A PL Kjódan (Perfect Liberty Kyodan, A Tökéletes Szabadság Rendje) a 20. század eleji Japán zen buddhista kultúrájában született és napjainkban világszerte terjedő vallás. A PL hiszi, hogy a világbékét csak akkor érhetjük el, ha először segítünk az embereknek megvalósítani a családon belüli és az embertársak közötti harmóniát. A PL szívesen fogad bárkit, tartozzon bármely népcsoporthoz, nemzethez, spirituális vagy vallási közösséghez. A PL-hez csatlakozónak nem kell föladnia meglévő vallási hovatartozását. A PL hiszi, hogy mint Isten gyermeke, minden ember egyenlő. A Pátriárka, a PL szellemi vezetője keresi a vallások közötti megbékélés útját a világbéke előmozdítása érdekében. A PL a tudomány és vallás közötti egyetértés megteremtésén is munkálkodik. A PL megtaníthatja követőinek, miként kövessék intuíciójukat, s azt is, hogyan érhetik el a megvilágosodást. A személyes konzultáció lehetősége is a tagok rendelkezésére áll, ha ezt igénylik problémáik megoldása érdekében. A PL szent imaformája az Ojasikiri, mely beszámolók szerint segít a követőknek leküzdeni a stresszt, depressziót, szerencsétlenséget és betegséget. A Pátriárka és valamennyi PL lelkipásztor fogadalmat tesz, hogy segítenek a híveknek életük tökéletesítésében.
Története A PL alapító atyáinak élete és tanítása Kanada Tokumicu: Szellemi Előfutár (1863–1919) A PL-Kjódan elődszervezete a Hito-no-micsi Kjódan volt, de ezt megelőzően is létezett egy másik szervezet. Ez utóbbi alapítója Kanada Tokumicu volt, akit Kakuri-ojának (Szellemi Előfutárnak) hívnak. Ő lelkes tisztelettel adózott Kobodaisi (egy jól ismert buddhista pap, i. sz. 837 körül halt meg) emlékének. Tokumicu korai ifjúsága óta követte Kobodaisi tanítását, s rendkívül nehéz spirituális gyakorlatokat végzett, hogy tanítványává válhasson. Végül elérte a megvilágosodást és létrehozta a Mitakekjó Tokumicu Daikjókai nevű vallási mozgalmat. (Mitakekjó a sintoizmus egyik ága. A korabeli Japánban létezett egy törvény, mely szerint új vallást csak egy meglévő szervezet keretében lehetett alapítani.) Megjósolta, hogy halála után a 18 alapelv, melyeket isteni sugallatként kapott, 21-re fog kiegészülni, hogy azok alapján egy igaz vallás jöjjön létre. Kanada Tokumicu 1919. január 4-én hunyt el.
Miki Tokuharu: Első Kjoszó (1871–1938) Az Első Kjoszó, Miki Tokuharu a zen buddhizmus Obaku ágához tartozó szerzetes volt. 1912-ben találkozott Kanada Tokumicuval, aki azonnal meggyógyította idült asztmájából a Szent Ofurikae (betegségek időleges gyógyításának képessége) révén. Miki Tokuharura oly mély benyomást tett csodálatos gyógyulása és Kanada személyisége, s tanításának mélysége, hogy elhatározta, hogy a tanítványa lesz. 1916-ban elhagyta buddhista papi hivatását (mely hosszú évekig tartó kemény tanulást követelt tőle), hogy Kanada tanítványa lehessen. Korai halála előtt Kanada Tokumicu elmondta az Első Kjoszónak végakaratát: "Kérlek, ültess egy szakaki fát azon a helyen, ahol meghalok, és viseld gondját, mint egy Himoroginak (szent fának). Így cselekedvén találkozni fogsz egy Makotóval (tökéletes őszinteséggel) eltöltött emberrel, aki teljessé fogja tenni tanításomat." Kanada Tokumicu halála után, kívánságának megfelelően az Első Kjoszó ültetett egy szakaki fát, egy Himorogit azon a helyen, ahol Kanada Tokumicu befejezte életét. Az Első Alapító miután öt éven keresztül gondozta a Himorogit, s naponta kijárt oda imádkozni, megkapta a hiányzó három alapelvet, melyek teljessé tehetik a tanokat. Végül 1924-ben megvilágosodott, s megalapította az új Tokumicu Daikjókait, szintén a sintoizmus Mitakekjó ága keretében.
