Orrszarvúfélék

Az orrszarvúfélék vagy régies kifejezéssel rinocéroszok (Rhinocerotidae) öt ma élő nagy testű, afrikai vagy ázsiai páratlanujjú patás fajt tömörítő rendszertani család.

A növényevő orrszarvúk jellemzője a nagy méret, a homlok közepén fejlődő egy vagy két kisebb-nagyobb szaruképződmény („szarv”), az 1,5–5 centiméteres vastagságú, kemény bőr valamint a kiváló hallással és szaglással párosuló viszonylag gyenge látás. Elsősorban ez utóbbi tulajdonságuknak tudható be agresszív viselkedésük – az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis) például több emberrel végez évente Nepálban és Indiában, mint a tigrisek vagy a leopárdok.

Az egyedek átlagosan 40 évig élnek, és meglehetősen lassan szaporodnak. Emiatt az összes fajt – főleg a jávai és a szumátrai orrszarvút és különösen a vadon valószínűleg kihalt északi szélesszájú orrszarvút – súlyos veszély fenyegeti, mivel élőhelyük pusztul, és sok helyen a presztízsjavak közé sorolt, gyógyító erejűnek gondolt szarvaik miatt a mai napig illegálisan vadásszák őket.

Ember általi ábrázolásaik már az őskori művészetben megjelentek (barlangrajzok, csontszobrok és szerszámok), például a Chauvet-barlang (Franciaország) festményein,ng.24.hu; index.hu a 9. századi kínai fémedényekenFrançois Louis 2010: Metal Objects on the Belitung Shipwreck. In: Shipwrecked – Tang Treasures and Monsoon Winds. Washington, Fig. 67 át egészen a modern művészetig, sőt a mesterséges intelligencia által generált képekig.

Elnevezések A két afrikai faj, a szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) közkeletű elnevezései – fehér és fekete – nyelvi tévedésen alapulnak. Mindkettő egyedei a szürkés, esetleg vörösesbarna különböző árnyalatait „viselik”, túlnyomórészt az élőhelyükön lévő talaj színe függvényében, ahonnan magukra szedik a port vagy sarat. A dél-afrikai búr telepesek holland nyelven „széles”-nek (wijd) nevezték a szélesszájúakat, amit az angol telepesek fehérnek (white) értelmeztek. A keskenyszájú fajta megkülönböztetésképpen kapta a fekete nevet. (A szélesszájú inkább a füvet legeli, a keskenyszájú főleg a bokrokról szedi össze táplálékát.) Érdekes, hogy a búroknak a holland nyelvből kialakult mai afrikaans nyelvébe is bekerült ez e téves megkülönböztetés, és már ők is elsősorban fehérnek (wit) és feketének (swart) nevezik a két fajt.

Az orrszarvúfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Kifejlődésük Feltételezések szerint az első orrszarvúfélék a kora eocén korszakban váltak le a többi páratlanujjú patásoktól (Perissodactyla). A mitokondriális DNS-vizsgálat szerint a modern orrszarvúak ősei és a lófélék (Equidae) ősei körülbelül 50 millió évvel ezelőtt válhattak szét. A mai orrszarvúfélék családja Eurázsiában jelent meg először, az eocén kor vége felé. A mai fajok ősei nagyjából a miocén kor idején kezdtek elterjedni Ázsiából.

