Gustav Albin Weißkopf (angolosítva: Gustave Whitehead) (Leutershausen, 1874. január 1. – Bridgeport, Connecticut, 1927. október 10.) német–amerikai feltaláló volt, a motoros repülés egyik első úttörője. Saját – és kisszámú szemtanú – állítása szerint 1901. augusztus 14-én (bő két évvel a Wright fivérek előtt) ő hajtotta végre az első motoros repülést saját fejlesztésű repülőgépével. Állításait vitatják, mivel nem maradtak fenn fotók a levegőbe emelkedett gépről és későbbi munkássága során nem tudott repülőképes gépeket alkotni.
Munkásságának magyar vonatkozásai vannak. Magyar születésű feleségével, Tuba Lujcával (Louise) Bridgeport West End városrészének számos magyar család lakta részén telepedtek le és a repülő eszközeinek elkészítésében a helyi magyar közösség hathatós segítséget nyújtott neki.
Származás és képesítés 1874-ben Karl Ernst Weißkopf (1848–1887) és Babette Wittmann (1849–1886) második gyermekeként született Leutershausenben. A szülők hat hónappal születése előtt házasodtak össze. Első gyermekük az 1871-ben született Eva Babetta volt. Az apa Ansbachból származott, az anya Colmbergből. 1875-ben, 1876-ban és 1878-ban egy-egy fiúgyermek érkezett a családba (Karl, Nikolaus és Johann). Az 1879-ben hatodikként született Maria csak fél évet élt. 1884-ben Marie Katharine Höchst am Mainban született meg. A mindössze 37 éves anya itt hunyt el 1886 októberében. Az apa négy és fél hónappal később, 1887. február 26-án Fürthben halálozott el. A hat testvér szüleik elvesztése után nem maradt együtt. Gustav és Karl az ansbachi nagyszülőkhöz kerültek."Lebenslauf" -Flugpionier Gustav Weißkopf. In: Stadt Leutershausen.
Gustav Weißkopf 1887-ben először könyvkötészetet tanult, de tanulmányait megszakította és egy lakatos mellé küldték. Az első év során ezekkel a tanulmányokkal is felhagyott, miután engedély nélkül elhagyta Ansbachot. 1889 júniusától augusztusig napszámosként Frankfurt-Höchstben dolgozott.
Kivándorlás Az ezt követő életpályájáról keveset tudni, míg nyolc évvel később ki nem vándorolt Amerikába. Feltehetőleg a brazíliai Porto Alegrébe utazott. Miután rövid időt töltött el az ország még érintetlen területein Rio de Janeiróba utazott. Vélhetőleg 1895-ben utazott az Egyesült Államokba. Gustav Weißkopf soha nem mondott le német állampolgárságáról és nem folyamodott más állampolgárságért. Az Egyesült Államokban a nevét azonban angolosított formában, Gustave Whiteheadként használta. Állítása szerint az USA-ba való letelepedése előtt vitorláshajókon teljesített szolgálatot és előzőleg Brazíliában vitorlázó repülőgépeket épített és ezekkel repült is. Állítása szerint Chilében a kondorok, a Horn-foknál pedig az albatroszok reptét tanulmányozta és mindkét madárból befogott egyet-egyet, hogy a szárnyfesztávolságuk és a testsúlyuk közötti arányt összehasonlíthassa. Saját állítása szerint egyszer még visszatért Németországba, hogy találkozhasson Otto Lilienthallal és a munkatársa illetve tanítványa lehessen. Lilienthal iratai között azonban nem találni ezt az állítást alátámasztó feljegyzést.
Repülő szerkezetek fejlesztése és építése A Boston Aeronautical Society alkalmazásában Weißkopf életútjáról bizonyosat 1897-től lehet ismét tudni. A Boston Aeronautical Society az elmúlt két év során azon ügyködött, hogy a világhírnévre szert tett Lilienthalt Bostonba csábítsa előadások és gyakorlati repülőoktatások tartása végett. Lilienthal 1896 augusztusában bekövetkezett halála után a bostoni társaság úgy határozott, hogy megépítteti a Lilienthal-féle siklórepülő másolatát. Erre a feladatra Brazíliában vitorlázó repülőgépekkel szerzett tapasztalatai és – állítólagos – Lilienthallal való korábbi együttműködése miatt Gustav Weißkopfot szemelték ki. A társaság szolgálatában két repülő szerkezetet épített, melyek azonban repülésre alkalmatlanok voltak. A kudarcot követően az Aeronautical Society menesztette, ő pedig Bostont elhagyva New York-ba ment, ahol egy sport- és játékszergyárban talált munkát. 1897. november 24-én Buffalóban feleségül vette Tuba Lujcát (Louise Tuba), egy németül is beszélő magyar bevándorlót. A házasságlevélen a foglalkozását aeronautaként (Aeronaut) adta meg. Baltimore és Johnstown érintésével a család 1899-ben Pittsburgh-ben telepedett le, ahol Weißkopf egy szénbányában kapott állást.