1928-ban átlépett a egy másik sintó irányzathoz (Fuszokjó), majd 1931-ben átnevezte szervezetét Hito-no-micsinek (továbbra is a Fuszokjó keretein belül). A Hito-no-micsi Kjódan tanai gyorsan terjedtek szerte Japánban, Koreában, Kínában és további délkelet-ázsiai országokban, s a követők száma hamarosan meghaladta az egymilliót. Mindazonáltal a militarista japán kormányzat gyűlölte ezt a gyorsan növekvő mozgalmat, s 1936. szeptember 2-án, a Második Kjoszó, Miki Tokucsika utódlási ünnepségét követő napon kezdetét vette az üldöztetés. Az Első Kjoszó imádkozott és kérte Istent, hogy rövidítse meg életét 30 évvel, hogy áldozata által a tanítások fennmaradhassanak, s a világbéke hamarabb megvalósuljon. Ekkor, 1937 áprilisában elrendelték a Hito-no-micsi Kjódan feloszlatását. A rendőrség letartóztatta az Első Alapítót, akit kínoztak és éheztettek, minek következtében a teste annyira legyengüt, hogy ideiglenesen szabadon engedték. A Hito-no-micsi üldöztetése közepette, 1938. július 6-án az Első Alapító elhunyt.
Miki Tokucsika: Második Kjoszó (1900–1983) A Második Alapító 1900. április 8-án született az Anrakudzsi Templomban. Április 8-a különösen jelentős dátum, ugyanis Buddha is e napon született. 16 éves korában kjósi (lelkész) lett Kanada Tokumicu vallási szervezetében, a Tokumicu Daikjókaiban. 1929 júniusában elismerést nyert a Második Kjoszó azon képessége, hogy Miosiét adjon a tagoknak. A tagság július 21-én ünnepelte ezt az eseményt, így 21-e a havi hálaadási szertartás napja lett. 1936. szeptember 27-én tartották meg a fesztivált, melyen megünnepelték, hogy Miki Tokucsika, Második Alapítóként atyja örökösévé neveztetett ki. 1945. május 20-án a Második Kjoszót igazságtalan vádak alapján felségsértésért bebörtönözték. Mindazonáltal a világháború befejezése után ártatlanságát elismerték, a felségsértést mint bűncselekményt eltörölték, s ő szabad emberként hagyta el a fogházat. A következő évben, 1946. szeptember 29-én megalapította a PL Kjódant a Szaga prefektúrában található Toszu városában mintegy válaszként a Hito-no-micsi Kjódan híveinek lelkesedésére, s kinyilatkoztatta azon igazságot, mely szerint az „Élet művészet.” (1974 decemberében a PL Kjódant hivatalosan átnevezték Perfect Liberty Kjódannak, s a PL rövid változatként használatos.)
A PL megalapítása után egy évvel a Második Alapító isteni sugallatként megkapta a 21 PL-alapelvet. Ez a 21 alapelv képezi a PL tanításának alapját. A Második Alapító fáradhatatlanul dolgozott a vallások közötti együttműködés érdekében, megszervezvén az Új Japán Vallási Szervezetek Szövetségét, melynek évekig elnöke volt. A japán oktatási minisztérium pedig kinevezte a vallási kooperációs bizottság tagjává. 1953-ban megkezdődött a PL központjának felépítése Tondabajasiban, s fokozatosan elkészültek a szükséges létesítmények. Ekkor, 1958 májusában a Második Kjoszó megkapta és kinyilatkoztatta a szent Ojasikirit, melyben koncentrálódik a PL teljes energiája az emberek megváltása érdekében.
A Második Alapító kiszélesítette az elvek alkalmazását az iskolai oktatás, családnevelés, és a természettudományok (biológia, orvostudomány, számítástechnika), a művészetek (tanka versek, modern költészet, festészet, zene, mozi, tánc, teaszertartás, virágrendezés) s végül a sport és média területére. Sok energiát fektetett a vallások közötti együttműködés előmozdításába, s megalapította az Új Japán Vallási Szervezetek Szövetségét (Sin Suren). Háromszor látogatott el a Vatikánba, ahol találkozott VI. Pál és II. János Pál pápákkal, akikkel a világbéke ügyéről tárgyalt. 1970-ben felügyelte a PL Béketorony építését. A Béketorony egy 180 méter (590 láb) magas, bármely vallás számára nyitott emlékmű, melyet a világbéke megvalósításának, s mindazok emlékének szenteltek, akik az emberi történelem kezdete óta háborúban haltak meg. 1983. február 2-án 82 éves korában a Második Alapító meghalt.
Miki Takahito: Harmadik Kjoszó (1957–) Közvetlenül a Második Alapító halála után, 1983 februárjában, Miki Takahito lett a Harmadik Kjoszó, hogy folytassa hívei tanítását. A PL élén minden egyes korszakban egy Osieoja-szama (spirituális tanító) áll, aki elmagyarázza a tanításokat az adott kornak megfelelően. Ez egyedülálló dolog a PL-ben. Miki Takahito ifjúságától kezdve bizonyságot tett intelligenciájáról és magas szellemi állapotáról. Mikor 12 éves volt, sikeresen tette le az egyetemi hallgatók egyik legnehezebb informatika vizsgáját. Ő folyamatosan megmutatja követőinek, micsoda öröm forrása az „emberiség útjának” gyakorlása a mindennapi életben.
