A szótő a szó alapeleme, jelentésének főösszetevője.Crystal 2008, 419. o. Alaktani szempontból a szót alkotó egyik morféma, a többi morfémáihoz, vagyis a toldalékokhoz viszonyítva tőmorféma.Laczkó 2000, 39. o. Ezek szerint közös eleme egy adott szó összes nyelvtani alakjának, de ugyanakkor az összes olyan szónak is, amelyek egy szócsaládot alkotnak.Constantinescu-Dobridor 1980, 350. o.
Egyes nyelvészek megkülönböztetnek abszolút szótövet, amely nem bontható további önálló morfémákra, és relatív szótövet, amely még további önálló morfémákra bontható. Az előbbit, ha mondatban szóként jelenhet meg, tőszónak is nevezik.Bokor 2007, 268. o. Ez a szócikk a fenti definíció értelmezésében tárgyalja a szótőt.
A szótő elemi alapja a toldalékolásnak (az agglutináló nyelvekben) és a flexiónak (a flektáló nyelvekben), akár nyelvtani viszonyok kifejezéséről, akár szóalkotásról van szó. Például a magyar nyelvben a ház- tőhöz hozzáadhatók az -as, -ság, -a, -i, -m, -ról toldalékok (képzők, jelek, ragok), amely művelettel létrejön a házasságaimról szó.A. Jászó 2007, 26. o.
angol példa a sing- tő. Ez magában a főnévi igenév és öt személyalak is kijelentő mód jelen időben. Az -er képző hozzáadásával a singer ’énekes’ főnév alakul, és ehhez az -s jel hozzáadásával singers, a főnév többes számának az alakja. Ugyanabból a szótőből belső flexióval, azaz a szótő magánhangzójának cseréjével alakul az ige egyszerű múltjának az alakja mindegyik személyben (sang ’énekeltem’ stb.) és a sung múlt idejű melléknévi igenév.Eifring – Theil, 2005, 2. fejezet, 27. o.
Szótövek összetételével is alkotható új szó, pl. aranyág.
A szótő szinkrón megközelítésben
Ebben a szakaszban a szótőről szinkrón megközelítésben, azaz a nyelv egyidejű állapotára vonatkozóan van szó.Laczkó 2000, 39–48. o. szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
A szótő jelentése
Ebből a szempontból a szótövek egy részének fogalmi, ún. lexikális jelentése van, amely lehet egyrészt tartalmas és közvetlenül érthető. Ilyen a főnév, az ige és a melléknév töve (pl. könyv-, ír-, szép-). Tartalmatlan, közvetetten érthető a névmások töve. Nem lexikális jelentésűek, hanem grammatikai, azaz viszonyjelentésűek az olyan, csak tőből álló és nem toldalékolható szavak, mint a kötőszók és a névutók (pl. hogy, alatt). Más csak tőből álló és nem toldalékolható szavak a módosítószók, melyeknek pragmatikai vagy modális jelentése van, pl. talán, bár, esetleg.
A szótő alakja
Ami az alakjukat illeti, a szótövek lehetnek egy- vagy többváltozatúak. Egyváltozatú például az olvas-, kétváltozatú pedig például a bokor-/bokr-. A többváltozatú tő egyik változata tipikus, elvont, melyet invariánsnak neveznek. Ez képviseli a tőmorfémát, az utóbbi példa esetében a bokor-. Úgy tekintik, hogy ennek a tőmorfémának két megvalósulása, ún. variánsa, más néven allomorfja van, bokor- és bokr-. Egyes francia szerzők ezeket különböző terminusokkal nevezik meg: az invariáns racine (szó szerint ’gyökér’) a variáns pedig a matematikában és a vegyészetben is használt radical, amely magyar megfelelője a ’gyök’ lenne. Például a venir ’jönni’ igének az invariáns töve /ven/, melynek két variánsa ven (például a venons ’jövünk’ alakban) és vien (például a viennent ’jönnek’ alakban). Egy szócsaládba tartozónak, tehát azonos invariáns tövűnek tartanak olyan szavakat is, amelyeknek különböző közvetlen etimonjuk van. Például a /chant/ invariánsnak két variánsa lenne, chant (pl. a latinból örökölt chanter ’énekelni’ igéé) és cant (pl. a cantatrice ’operaénekesnő’ olaszból átvett főnévé). Igaz, hogy mindkettő a latin cant- tőre vezethető vissza. Ez a megközelítés analóg azzal, ami a fonológiában a fonémára és ennek allofónjaira vonatkozik.