Itt ismerkedett meg egyik munkatársával, Louis Darvarich-csal, aki segítségére volt a repülőgépek megépítésénél. Darvarich 1934. július 19-én eskü alatt a következőképpen vallott a Weißkopffal való repülésről: „1899 áprilisában vagy májusában volt, mikor jelen voltam és repültem Whitehead úrral, akinek sikerült egy gőzmotorral hajtott géppel felemelkednie. A körülbelül 8 méter magasságban végrehajtott repülés több mint egy mérföld hosszú volt. Pittsburgh-ben került rá sor és még hozzá Whitehead egyfedelűjével. Nem sikerült egy háromemeletes épületet megkerülnünk és a gép lezuhanásakor súlyos égési sérüléseket szenvedtem a gőztől, mivel én fűtöttem a kazánt. Emiatt pár hetet kellett eltöltenem a kórházban. Pontosan emlékszem erre a repülésre. Whitehead úr sértetlen maradt, mivel a gép elülső részében ült és onnan irányította a gépet.” Egy New York-i újság 1901-ben interjút közölt le Weißkopffal, melyben említést tett erről a repülésről.Ship that will fly like a bird may soon be placed on the market. In: New York Telegram, 1901. november 19., 10. o.; in: gustave-whitehead.com.
Az Nr. 21 jelzésű gép kifejlesztése és megépítése bélyegkép|300px|Gustav Weißkopf (jobboldalt) Rose lányával az Nr. 21 jelű gépe mellett 1901-ben 1900-ban Weißkopf a connecticuti Bridgeportban telepedett le és a Willmot&Hobbs cégnél éjjeli őrként dolgozott, így elég ideje maradt ahhoz, hogy nappal a repülő szerkezeteinek kifejlesztésével és megépítésével foglalkozzon. A repülőihez saját maga építette meg a motorokat. Sikerült rávennie a repülés iránt érdeklődő Stanley Y. Beachet és apját, a Scientific American-t kiadó Frederick C. Beachet arra, hogy anyagilag támogassák. A gépek elkészítéséhez a szomszédságából hívott segítőket, köztük számos magyar származásút is. Andrew és Bert Papp szerelőként ténykedtek Weißkopf mellett, míg a szerkezetek borításához szükséges varró munkát felesége és számos más magyar származású nő végezte.Martha Matus Schipul: The Women Who Supported Whitehead’s Flights: “You are the wind beneath my wings” Stephen Link: Whitehead Flew First! “Sure, We All Saw Him Fly!”, MagyarNews.org, 2013, május
A Minneapolis Journal 1901. július 26-ai számában számolt be Weißkopf az első általa épített pilóta nélküli repülőgéppel való első felszállásról, mely még az év május 3-án történt. A cikk leírásában megemlítették a repülőgép kihajtható, bambuszcsövekből és pamutból álló hordfelületeit, a két propellert megforgató második motor beindítását és az ezt követő repüléseket a személyzetet helyettesítő 220 fontnyi ballaszttal. A repülőgép 12 méteres magasságot ért el és fél mérföldet tett meg. A Nr. 21 hordfelülete és vízszintes vezérsíkja formára megegyezett a Lilienthal által alkalmazott konstrukciókéval. A gép kialakítását tekintve csónakot formázott és rendelkezett futóművel is. Két saját építésű motorja közül a 10 lóerős a futóművet hajtotta meg, míg a 20 lóerős a két propellert. A „farokuszonnyal” fel és le lehetett mozgatni, így magassági kormányként funkcionált, oldalkormánnyal és csűrőlapokkal azonban nem rendelkezett. A tengely mentén való elfordulást a két propeller eltérő sebességre való állításával oldhatták meg.
