A künoszkephalai csata az között zajló második római–makedón háború júniusában megvívott ütközete volt a thesszáliai Künoszkephalai-dombságnál, amelynek során a Quinctius Flamininus vezette Róma és az Aitól Szövetség megsemmisítő vereséget mért az V. Philipposz vezette makedón seregre. Ezzel az ütközettel dőlt el a második római–makedón háború kimenetele.
Története Az szeptember közepén kitört második római–makedón háború első két évében a római hadsereget irányító Sulpicius Galba elfoglalta a makedón megszállás alatt álló Dasszarétiát, majd csapatmozgásait III. Pleuratosz illírjeivel és Baton dardánjaival összehangolva feldúlta a nyugat-makedóniai határvidéket. A két ellenfél, a római és a makedón hadsereg első tényleges összecsapására csak nyarán, az új római parancsnok, Quinctius Flamininus érkezése után került sor Epiruszban, és az ott kibontakozó aóoszi csata a rómaiak győzelmével zárult. Ezt követően a háború hadszíntere alapvetően Thesszáliába helyeződött át.
A két sereg júniusában a Künoszkephalai-dombság két oldalán vert tábort. A rómaiak csaknem -es seregét az Aitól Szövetség 6 ezer gyalogosa és 400 lovasa egészítette ki, míg a makedón ellentábor létszáma főre rúgott, amelyben ott voltak Philipposz görög és trák szövetségesei és szintén görög szövetségeseinek segédcsapatai. A csata megkezdése előtt a római parancsnok, Quinctius Flamininus azzal tüzelte embereit, hogy nem a világhódító Nagy Sándor makedónjai ellen mennek harcba, hanem azok ellen, akiknek még a barbár dardánoktól is félniük kell. A csata a hajnali órákban indult meg, amikor a két sereg könnyűfegyverzetű gyalogsága csapott össze a künoszkephalai magaslatokon. A légköri viszonyok nem voltak megfelelőek, a sűrű hajnali pára miatt a harcoló felek parancsnokai nem voltak képesek áttekinteni a helyzetet. Napkelte után azonban a feltámadó szél eloszlatta a ködöt, és megindulhatott a tényleges összecsapás. A rómaiak felől lankásabb domboldalon Flamininus könnyűgyalogságból és lovasságból álló balszárnya gyorsan, még a manipulusok előtt feljutott a dombgerincre, de ott a makedónok phalanxokba rendeződött jobbszárnyába ütköztek. A fegyelmezett makedónok jól tartották zárt alakzatukat, és visszaverték a rómaiak támadását, majd sikeresen visszanyomták a manipulusokat is. Ekkor azonban V. Philipposz taktikai hibát követett el: a meredekebb domboldalon küszködő balszárnyának is parancsot adott a támadásra. A terep nehézségei miatt azonban a balszárny csak a phalanx felbomlásával, osztagonként volt képes a magaslatra feljutni, ott viszont a rómaiak nehéz fegyverzetű jobbszárnya, valamint – a római hadviselés történetében első ízben bevetett – harci elefántok várták őket. A makedón balszárny ennek a nyomásnak nem volt képes ellenállni, így a csata egyre inkább a rómaiak győzelmével kecsegtetett. Az arcvonal másik oldalán azonban a makedónok továbbra is nagy nyomást gyakoroltak a rómaiak balszárnyára, így Flamininus kiadta a parancsot, hogy a felmorzsolt phalangiták üldözése helyett a jobbszárny támadja oldalba a makedónok jobbszárnyát. Ez végleg eldöntötte a csata kimenetelét, a római sereg egyesült bal- és jobbszárnya szétszórta a makedón sereget. A csatamezőn nyolcezer makedón maradt holtan, ötezren pedig fogságba estek; ezzel szemben a rómaiak hétszáz embert veszítettek.
Következményei A künoszkephalai csata eldöntötte a második római–makedón háború kimenetelét is. A római szenátus hirdette ki a háborút lezáró béke feltételeit, amelynek alapján a makedón megszállás alatt álló hellén és illír területek visszanyerték szabadságukat, Makedónia flottáját leszerelték, csak belföldön bevethető hadseregének létszámát 5000 főben maximálták, V. Philipposzt pedig 1000 talentum hadisarc megfizetésére kötelezték.
Jegyzetek
Források
Kategória:Az ókori Róma csatái Kategória:Makedónok Kategória:I. e. 190-es évek