Alexandra Rachmanova (Kaszli, Oroszország, 1898. június 27. – Ettenhausen, Svájc, 1991. február 11.) orosz írónő, aki a forradalom alatt átélt eseményekről szóló önéletrajzi regényeivel vált világhírűvé. Valódi (leánykori) neve: Galina Nyikolajevna Gyurjagina. Férjezett neve: Galina von Hoyer.
Különlegessége Amikor férjével és kisfiával együtt sikerült Ausztriában letelepednie, elkezdte emlékeit önéletrajzi formában megírni. Ausztriában abban az időben nem lehetett cirillbetűs írógéphez jutni, Rachmanova emlékei viszont szükségessé tették az eredeti szavak, nevek és események eredeti nyelven való rögzítését. Így történt, hogy latin betűs írógépen írta meg első regényeit, orosz nyelven. Amikor szóba került a könyv formában történő kiadása, maga a férje fordította le a szöveget. Emiatt az első kiadás címe német nyelven vált ismertté. Ezt aztán csaknem minden világnyelvre lefordították – magyarra is. A szovjet hatalom számára kényelmetlen tartalmuk miatt ezeket a regényeket oroszra nem fordították le. Így elsődlegesnek a német nyelvű címeket tekintjük.
Könyveinek elsődleges, orosz nyelvű változatát nem adták ki. Ami oroszul megjelent, azt németből fordították. A göbbelsi propagandagépezet mégis készített egy orosz nyelvű fordítást – a német nyelvű változatból. Ezzel próbálták meg destabilizálni az orosz katonákat. Rachmanova dühöngött, amikor meglátta saját művét nyelvtani hibáktól nyüzsgő változatában.
Szerzői nevét német nyelven írta le, ezért annak német helyesírású formája elsődleges: Alexandra Rachmanowa. A források nem tartalmaznak információt arra vonatkozóan, hogy miért választotta épp ezt a nevet. Annyit tudunk csak, hogy fia Ausztriában (Németországban) az Alexander nevet viselte.
Életrajzának első ízben megírt részében Rachmanovának nevezi meg önmagát, holott a neve Gyurjagina volt. Választott családneve arab eredetű férfinév. Jelentése: Irgalmas (Allah egyik neve, tk. azt jelenti: Irgalmas Isten). Rachmanova egy műve Irgalom! címen jelent meg magyarul.
Személyisége Műveinek sikere után többször utazott külföldre. 1935-ben a tudósító a következőképp írt róla: Személyleírása, beszédmódja Magas, nyúlánk termetű, szeme kissé ferde vágású, arca enyhén sárga. Azt mondja magáról, hogy egyik ősapja mongol volt. Gondtalanul kacag, majd kacagása mosolygásba megy át. Valódi nevét nem akarja megmondani, azt kéri, szólítsuk őt Rachmanovának. Ugyanebben az időben Budapesten is járt. Amikor hazájáról kérdezték, Oroszországot, és főként az Urál vidékét említette. Haláláig honvágyat érzett hazája után.
Névhasználat Saját és mások nevét is megváltoztatta életrajzi műveiben. Jellemző, hogy mindjárt első regénye (Szerelem, Cseka, halál) elején úgy ír, mintha őt Rachmanovának neveznék, holott akkor még leánykori nevét használta (1917). Apját Rachmanov doktor néven említi. Keresztneve Galina, amelynek becézett formája Álja, néhol Aljuszja. Megjegyzendő, hogy az Alexandra nevet is szokás Álja becéző formában használni. Első regényében Alja Lvovna néven nevezi önmagát. Ez saját műveiben és a róla szóló megemlékezésekben is gyakran előfordul. Említik még Olga Rachmanova néven is. Kerüli apját és anyját megnevezni, bár második könyvében Lev Mihajlovicsként említi. A Lev névből valóban szabályosan képződik az apai név: Lvovna. Valóságos családi nevét sehol nem említi (Gyurjagina), holott első regényének eseményei alatt még ezt kellett használnia (1921-ben kötött házasságot). Két húgát néven nevezi: Natasa és Irina. Ezek valószínűleg nem a valódi nevük. Műveinek eredetije hiteles, hiszen napló. A fordítást a férje végezte. Bármelyik kettejük közül dönthetett úgy, hogy a valódi neveket megváltoztatja, nehogy ártalmára lehessen bárkinek, aki hátramaradt Oroszországban (családtagok, barátok).
Férjét Arnulf von Hoyernek hívták, első regényében így nevezi: „a NÉMET”, csak második regényében (naplójában) nevezi nevén, ám Otmárnak nevezi („Házasság a vörös viharban”). A regénybeli név teljes formában: „Otmár Karlovics Wagner”.