Rendszerezés A családba az alábbi alcsaládok, nemzetségek és nemek tartoznak. A nemek többsége kihalt, manapság csak 4 nem és 5 faj létezik:

Aceratheriinae Aceratheriini †Aceratherium 33,9–3,4 Ma - kora oligocén - középső pliocén †Acerorhinus 13,6–7,0 Ma - miocén †Alicornops 13,7–5,33 Ma - miocén †Aphelops 20,430–5,330 Ma - kora miocén - kora pliocén †Plesiaceratherium 20,0–11.6 Ma - kora és középső miocén Chilotheriini †Chilotherium 13,7–3,4 Ma - középső miocén - középső pliocén †Floridaceras 20,43–16,3 Ma - kora és középső miocén †Peraceras 20,6–10,3 Ma - kora és középső miocén †Shansirhinus Rhinocerotinae †Chilotheridium 23,03–11,610 Ma - kora és középső miocén †Dromoceratherium 15,97–7,25 Ma - középső miocén †Hoploaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén †Mesaceratherium †Proaceratherium 16,9–16,0 Ma - középső miocén †Sinorhinus †Subchilotherium Teleoceratini †Aprotodon 28,4–5,330 Ma - középső oligocén - kora pliocén †Brachydiceratherium †Brachypodella †Brachypotherium 20,0–5,33 Ma - kora miocén - kora pliocén †Diaceratherium 28,4–16,0 Ma - középső oligocén - középső miocén †Prosantorhinus 16,9–7,25 Ma - középső miocén †Shennongtherium †Teleoceras 16,9–4,9 Ma - középső miocén - kora pliocén Rhinocerotini 40,4–11,1 Ma - középső eocén - középső miocén †Gaindatherium 11,61–11,1 Ma - középső miocén †Punjabitherium Rhinoceros Dicerorhinini 5,330–0,011 Ma - késő miocén - késő pleisztocén †Coelodonta - késő pliocén - holocén Dicerorhinus 23,030–jelen †Dihoplus 11,610–1,810 Ma - középső miocén - kora pleisztocén †Lartetotherium 15,97–8,7 Ma - középső miocén †Stephanorhinus 9,7–0,126 Ma - középső miocén - pleisztocén Dicerotini 23,03–jelen tompaorrú orrszarvúak (Ceratotherium) késő miocén – jelen hegyesorrú orrszarvúak (Diceros) késő pliocén - jelen †Paradiceros 15,97–11,61 Ma - középső miocén Elasmotheriinae †Gulfoceras 23,030–20,430 Ma - kora miocén Diceratheriini †Diceratherium 33,9–11,610 Ma - kora oligocén - középső miocén †Subhyracodon 38,0–26,3 Ma - késő eocén - késő oligocén Elasmotheriini 20,0–0,126 Ma - kora miocén - pleisztocén †Aegyrcitherium késő pliocén - késő pleisztocén †Elasmotherium 3,6–0,126 Ma - középső pliocén - pleisztocén †Hispanotherium - szinonimák: Beliajevina, Huaqingtherium, Tesselodon, Caementodon, Begertherium 16.0–7.250 Ma - középső miocén †Meninatherium †Menoceras 23,03–16,3 Ma - kora és középső miocén †Parelasmotherium †Sinotherium 9,0–5,3 Ma - középső miocén - kora pliocén Iranotheriinae †Bugtirhinus 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén †Iranotherium - késő miocén †Kenyatherium †Ougandatherium 20,0–16,9 Ma - kora és középső miocén †Procoelodonta incertae sedis Trigonias - késő eocén Ningxiatherium

Jegyzetek

Források Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Antoine, P.O., Ducrocq, S., Marivaux, L., Chaimanee, Y., Crochet, J.Y., Jaeger, J.J., and Welcomme, J.L. 2003: Early Rhinocerotids (Mammalia, Perissodactyla) from South-Asia and a review of the Holarctic Paleogene Rhinocerotid record. Canadian journal of earth sciences, 40(3): 365–374. 2001: Rhinocerotids in China - systematics and material analysis. Geobios, 34: 585–591. Na Duong (northern Vietnam) – an exceptional window into Eocene ecosystems from Southeast Asia Manuscript received 17.12.2013; revision accepted 19.01.2014 BSPG Epiaceratherium Abel 1910

Kapcsolódó szócikkek Orrszarvú a régi Kínában

Kategória:Emlőscsaládok

Orrszarvúfélék

Źródło i licencja