A Scooter egy német elektronikus zenei együttes, mely az 1990-es évek elején alakult Hannoverben, majd a későbbiekben székhelyüket áttéve Hamburgban alkottak, és ez lett a székhelyük.
Világszerte több mint harmincmillió nagylemezt adtak el, nyolcvannál is több nemzetközi elismerést gyűjtöttek be, emellett a legsikeresebb német előadónak számítanak huszonhárom TOP 10-es kislemezükkel. A Scooter trió formációban működik, a frontember H.P. Baxxter, mellette két másik taggal (közülük a legismertebb a hangzást húsz évig meghatározó Rick J. Jordan volt), de negyedik, háttérben meghúzódó tagként kezelik Jens Thele menedzsert is. Számos sláger fűződik a nevükhöz, amelyeket az időközönként bekövetkező stílusváltások és tagcserék tesznek még érdekesebbé. Ezeket mindig egy új fejezet (Chapter) jelzi. A csapat számos kisebb projektben, álnéven is tevékenykedett (például Ratty, Sheffield Jumpers). Kiadójuk a Kontor Records volt, de azon belül sajátot is üzemeltettek Sheffield Tunes néven, 2023-tól pedig a Universal Music. Magyarországon eleinte a Record Express forgalmazta lemezeiket, majd annak csődje után a Warner-csoporthoz tartozó Magneoton lett az importőr, később pedig az annak égisze alatt működő Elephant House Records a kiadójuk, majd hazánkban is a Universal Music.A Magneoton weboldala Hivatalos magyarországi rajongói közösségük a Scootertechno Hungary.
Legsikeresebb albumuk a Jumping All Over the World, melyből csak Európában több mint félmilliót adtak el, legsikeresebb kislemezük pedig a Nessaja, az egyetlen, amely valaha is vezette a német kislemezlistát.
Története The First Chapter (1993–1998) 1986-ban H.P. Baxxter (Hans-Peter Geerdes) és Rick J. Jordan (Hendrik Stedler) Hannoverben Britt Maxime (Birgit Geerdes. H.P. nővére) és Slin Thompson közreműködésével megalapította az újhullámos szintipop Celebrate the Nun együttest, mely nem volt hosszú életű, bár egy-két kisebb sikert elkönyvelhettek.A Billboard értékelése a Celebrate The Nun-ról 1991-ben, a zenekar feloszlása után egy ideig nem találkoztak, majd 1993-ban ők ketten H.P. unokatestvérének, Ferrisnek (Sören Bühler) és egy producernek, Jens Thelének a segítségével létrehozták a The Loop! remixbandát. Első számuk Adeva Respect című dalának remixe volt. Eleinte egyáltalán nem bíztak a sikerben, így mindannyian a saját munkahelyükön maradtak, a zenét másodlagos dologként kezelték. H.P. ekkoriban telefonos értékesítőként dolgozott az Edel Recordsnál, akárcsak Jens.
A Scooter létrejöttének közvetlen oka az volt, hogy az Edel Records szerette volna kiadni René et Gaston Vallée De Larmes című számát, azonban jogi problémák miatt ezt nem tehették meg. Felkérték hát H.P.-éket arra, hogy csinálják meg a saját változatukat, ő pedig megbeszélte a dolgot Rickkel és Ferrisszel, majd nekiláttak a munkának. Az eredetit szinte teljes mértékben másoló szerzemény nagy meglepetésre a nyolcadik helyig jutott a német slágerlistánShefftunes.tk (hivatalosan mégsem számítják a kislemezeik közé a mai napig sem). A projekt is a dal alapján kapta a nevét, mert dallama nagyon emlékeztette őket a vidámparkok világára, és ez járt a fejükben a kereszteléskor is. Többféle attrakción gondolkoztak, míg a dodzsemnél maradtak, ami pedig németül „Autoscooter”.
Korábban gondolkoztak másféle neveken is, mint a "Jahrmarkt" (Búcsú), vagy a "Schießbude" (Céllövölde), de ezeket hamar elvetették.Lásd: Max Dax – Robert Defcon: Scooter – Always Hardcore, 18. oldal Stúdiójukat Hannoverben állították fel.A The Loop! lemezmegjelenéseiről bővebben A siker hatására hamarosan megkeresést kaptak, hogy lépjenek fel élőben is: erre 1994 áprilisában került sor Hamburgban, a Palladiumban. Nem volt túl sok számuk, csak a kiadott kislemez, annak B-oldala (Cosmos), valamint egy félkész instrumentális szerzemény. Ez utóbbira H.P. elkezdett spontán módon szövegelni, ahogyan azt az akkoriban divatos MC-ktől elleste, így született a Hyper Hyper szám, melybe teljesen véletlenül került a Scooter szó, de a csapatot innentől kezdve már ezen a néven ismerték, és nem mint The Loop! (noha ezen a néven egészen 1998-ig jelentek még meg remixek). A fellépés hatalmas siker volt, a közönség óriási ovációval fogadta őket, aminek hatására felkérést kaptak arra, hogy csináljanak a szerzeményből kislemezváltozatot.
