântă frumos ’szépen énekel’.Avram 1997, 253. o. A napok neveit helyhatározókként is használják, határozott artikulus nélkül (pl. Pleacă miercuri ’Szerdán megy el’), vagy ilyen artikulussal és némi jelentéskülönbséggel: Vine la mine miercurea ’(Minden) szerdán jön hozzám’. Ugyanígy használják a nap időszakai és az évszakok neveit is: Dimineața (e. sz.) / Diminețile (t. sz.) stă acasă ’(Minden) reggel otthon ül’, Vara ne ducem la mare ’Nyáron a tengerpartra megyünk’.Avram 1997, 253. o. Melléknévi igenévből származik számos cselekvésnév: aratul ’a szántás’.

Azon cselekvésnevek egy része, amelyeknek a latinból örökölt tövük van, és -are/ -ere/ -ire/ -îre végződésűek, szófajváltásból származhattak latin főnévi igenevekből,Pană Dindelegan 2004. pl. ascultare ’hallgatás’ (hangé), vedere ’látás’, auzire ’hallás’. Ez történelmi és teljes szófajváltás, mivel ilyen szavakat csak a nyelv viszonylag régi stádiumában használtak főnévi igenévként.

Amennyiben a módosítószót külön szófajnak tekintik, mint például a magyar nyelv és a közép-délszláv diarendszer nyelveinek grammatikáiban, ez is legtöbbször szófajváltás nyomán lesz azzá rendszerint határozószóból. Példák: Géza biztosan (határozószó) talált be a belső körbe → Géza biztosan (módosítószó) betalált a belső körbe;Kugler 2001. (montenegróiul) Ona je sigurno polagala vozački ispit ’Magabiztosan tette le a gépkocsivezetői vizsgát’ → Ona je, sigurno, polagala vozački ispit ’Biztosan letette a gépkocsivezetői vizsgát’.Čirgić 2010, 229. o.

A partikula is, melyet egyes nyelvészek külön szófajként különítenek el úgy a határozószótól, mint a módosítószótól,Például Péteri 2001. többnyire más szófajokból származik. Példák: határozószóból: Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot → Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;Péteri 2001. Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;Fónagy 2006, 182. o. kötőszóból: Esik az eső, hát maradjunk itthon → Hát láttál már ilyet?; Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’DWDS, aber szócikk. → Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;Möllering 2001, 133. o. Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’TLFi, donc szócikk. → Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;Fónagy 2006, 183. o. Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’HJP, pa (I) szócikk. → Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’.HJP, pa (II) szócikk.

Jegyzetek

Források

Academia Română, Institutul de Lingvistică „Iorgu Iordan – Alexandru Rosetti”. Dicționarul explicativ al limbii române (A román nyelv értelmező szótára). 2., bővített kiadás. Bukarest: Editura Univers Enciclopedic. 2009. ; az Interneten: Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline). DEX 2009 (Hozzáférés: 2017. november 17.) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 197–253. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2017. november 17.) (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az Interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2017. november 17.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Digitale Wörterbuch der deutschen Sprache (A német nyelv digitális szótára) (DWDS). Berlin–Brandenburgi Tudományos Akadémia (Hozzáférés: 2017. november 17.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 21.) Fónagy, M. Dynamique et changement (Dinamika és változás). Louvain / Párizs: Peeters. 2006. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Horváth, László. 11. fejezet – Az ősmagyar kor. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 226–237. o. (Hozzáférés: 2023. június 21.) Hrvatski jezični portal (HJP) (Horvát nyelvi portál) (Hozzáférés: 2017. november 17.) Kiefer Ferenc. 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 34–49. o. (Hozzáférés: 2023. június 21.) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. (Hozzáférés: 2023. . június 21.) Korompay Klára. Az ómagyar kor. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 238–257. o. (Hozzáférés2023. . június 21.) Kugler Nóra. Próbák és szempontok a módosítószók elhatárolásához. Magyar Nyelvőr. 125. évf. 2. sz. 2001. (április–június). 233–241. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.) Möllering, Martina. Teaching german modal particles: a corpus-based approach (A német modális partikulák tanítása: korpusz alapú megközelítés). Language Learning & Technology. 5. évf. 3. sz. 2001. 130–151. o. (Hozzáférés: 2017. november 17.)