A magyar nyelvben egyes tövek variánsai tetszőlegesen felcserélhetők, attól függetlenül, hogy milyen toldalék járul hozzájuk, pl csoda ~ csuda, fel ~ föl. Ezek tehát szabad váltakozások. Kötött váltakozásról van szó, ha bizonyos toldalékokkal csak az egyik variáns, más toldalékokkal pedig csak egy másik variáns használható: lóhoz vs. lovász.Bokor 2007, 260. o. Ezek funkciótlan váltakozások, amelyek csak részleges alaki eltéréssel járnak. Van a magyarban ritkán előforduló [pl. (te) mégy / (ő) megy] funkciós váltakozás is, amely esetében nemcsak részleges alaki eltérés van, hanem jelentésbeli – elsősorban grammatikai jellegű – különbség is. Ez inkább a flektáló nyelvekben előforduló belső flexió esete. Megvan valamennyire az angol nyelvben (pl. foot ’lábfej’ vs. feet ’lábfejek’), és nagy mértékben például a sémi nyelvekben. Ezekben a szótő általában három mássalhangzóból áll, és a közöttük lévő magánhangzók változásaiból áll nagy részben a flexió és a szóalkotás. Például az arab nyelvben a k-t-b tő képviseli az írás fogalmát, és belőle olyan szavak keletkeznek, mint kataba ’(ő) írt’, katib ’írnok, író’, kitab ’írás, könyv’, kutub ’könyvek’.
Egyes nyelvészek nem invariáns vs. variáns viszony keretében, hanem csak a tőhangváltás fogalmával összefüggésben tárgyalják az egyazon szótő különböző alakjait. Ezek szerint a magyarban a toldalékok okoznak bizonyos esetekben váltakozásokat a szótőben. Ilyképpen vannak magánhangzókat érintő váltakozások: tövön belüli hosszú magánhangzó ~ rövid megfelelője váltakozás (víz ~ vizek), tővégi a ~ á és e ~ é váltakozás (alma ~ almás, medve ~ medvét), magánhangzó ~ nulla váltakozás (bokor ~ bokrok, fürödtem ~ fürdik, terem ~ termet).Siptár 2006, 15–21. o.] A toldalékok első mássalhangzójához való tővégi mássalhangzók hasonulása is az effajta jelenségek közé tartozik: meleg [mɛlɛg] ~ melegtől [mɛlɛktøːl], zsák [ʒaːk] ~ zsákban [ʒa:gbɒn], szív [siːv] ~ szívtől [siːftøːl], ad [ɒd] ~ adhat [ɒthɒt].Siptár 2006, 21–23. o.] Egyéb nyelvek nyelvészetében is megvan ez a nézet a hasonló jelenségek kezelésében.Lásd a Tőhangváltás szócikket.
Egyéb nyelvekben is vannak a magyarbeliekhez hasonló tőhangváltások, és másfélék is. Példák:
mássalhangzó ~ zéró váltakozás: ils/elles battent ’vernek’ ~ il/elle bat ’(ő) ver’, étudiante ’egyetemista (lány)’ ~ étudiant ’egyetemista (fiú)’ (a szóvégi t-t nem ejtik ki ezekben a szavakban);Fjodorov 2008, 25–26. o. magánhangzó ~ mássalhangzó váltakozás: beo ’fehér’ (hímnem) ~ bela ’fehér’ (nőnem), pepeo ’hamu’ ~ pepela ’a hamu vmije’ (birtokos eset);Klajn 2005, 37. o. magánhangzó ~ kettőshangzó váltakozás: negru ’fekete’ (hn.) ~ neagră ’fekete’ (nn.);Constantinescu-Dobridor 1980, 28–29. o. mássalhangzó-csoport ~ mássalhangzó-csoport váltakozás: muscă ’légy’ ~ muște ’legyek’; egyidejű magánhangó- és mássalhangzó váltakozás: carte ’könyv’ ~ cărți ’könyvek’, toți ’mindahány’ ~ tuturor ’mindahánynak’.