A Hyper Hyperből több mint hétszázezer példányt adtak el, ami platinalemezt jelentett, és olyan jól fogyott, hogy két kiadást is megért. A Scooter azonban nem maradt meg egyszámos együttesnek: az ezt követő Move Your Ass! is hatalmas sláger lett, csakúgy, mint az ezt követő számok, és az …And the Beat Goes On! című debütáló nagylemez (két aranylemezt és két platinalemezt gyűjtöttek be vele, Magyarországon is nagy siker volt).
1995. május 27-én a Rave Olimpia szervezésében Sopronban léptek fel először, majd másnap a Vasas Sportcsarnokban volt első budapesti koncertjük. Ebben az évben már hazánkban is rendkívül ismertek voltak, ekkor volt Sarkadon az a híres fellépésük, amikor a település lakossága és a polgármester is díszes fogadtatásban részesítette őket.A Scooter Sarkadon, 1995-ben 1996-ban második albumuk, az Our Happy Hardcore a hangzást letisztultabbá tette (és három arany-, valamint egy platinalemezt kaptak érte), de az ugyanebben az évben megjelenő harmadik album, a Wicked! bemutatkozó kislemeze, az I’m Raving már jóval lassabb tempójú volt, mint az addigi számok, a Break It Uppal pedig megalkották a világ első technoballadáját. Ekkor költözött át stúdiójuk véglegesen Hannoverből Hamburgba. 1997-ben a már kevésbé jól sikerült Age of Love albumon megjelent a gitáreffekt is (Fire, amely a Mortal Kombat 2 című filmbe is bekerült). Ez a lemez arról is híres, hogy a címadó dal videóklipje akkoriban szokatlanul nagy költségvetéssel és profi technikával készült. A Scooter egyre sikeresebb lett, nemzetközileg is elismerték őket, sőt egy ízben még a Cobra 11 című sorozatban is felbukkantak mint szereplők (2. évad 20. rész: A hírnév átka).
Az időszak lezárásaképpen megjelent a Rough and Tough and Dangerous című válogatáslemez, egy új számmal (No Fate). Ekkoriban nézeteltérések gyengítették a csapatot, melyek főként H.P. és Ferris közt alakultak ki amiatt, hogy trió létükre H.P. kapja a rivaldafényt és aratja le a babérokat. Nem segített a helyzeten Ferris mániás depressziója sem. Ferris Bueller a Spiegel TV-nek azt nyilatkozta, hogy a siker hatására meglévő depressziós betegsége felerősödött. Az ügy végére az ő 1998 elején történt távozása tett pontot: olyan közös megegyezéssel, hogy a korábbi Scooter-szerzemények után továbbra is megkapja a jogdíjakat, de minden további igényről lemond. Ez később konfliktusok forrásává vált.
The Second Chapter: Axel Coon (1998–2002) Ferris a távozása után szólókarrierbe kezdett, több-kevesebb sikerrel. Helyére az ekkoriban Lacoon néven számokat kiadó fiatal producer és DJ, Axel Coon (Axel Broszeit) ideális választásnak ígérkezett, hiszen korábban már dolgoztak vele együtt (egyszer még helyettesíteni is beugrott egy brémai fellépésre, amikor Rick megsérültA Scooter 1997-es fellépése Brémában, ahol Axel Coon és Feris Bueller együtt állnak a színpadon), valamint a Scooter hamburgi stúdiójába is bejáratos volt. Az új időszakot a „Second Chapter” névvel illették.
balra|bélyegkép|300px|Rick J. Jordan, aki a Scooter első 20 évében felelt a Scooter zenei alapjaiért, és több slágerben ő énekelte a refrént is
Az első kislemez, a How Much Is the Fish? hatalmas siker lett (talán azért is, mert egy népszerű népdalt dolgozott fel,Bots - Wat Zullen We Drinken) a nyáron megjelent No Time to Chill album nemkülönben. Sikere miatt később kiadtak egy korlátozott példányszámú változatot is,melyen addig nem hallott remixek is helyet kaptak. Ez a lemez kicsit kísérletezgető jellegű volt, és lehetett rajta már érezni azokat a stílusbeli változásokat, amelyek ebben az időszakban jellemezték a Scootert. Készítéséről pedig, akkoriban egyedülálló módon, internetes naplót vezettek.