Embervezette motoros repülés 1901. augusztus 18-án adott hírt a vasárnaponta megjelenő Bridgeport Herald a hét szerdáján, 1901. augusztus 14-én végrehajtott 220 fontnyi ballaszttal, majd azt követően az első ember vezette motoros repülésről, melyet egy fél mérföld megtétele után puha landolással zártak. Behajtott szárnyakkal a 30 cm-es fakerekein haladva a gép 45 km/h-s sebességet ért el. Az ismeretlen szerző magán és Weißkopfon kívül annak két segítőjét, James Dickie-t és Andrew Cellit említi, mint szemtanút a Fairfield melletti helyszínen. A cikkhez egy a repülő gépről készített rajzot és egy Weißkopfról készült fotót mellékeltek illusztrációként. A Bridgeport Heraldon kívül a Bridgeport Evening Post is beszámolt az eseményről 1901. augusztus 26-án és számos más újság is átvette a hírt.Liste der Zeitungsberichte zum bemannten Motorflug 1901. In: gustave-whitehead.com
A Cook County Herald 1901. október 26-ai számában Weißkopfot, amint az állítása szerint előző kedden repült először és a következő repülőgépét acélcsövekből és vászonból tervezi összeállítani bambusz és pamut helyett.
A repülőgépgyár alapítása 1901 őszén Weißkopf 10.000 $ összegű támogatást (tőkét) kapott a New York-i Herman Linde vállalkozótól, amiből egy repülőgépgyárat alapított és melyben főként könnyű és erős repülőgépmotorokat szándékozott gyártani. A St. Louis Republic 1901. november 18-án idézte Weißkopfot, amint állítása szerint támogatójával néhány hónapon belül repülőgépet bocsáthatnak a piacra. 1901 novemberében már tizenöt szerelő és két mérnök dolgozott az üzemben.Bridgeport Herald, 17. November 1901, 1. o. 1902 januárjában megszűnt a partnerség és 1904-ben Linde bejelentette, hogy egy önerőből felszállni képes repülőgépet kíván építeni.New York Herald, 1904. március 22., 9. o Később rövid időre zárt pszichiátriára utalták be egy „triviális incidens” miatt.Herman Linde. In: New York Dramatic Mirror, 1909. május 29.; in: gustave-whitehead.com.
Weißkopf 1902 tavaszán jelentette be, hogy január 26-án új Nr. 22 jelű repülőgépével két sikeres repülést hajtott végre, melyek közül az egyikkel közel két mérföld, a másikkal több mint hét mérföld távolságot tett meg. A washingtoni The American Inventor újságnak küldött két levelében Weißkopf a Long Islands Sounds vizei felett végrehajtott két tesztrepülést ír le, melyek kielégítően zajlottak le és mindkét esetben puha vízen való landolással végződtek. A második, hosszabb repülés során a levegőben körözött, mielőtt a starthely közelében vízre tette a gépet. Weißkopf állítása szerint az emberei segítségére voltak a gép szállításában és a partra való kivontatásában.Eidesstattliche Erklärung von Anton Pruckner. In: gustave-whitehead.com Elmondása szerint a két propeller fordulatszámának változtatásával – mint ahogy korábban már az Nr. 21 esetében is – képes kanyarodásra bírni a gépet. Az Nr. 22 elődjénél erősebb, 40 lóerős motort kapott. Szerinte a repülőgép ezzel a motorral legalább 110 km/h sebességet képes elérni. A The American Inventor magazinnak az Nr. 22-ről nem küldött fényképeket, amit azzal indokolt, hogy a rossz időjárás miatt nem tudta a fotókat elkészíteni. Helyette a korábbi Nr. 21-ről küldött képeket, mivel a két gép nagyban hasonlított egymásra.
Nincs tudomás arról, hogy az Nr. 22-ről fennmaradt volna fotó és a gép sorsa ismeretlen. Állítólagos két illetve hétmérföldes repüléseit a következő tíz év során nem sikerült túlszárnyalnia, habár még számos repülőgépet épített és még számos alkalommal próbálkozott sikertelenül startolással.
Könnyű repülőgépmotorok bélyegkép|300px|Gustav Weißkopf az egyik saját készítésű motorjával George R. Lawrence támogatásával Weißkopf 1908-ban összeállított egy megbízható, 75 lóerős kétütemű motort, mely a New Yorkban irodával rendelkező bridgeporti Whitehead Motor Works alapterméke lett. A cég 25, 40 és 75 lóerős, 48, 72 illetve 100 kg-os motorokat árult.Cycle and Automobile Trade Journal, Vol. 14, 203. o., Clinton Co., 1910.
A kísérletek vége 1910-ben Stanley Beach felhagyott Weißkopf régóta tartó támogatásával. Ezt azzal magyarázta, hogy Weißkopfnak 1910-ig nem sikerült egy önállóan levegőbe emelkedni képes repülőgépet megalkotnia. („after so many failures and when he had failed to make his aeroplane take off and fly under its own power“).