A kontextus terminus eredetileg az írott szövegre vonatkozik. Egyik meghatározása szerint a szöveg olyan része, amelybe beleilleszkedik egy szó, egy egyszerű mondat, egy összetett mondat vagy egy több mondatból álló részlet.Constantinescu-Dobridor 1998, context szócikk. Egy másik definíció szerint a kontextus a szöveg egésze az egyik entitásához viszonyítva. Ez az egész egy bizonyos jelentést ad annak az entitásnak, olyat, amely különbözhet az elszigetelt entitás jelentésétől, vagy attól, amellyel más szövegben rendelkezik.TLFi, contexte szócikk, B.1. A köznyelvben ilyen entitásnak rendszerint a szót tekintik, amelyről azt mondják, hogy csak kontextusban van jelentése.Crystal 1998, 108. o.

A kommunikációtanban és a nyelvészetben a terminust kiterjesztették a szóbeli kommunikációra is, és több kontextustípust állapítottak meg. Nincs egység e típusok megállapításában. Rendszerint megkülönböztetnek verbális vagy nyelvi kontextust és szituációs kontextust, melyet kommunikációs, nyelven kívüli, nem nyelvi vagy nem verbális kontextusnak, valamint beszédhelyzetnek is neveznek. Ezekhez a típusokhoz Eugen Coșeriu hozzáadja az idiomatikus kontextust. Ezt az a nyelv teszi ki, amelyben a kommunikáció folyik.Bidu-Vrănceanu 1997, 133. o.

Verbális kontextus

Verbális kontextus alatt egy adott nyelvi entitás szomszédsága értendő a beszéd- vagy az írásfolyamban, vagyis az, ami megelőzi vagy/és követi.Dubois 2005, p. 116. Szó lehet jobboldali kontextusról, amelynek szimbóluma -X, baloldali kontextusról (X-) vagy kontextuskeretről (X – Y), amelyben X és Y a szomszédok. A kontextus kerete az adott entitás természetétől függ: rendszerint a szótag a fonéma számára, a szó a morféma számára, a szószerkezet vagy a mondategység (egyszerű mondat, tagmondat) a szó számára.

Egyes szerzőkPéldául Mahmoudian 1997 (59–60. o.). belefoglalják a verbális kontextusba azokat a prozódiai elemeket is, amelyek az adott entitáshoz társulnak.

A verbális kontextus nyelvi entitások kontextuális változatait produkálja a nyelv mindegyik terén.

A hangtani kontextus allofónokat eredményezhet, azaz fonémák változatait. Például a spanyol nyelvben a /d/ fonémának két allofónja van: az egyik [d], amikor mássalhangzóval szomszédos (fonda [fonda] ’fogadó’), a másik [ð],Zöngés dentális frikatíva. két magánhangzó között (nada [naða] ’semmi’).Dubois 2005, 25. o. Ugyanez a kontextustípus allomorfokat, azaz a morfémák fonológiai változatait is produkálhatja.Erről bővebben lásd Morfofonológia szócikk. Ilyen a francia nyelvben például a többes számú határozott névelő két változata, [le] és [lez], az előbbi mássalhangzóval kezdődő szó előtt, az utóbbi magánhangzó előtt: les parents [leparã] ’a szülők’ vs. les enfants [lezãfã] ’a gyerekek’.

Az alaktani kontextust olyan mondatban lehet bemutatni, mint például a francia Jean va bien ’Jean jól van’, amelyben az ige személyalakját az határozza meg, hogy a Jean egyes szám harmadik személyű.Mahmoudian 1997 (59–60. o.).

Az előző példában a mondattani kontextus azzal, hogy a mondatnak szóval kifejezett alanya van (Jean), azt eredményezi, hogy az ige kijelentő módú. Alany hiányában az ige felszólító módú lenne ugyanabban az alakban.

E mondat szemantikai kontextusa azt határozza meg, hogy az ige jelentései közül (elsődleges jelentése ’megy’) az valósuljon meg, amely az egészségi állapotra vonatkozik, a bien szó révén.

