A gót ábécét a kihalt gót nyelv írására használták. A 4. században Ulfilas (vagy Wulfila), egy kappadókiai görög származású gót prédikátor fejlesztette ki a Biblia lefordítására.

Az ábécé alapvetően a görög ábécé unciális formáit használja, néhány latin és a rúnaírásból származó betűvel kiegészítve, hogy kifejezze a gót nyelv kiejtését.

Eredete Wulfila tudatosan döntött úgy, hogy nem használja a régebbi rúnaírás jeleit erre a célra, mivel az erősen kapcsolódott a pogány hiedelmekhez és szokásokhoz.Hans Jensen (1969). Die Schrift in Vergangenheit und Gegenwart. Berlin: Deutscher Verlag der Wissenschaften. Emellett a görög alapú írás valószínűleg segített a gótoknak beilleszkedni a Fekete-tenger környékén domináns görög-római kultúrába.Harald Haarmann (1991). Universalgeschichte der Schrift. Frankfurt: Campus.

Írásjegyei Az alábbi táblázat a gót ábécé írásjegyeit tartalmazza. Két, az átírásában használt betű nem szerepel a modern angol nyelvben: a thorn ⟨þ⟩ (amely a /θ/ hangot jelöli) és a hwair ⟨ƕ⟩ (amely a /hʷ/ hangot jelöli).

A görög ábécéhez hasonlóan a gót betűknek is volt számértéke. Számként való használatukkor a betűket két pont közé (•𐌹𐌱• = 12) vagy egy vonallal különböztették meg (𐌹𐌱 = 12). Két betű, a 𐍁 (90) és a 𐍊 (900) nem rendelkezik fonetikai értékkel.

A betűk nevei Alcuin 9. századi kéziratában (Codex Vindobonensis 795) szerepelnek. A legtöbbjük a rúnaversekben is megjelenő nevek gót nyelvű formájának tűnik. A nevek hiteles formájukban szerepelnek, utánuk a rekonstruált gót formák és jelentésük következik.BetűLatin betűs átírásv.ö.NévIPASzámértéka|x48pxaΑahsa / aza1b|x48pxbΒbairkan / bercna2g|x48pxgΓgiba / geuua3d|x48pxdΔdags / daaz4e|x48pxeΕaiƕus / eyz5q|x48pxqΠqairþra (qairthra) / qertra6z|x48pxzΖezec7h|x48pxhHhagl / haal8þ|x48pxþ, thΘþiuþ (thiuth) / thyth9i|x48pxiΙeis / iiz 10k|x48pxkΚkusma / chozma20l|x48pxlΛlagus / laaz30m|x48pxmΜmanna40n|x48pxnΝnauþs (nauths) / noicz50j|x48pxjᛃjer / gaar60u|x48pxuᚢurus / uraz70p|x48pxpΠpairþra (pairthra) / pertra80 90|x48px Ϟ 90r|x48pxrRraida / reda100s|x48pxsSsauil / sugil200t|x48pxtΤteiws / tyz300w|x48pxwΥwinja / uuinne400f|x48pxfFfaihu / fe500x|x48pxxXiggws / enguz600hw|x48pxƕ, hw ƕair / uuaer700o|x48pxoΩ,ᛟ oþal (othal) / utal800900|x48px Ϡ 900A legtöbb betű egyértelműen egy-egy görög betű megfelelője, hasonló formával és hanggal rendelkezik, és ugyanazt a sorrendet és értéket képviseli, mint a számok.

Néhány betű eredete azonban bizonytalan vagy vitatott, és lehetséges, hogy a latin ábécéből, vagy esetleg rúnaírásból származik. Ezek a következők:

𐌵 (q). Alfabetikus sorrendje és 6-ost jelentő számértéke megfelel a görög digamma vagy sztigma () betűnek, amely lehet formájának forrása is. Más lehetséges források a kappa (ϰ) kézírásos változata, amely erősen hasonlít az u betűre, vagy a latin q nagybetűs alakjára.James Marchand (1973). The Sounds and Phonemes of Wulfila's Gothic. De Gruyter Mouton. 𐌷 (h). Alfabetikus sorrendje és 8-ast jelentő számértéke a görög éta (η) betűnek felel meg. Formája és fonetikai értéke a latin h nagybetűs alakjából származhat, azonban Magnús Snædal 2015-ös kutatásai szerintMagnús Snædal (2015). "Gothic Contact with Latin: Gotica Parisina and Wulfila's Alphabet". In Askedal, John Ole; Nielsen, Hans Frede (eds.). Early Germanic Languages in Contact. NOWELE Supplement Series. Vol. 27. pp. 91–107. nincs szükség a latinra a gót betű formájának vagy hangértékének magyarázatához. 𐌸 (þ). Alfabetikus sorrendje és 9-est jelző számértéke a görög théta (θ) /θ/ betűnek felel meg. Formája a 4. századi kurzív ϑ betűből származhat. Alternatívaként felmerül, hogy formája a görög fí (Φ) /f/ vagy pszí (Ψ) /ps/ betűkből származhat, csak más hangértékkel, vagy talán a ᚦ rúnából. 𐌾 (j). Alfabetikus sorrendje és 60-as numerikus értéke a görög kszi (ξ) /ks/ betűnek felel meg. Formája a latin G /ɡ/, a görög ξ, a görög epszilon-ióta ligatúra vagy a rúnaírásban szereplő ᛃ betűből származhat (talán ez utóbbi is a görög ligatúrából ered). 𐌿 (u). Alfabetikus sorrendje és 70-es numerikus értéke a görög omikron (ο) (eredetileg οὖ /uː/ néven) megfelelője. Formája a görög ο-ból vagy a ᚢ /u/-rúnaírásos betűből származhat. 𐍈 (ƕ). Alfabetikus sorrendje és 700-as numerikus értéke a görög pszí (ψ) /ps/ betűnek felel meg. Formája valószínűleg a görög Θ /θ/ betűből származik, csak más hangot jelent; vagy a görög Ο /o/ betűből; lehetséges, hogy a betűforma felcserélődött a 𐌸 betűvel; vagy talán piktografikus jellegű, az O a kerekítésre, a • pedig az aspirációra (hehezet) utal. 𐍉 (o). Alfabetikus sorrendje és 800-as numerikus értéke a görög omega (ω) betűnek felel meg. Formája a görög ω vagy a rúna ᛟ betűből származhat. Egy alternatív javaslat szerint a görög omikron (ο) kurzív formájából származik: Snædal szerint ez jobban illeszkedik a gót betű alakjához (bár a görög omikron változata gyakran függőlegesen tükrözött a gót betűhöz képest), és a görög omikron használata a zárt-közép /o/ jelölésére szimmetrikus lenne a görög epszilon használatával a zárt /e/ jelölésére. Másrészt Gary Miller 2019-es kutatásai során azzal érvel, hogy az a gondolat, hogy a 𐍉 az omikronból származik, nem magyarázza meg, miért van ugyanolyan számértéke és ábécébeli helyzete, mint az omegának, mivel a (kiejtett) gót betűk sorrendje 𐌰-től 𐍉-ig tart, ahogy a görög betűk sorrendje is alfától Ω-ig tart.Gary Miller (2019). The Oxford Gothic Grammar. Oxford.

𐍂 (r), 𐍃 (magyarul sz) és 𐍆 (f) inkább latin megfelelőikből származnak, mint görögből, bár a megfelelő rúnák (ᚱ, ᛋ és ᚠ), amelyek feltehetően a gót futhark részét képezték,Otto von Friesen (1915). Hoops, J. (ed.). "Gotische Schrift". Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. 2. Strassburg: Karl J. Trübner: 306–310.Adolf Kirchhoff (1854) Das gothische Runenalphabet (németül). Berlin: Wilhelm Hertz. valószínűleg szerepet játszottak ebben a választásban. Snædal azonban azt állítja, hogy „Wulfila rúnákkal kapcsolatos ismeretei megkérdőjelezhetőek voltak”, mivel a feliratok szűkössége bizonyítja, hogy a rúnák ismerete és használata ritka volt a keleti germán népek körében. Miller cáfolja ezt az állítást, kijelentve, hogy „nem elképzelhetetlen”, hogy Wulfila a rúnaírás egyes jeleit is felhasználta a gót ábécé létrehozásakor, és hat másik szerzőt – Wimmert, Menselt, Hermant, d'Alquent, Rousseau-t és Falluominit – említ, akik támogatják azt az elképzelést, hogy a gót betűkészletben rúnák is szerepelnek. A 𐍃 (s) néhány változata megegyezik a szigma alakjával, és egyértelműbben a görög Σ-ből származik.

𐍇 (x) csak tulajdonnévben és görög Χ-t tartalmazó jövevényszavakban használatos (xristus „Krisztus”, galiugaxristus „ál-Krisztus”, zaxarias „Zakariás”, aiwxaristia „eukarisztia”,Joseph Wright (1910). Grammar of the Gothic Language. Oxford. magyarul úrvacsora).

Mellékjelek és írásjelek A Codex Argenteus-ban használt mellékjelek és írásjelek között szerepel a 𐌹 i betűre helyezett tréma, amely ï-ként kerül átírásra, és általában a diaeresis kifejezésére szolgál, a pont (·) és a kettőspont (:), valamint a szigla (például xaus a xristaus helyett) és a számok jelölésére szolgáló vonalak.

Unicode A gót ábécé 2001 márciusában, a 3.1-es verzió megjelenésével került be az Unicode szabványba.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

További információk Gothic alphabet, omniglot.com (a gót ábécé az omniglot-on, angol).

Kategória:Ábécék Kategória:Ma már nem használt írásrendszerek