1999-ben olyan erős kislemezek jelentek meg, mint a Faster Harder Scooter, Fuck the Millennium; és a nagylemez, a Back to the Heavyweight Jam. Ugyanebben az évben jelentette be H.P. négy új álnevét: Sheffield Dave, Candyman, Ice, és Screaming Lord. Ezt követően is szokásává vált, hogy újabbnál újabb neveket vett fel, melyeket a lemezborítókon is feltüntettek. Nem sokkal később elindult a scootertechno.com weboldal. Ekkor avatták fel az új logót, a megafont, és ekkor változtatták meg a nevük betűtípusát is (Crass). Ez az időszak már teljes egészében a techno és hard trance stílusokról szólt, a teljes "Back to the Heavyweight Jam"-et ennek szentelték. A kemény ütemek, a hosszabb instrumentális blokkok, és az ezek közé beillesztett, stílusukkal kissé kilógó kísérletezgető számok lettek az időszak védjegyei. Felvették a "megafon-hangzást" is: ez egy különleges effekt, mely úgy szól, mintha H.P. egy megafonba szövegelne, és ehhez egy Shure-mikrofont használtak. Ezt egészen 2011-ig alkalmazták, azután fokozatosan elmaradt.
2000-ben jött a Sheffield, új ritmusokkal, és új zenei próbálkozásokkal. A lemez kicsit eklektikus lett, és kislemezei sem arattak túl nagy sikert, de még mindig népszerűek voltak. Ekkor kezdte meg működését a Sheffield Tunes is mint a frissen alapított Kontor Records égiszén belül működő alkiadó (miután ők maguk is alapítói voltak a Kontornak Jens Thelén keresztül). Az év végén elnyerték a legsikeresebb dance előadói díját a német VIVA Comet díjkiosztóján. Több álnéven is elkezdtek remixeket kiadni, miután a negatív kritikai hangok is elkezdtek felerősödni (ezek voltak a "Ratty", a "Guess Who?" a "3 A.M.", valamint a "Section 11"). Az évtized végére ugyanis a Scooter hagyományos stílusa kezdett kifutni a mainstream-vonalból, s ezért, valamint a feldolgozások számának növekedése miatt erősödtek a velük szembeni ellenérzések is.
Ravasz húzásként ekkor megjelent "I’m Your Pusher" című kislemezüket megjelentették kétoldalas white label bakelitlemez-formában, "The Pusher 1" és "The Pusher 2" számcímekkel, előadó megnevezése nélkül. Eljuttatták egy korábban őket szidalmazó brit rádióhoz is, amely nagyon sokat játszotta a dalt, bár fogalma sem volt róla, ki az eredeti előadó.A "The Pusher" című LP-ről itt lehet többet olvasni A Sheffield második kislemeze, a She’s the Sun korlátozott példányszámú kiadás volt, ugyanis mindössze 77 777 darab készült belőle, ebből az első ezerhez ajándék üzenetrögzítő-szöveg járt.Scootertour.nl Hyper Hyper – Biography Of Scooter B-oldala, a "Sunrise (Ratty's Inferno)" nem várt módon siker lett, feljavított verziójából "Sunrise (Here I Am)" címmel pedig önálló kislemez, melyet Ratty néven adtak ki.
2001-ben a Posse (I Need You On The Floor) új, rég hallott elemet hozott vissza a hangzásvilágba, az úgynevezett HPV-t (high pitched voice, a refrének magasra torzított éneksávval lettek rögzítve) melyet a mai napig megtartottak. Az új lemez, a We Bring the Noise! egy keményebb, technósabb anyag lett. Nyári kislemezként az Aiii Shot The DJ-t jelentették meg. Az év végén még kijött a Ramp! (The Logical Song) kislemezen, melynek videóklipje a Halálos iramban című filmre hasonlított. Ekkoriban már több szám is kijött tőlük álneveken, a legismertebb talán a "Habanera", amelyet majdnem kislemezként is kiadtak, de végül elálltak tőle, és az először "Section 11" címen jelent meg bakeliten, majd a koncertrepertoár része lett.
Ennek az időszaknak a lezárásaként jelent meg 2002-ben a Push the Beat for This Jam (kislemezdalok, B-oldalas számok, koncertfelvételek, és 4 új dal), és az első Scooter koncert-DVD, az Encore – Live and Direct, mely megjelent audio CD-n is. Utóbbin már megtalálható a Nessaja, a Third Chapter legelső próbálkozása. Megjelent továbbá a 24 Carat Gold is, melyen az addig megjelent 24 kislemez volt, igaz, némiképp lerövidítve, hogy elférjenek egy CD-n.
The Third Chapter: Jay Frog (2002–2006) bélyegkép|300px|Jay Frog, H.P. Baxxter, és Rick J. Jordan Kijevben, 2004-ben