Amellett hogy minden korszakban értelmezi a tanításokat, Osieoja-szama egy különleges fogadalmat is tesz Istennek, hogy minden tag, aki őszintén imádkozik, eljusson Istenhez. Ez az Istennek tett fogadalom (sikiri) abszolútnak tartják. Osieoja-szama sikirije Kanada Tokumicu, valamint az Első és Második Kjoszó erényeinek kumulációja. Ez az erény azoknak az őszinte erőfeszítéseknek az eredménye, melyeket az Első és Második Alapító életével és halálával véghezvitt.
Kjoszó-szai: A PL-tűzijáték Az Első Kjoszó egy kívánságot hagyott híveire: "Halálom után ezek a tanok el fognak terjedni az egész világon, ezért halálom egy vidám esemény a világbéke szempontjából. Sose szomorkodjatok a halálom miatt! Kérlek, hogy ünnepeljetek és emlékezzetek rám tűzijátékkal." Így hát a Második Kjoszó az Első Alapító kívánsága és kiválósága iránti tiszteletből megalkotta a PL-tűzijáték művészetét. 1953 júliusában, az Első Kjoszó halálának 15. évfordulóján, Macujamában bemutatták az első tűzijátékot.
1954. július 6-án tartották az első Kjoszó-szait (az Alapító emléknapját) Habikino Szeicsiben, a Szentföldön. Nagy ceremóniával ünnepelték az Első Kjoszó halálának 16. évfordulóját. Azóta minden évben a Kjoszó-szait a PL-tűzijáték művészetével ünneplik Japánban a PL Szentföldjén.
Ez mára a világ legnagyobb éves rendszerességgel megtartott tűzijátéka. Több mint 120 ezer rakéta fénye ragyog. (Egy tipikus tűzijáték fesztiválon 5-10 ezer közötti a számuk.) A fényjátékok magukban foglalják a "Niagara-vízesést", mely 50 méter magas és 1 kilométer hosszú. A legfejlettebb pirotechnikai megoldásokat használják, s a nézőket korábban soha nem látott effektusokkal és játékokkal kápráztatják el. A nagy finálé keretében több mint 7000 fényszórót lőnek fel egyszerre nappalivá változtatván az éjszakai égboltot.
PL Daihoncsó (Központ) Az Első Kjoszó azt mondta: "A végleges központnak nagyobbnak kell lennie 3 millió cubónál, és hegyek s vizek szegélyezzék." A Habikino Dombság megfelelt ezeknek feltételeknek. A környék lakóinak meghívására a Második Alapító elhatározta, hogy oda helyezi át, illetve ott építi föl a központot. A tagság Miszaszagéjének (a mások érdekében való erőfeszítésének) eredményeként 1953-ban megkezdődött a terület megtisztítása, a dombokat legyalulták, s a völgyeket feltöltötték. 1961 novemberében a központ a Daihoncsó nevet kapta. A Himorogi A Himorogit, szent fát, jelenleg a Kjoszók síremlékénél (Okucuki) őrzik, az Alapítók földi maradványaival együtt.
A Főtemplom Ezt a teljesen fehér építményt a PL Szentföldi Főtemplomának nevezik. 1959-ben épült, s a PL Központ szívében található, ezért a PL-tagok tisztelettel tekintenek erre a megszentelt épületre. A templom oltárát felszentelték, hogy egyfajta kapu legyen Mioja-ókami (Isten), az Első és Második Kjoszó, valamint az elhunyt ősök felé mindazok számára, akik itt imádkoznak.
A PL Béketorony A PL Béketorony, mely eléri a 180 méteres (590 láb) magasságot, 1970-ben épült, mint a legmodernebb és legkifinomultabb technológia kvintesszenciája. Egészen Kóbe városából is látni lehet. Egyedülálló formáját eredetileg a Második Kjoszó öntötte agyagba. Különleges, mutatóujjat formázó alakja a Második Alapító azon revelációját jelképezi, hogy "az igazság egy" – melynek alapja az örök béke és az emberiség jólétének megteremtésére irányuló vágy megvalósítása.
A PL Béketorony egy felekezetközi, szoborszerűen megalkotott emlékmű, melyet azon lelkek emlékének szenteltek, akik emberi konfliktusoknak estek áldozatul. Egy hely, ahol az emberek elmélkedhetnek a háborúk pusztító hatásain és imádkozhatnak a világbékéért. A PL Béketorony azért emeltetett, hogy szimbolizálja a PL "világbéke és az emberiség igazi boldogsága" iránti őszinte vágyát.