Szituációs kontextus

A szituációs kontextus azon körülmények összessége, amelyek között a kommunikáció történik.Kálmán – Trón, 2007, 45. o. Azokon a jelentéseken túl, amelyeket a megnyilatkozás nyelvi szerkezete határoz meg, a megnyilatkozás általános jelentését is befolyásolja. Összetevőit tekintve nagyon összetett lehet. Coșeriu szerint ezek fizikai, empirikus, természeti, gyakorlati, történeti, kulturális jellegűek. Közülük az alábbiak jelennek meg különböző szerzők munkáiban:

a kommunikációban részt vevők társadalmi és kulturális helyzete, melyet a szocializáció során (a családban, az iskolában) szerzett kulturális tudás mennyisége és minősége, annak zárt vagy nyitott jellege, az elsajátított hagyományok és szokások státusza és értéke az adott társadalomban, kultúrában és nyelvközösségben;Tolcsvai Nagy 2006, 109. o. a résztvevők tapasztalatai; az, hogy a résztvevők ismerik egymást vagy nem, ami azt eredményezi, hogy: az előbbi esetben a már megszerzett ismeretek alapján elvárások lépnek működésbe; az utóbbi esetben a résztvevők a beszélgetés során szereznek egymásról információkat, amelyek alapján értékelik egymást, és akkor az általánosított, tipizált elvárások lépnek működésbe egy-egy felismert nyelvi norma részeként; a résztvevők társadalmi szerepe, amely csak részben függ össze a státusszal; a résztvevők kora és neme;Crystal 1998, 109. o. azok az információk, amelyekkel a résztvevők rendelkeznek; a résztvevők hiedelmei általában, különösen pedig az, amit egymás hiedelmeiről feltételeznek; a résztvevők szándékai, motivációi és attitűdjei;Bussmann 1998, 245. o. az, ami közös a résztvevők számára az összes fenti összetevő közül; a kommunikáció helye és ideje.

A szituációs kontextus általában meghatározza a beszélő által használt nyelvi regisztert, amely főleg jellegzetes szókincsben nyilvánul meg, de egyéb jellegzetes nyelvi vonásokban is.Bidu-Vrănceanu 1997, 407. o. Például családi és baráti körben, egyenrangú munkahelyi kollégák között stb. a legvalószínűbb a fesztelen (társalgási) regiszter használata. Egymást nem ismerő vagy csak kevéssé ismerő, egyazon vagy nem egyazon rangú személyek között, a mindennapi élet kapcsolataiban (vásárlás, a közigazgatással való kapcsolatok, szakmai kapcsolatok stb.) a szokásos (hétköznapi) regiszter a normális. Magas szintű társadalmi és kulturális közegekben, a nagyon udvarias kommunikációban, szónoklatokban stb. inkább a választékos regiszter használatos.Stourdzé 1971, 40–41. o.

Jegyzetek

Források

Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. február 13) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. február 13) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. február 13) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2019. február 13) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 31.) Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba. 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, (Hozzáférés: 2019. február 13) Mahmoudian, Mortéza. Le contexte en sémantique (A kontextus a szemantikában). Louvain-la-Neuve: Peeters. Bibliothèque des cahiers de l’Institut linguistique de Louvain sorozat. 89. sz. 1997. (Hozzáférés: 2019. február 13) Stourdzé, Colette. Les niveaux de langue (A nyelvi regiszterek). Reboullet, André. Guide pédagogique pour le professeur de français langue étrangère (Módszertani kézikönyv a franciát mint idegen nyelvet tanító tanár számára). Párizs : Hachette. 1971. 37–44. o. Tolcsvai Nagy Gábor. 6. fejezet – Szövegtan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv . Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. . 108–126. o. (Hozzáférés: 2023. május 31.) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2019. február 13)

Kapcsolódó szócikkek

Diskurzus (nyelvészet) Kommunikáció Regiszter (nyelvészet) Szöveg

Kategória:Kommunikáció Kategória:Szociolingvisztika Kategória:Szövegtan