Szabad szótő és kötött szótő
Egyes szótövek szabadok, azaz tőszavak, más szótövek pedig kötöttek, amelyek toldalékokhoz hasonlóan nem szerepelhetnek önálló szavakként. E szabadságnak/kötöttségnek vannak fokozatai: Szükségszerűen szabadok azok a szótövek, amelyek egyáltalán nem toldalékolhatók, pl. talán, hogy, is. Potenciálisan szabadok azok, amelyek toldalékolhatók, de anélkül is lehet mondattani funkciójuk. Ilyenek például a magyarban a fent, lent, akkor szótövek és egyben határozószók. Viszonylagosan szabad az igék nagy részének, a főneveknek és a mellékneveknek az invariáns töve. Ez működik ugyan testes toldalék nélkül, de ebben az esetben is van ún. zéró toldaléka, amely éppen azzal fejez ki nyelvtani kategóriát, hogy nem jelenik meg. Így például a tesz igealak, amely egyben az ige invariáns töve is, azzal jelzi, hogy kijelentő mód, egyes szám, harmadik személyű, hogy nincs testes ragja. Főnévi példaként a könyv szó zéró toldaléka határozza meg az alakját mint egyes számút és alanyesetűt. Kötöttek a többváltozatú tövek esetében a variánsok, például a tesz- variánsai: te-, té-, tev-, tév-. Vannak egyváltozatú kötött szótövek is. Ilyen a magyarban az -ik-es igék töve (eszik, cselekszik) és a passzívnak vagy fiktívnek nevezett tövek: pattan, forgat. Angol példa -ceive, amely nem működik prefixum nélkül: receive ’kap’, conceive ’kigondol’, deceive ’megtéveszt’.
A szótő diakrón megközelítésben
A nyelv története, a diakrónia szempontjából a szótő a szó legrégibb alakja, melyet rokon nyelvekben található megfelelőinek összehasonlítása nyomán jellegzetes hangtani törvények alapján rekonstruálnak.Bussmann 1998, 1013. o. Az így kikövetkeztetett szótő nemcsak egy bizonyos nyelv szavai csoportjának a közös eleme, hanem egy egész nyelvcsalád ugyanabból a szóból származó szavainak a közös eleme is.Dubois 2002, 395. o. Ebben az értelemben vannak egy egész nyelvcsaládra kiterjedő nagyon sok tagú szócsaládok.Grevisse – Goosse 2007, 151. o.
Az ilyen történeti kutatás az indoeurópai nyelvek esetében gyakori. Ennek keretében az összehasonlító nyelvészet módszereivel a feltételezett indoeurópai alapnyelv szótövei rekonstruálásán dolgoznak. Egy ilyen szótő invariánsa általában két mássalhangzóból és egy magánhangzóból vagy váltakozó magánhangzók rendszeréből áll, és egy bizonyos általános fogalmat fejez ki. Például arra a következtetésre jutottak, hogy a szanszkrit parayati ’keresztülvisz’, az ógörög peirein ’átfúr, átmegy, átfut’, a latin portare ’visz, visel’, az örmény hordan ’előre halad’, az óegyházi szláv pariti ’repül’, az óangol faran ’megy, utazik’ és több más szó mind az indoeurópai alapnyelvbeli *per- tőre vezethetők vissza, amely jelentése ’vezet vhova, áthalad’.Etymonline, *per- (2) szócikk. A csillagjel (*) írásban fenn nem maradt, rekonstruált alakot jelez.
Jegyzetek
Források
A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. (Hozzáférés: 2017. november 22) Bokor József. Szóalaktan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. . 254–292. o. (Hozzáférés: 2017. november 22) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2017. november 22) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Mic dicționar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kis szótára). Bukarest: Albatros. 1980 Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2017. november 22) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 24.) Eifring, Halvor – Theil, Rolf. Linguistics for Students of Asian and African Languages (Nyelvészet ázsiai és afrikai nyelveket tanulmányozó hallgatók számára). Oslói Egyetem. 2005 (Hozzáférés: 2017. november 22) Fjodorov, V. A. Теоретическая фонетика французского языка. Учебно-методическое пособие для вузов (A francia nyelv elméleti hangtana. Taneszköz az egyetemek részére). Voronyezs: A Voronyezsi Állami Egyetem kiadó- és nyomdaközpontja. 2008 (Hozzáférés: 2023. június 24.) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. (Hozzáférés: 2023. június 24.) Harper, Douglas. Online Etymology Dictionary (Online etimológiai szótár) (Etymonline) (Hozzáférés: 2017. november 22) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. (Hozzáférés: 2023. június 24.) Laczkó Krisztina. Alaktan. Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. . 35–64. o. (Hozzáférés: 2017. november 22) Siptár Péter. Hangtan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 14–33. o. (Hozzáférés: 2023. június 24.)
Kapcsolódó szócikkek
Gyök Morféma Morfémaosztályok Szó Tőhangváltás
Kategória:Morfológia