Kisfia Jurka (Jurij), sőt a gyermek neve még egy művében is előfordul: Jurka. Egy anya naplója. 1938.. A hivatkozások a fiút Alexander néven nevezik. Az életrajzi regényben a gyermek családnevét Wagner-nek írja; valóságos neve von Hoyer.
Orosz szokás szerint az embereket keresztnevük és apai nevük (отчество) használatával szokás megszólítani; családnevüket elhagyva. Ennek ellenére Rachmanova rendkívül sok változatban nevezi meg önmagát, családtagjait és ismerőseit. Első diákkori szerelmét mindenhol egyszerűen Vagyimnak nevezi. A fiú nevét csak az egész könyv részletes átolvasásából lehet rekonstruálni: Vagyim Nyikolájevics Verchovszkij – bár lehet, hogy ez sem az igazi neve.
A helységnevek közül csak Irkutszk és Omszk szerepel valódi nevén. A többi helységnév egyetlen nagybetűvel szerepel. Egyetemi városának (Permnek) a nevét így jelöli: R*.
Életrajza Anyja valódi neve Szerafima Tyimofejevna. Ezt a nevet nem használja a műveiben. Életrajzát naplója alapján írta meg. Érdekesség, hogy a Gyermekkorom című regényt később írta meg, mint a világszerte ismert trilógiáját, amely ifjúkorát és házasságát tartalmazza. Gyermekkorában ugyanis nem írt naplót. A kötet elején található az Előszó Visszaemlékezéseiből életrajzának eleje rekonstruálható, bár ez a könyv olyan szerkezetű, mintha önálló mesék gyűjteménye volna. Tartalmaz például olyan fejezetet is, amely nem vele, hanem anyjával megtörtént esetet tartalmaz. A Gyermekkorom című könyv nagyjából a gimnáziumi tanulmányai előtti eseményeket tartalmazza, tehát kb. tizenhárom éves korával kezdődik.
Az életrajzát precízen dátumozta. Tekintettel a naptárreformra, a trilógia elején az orosz (Julián) naptár szerinti dátumokat használja, a végén áttér a gregorián naptár szerinti megjelölésekre.
A naplójának kezdete 17 éves születésnapján indul, 1916. szeptember 24-én. Az első regényével kapcsolatos név csaknem az elején megjelenik, első szerelme, Vadim Verchovszkij. A fiú kegyetlen sorsa miatt lett ennek a regénynek ilyen címe: Szerelem, Cseka, halál.
Megint ott vagyunk nagyszüleimnél. Minden nyáron, karácsonykor és húsvétkor náluk vendégeskedünk. Majd felvet az öröm, amikor a trojka megindul az állomásról s visz bennünket az országúton az isteni Uralba. Mintha ezek a meredek, komor sziklák, a sötétkék tavak és az áthatolhatatlan erdők volnának az otthonom és nem a nagy poros város, ahonnan menekülünk. Ma reggel Vasziljevna Anna néném futott át hozzánk azzal, hogy kérjük meg Nagyapát, adjon lovat s engedje meg, hogy elkocsizzunk a tatárokhoz.
Rachmanova gazdag, nemesi család leszármazottja. Az úrilányok megszokott életét élte. Legnagyobb öröme, amikor nagyszüleinél tölthette a nyári szünidőt két húgával együtt. Egész lényét áthatotta az orosz patriarchális életforma. Nagyapja saját erőből küzdötte fel magát, jól menő vállalkozó lett; gyára volt. Apja orvos. Középiskolai tanulmányai mellett festészetet tanult. Gimnáziumi tanulmányai alatt ismerkedett meg első szerelmével, iskolatársával, Vagyim Verchovszkijjal. Leveleztek, verseket írt hozzá, és neki ajándékozta gimnáziumi naplóját. Vagyim viszonozta a szerelmét, és hivatalosan is megkérte a kezét. A házasságra Rachmanova szülei áldásukat adták. Vőlegényét a forradalom szakította el tőle: be kellett vonulnia katonának. (A naplót a fiú anyja vitte vissza Rachmanovának, amikor Vagyim meghalt.)
A tizenhetedik születésnapja és az azt követő események hatására vált ártatlan kislányból érett nővé. Mindaddig kislányhoz illő szoknyában járt, aznap kapta meg első hosszú szoknyáját – ilyenben illik egyetemre járni. A középiskola elvégzése után (17 évesen) beiratkozott a permi egyetem bölcsészettudományi karára, ahol történelmet és irodalmat tanult (Perm csaknem 500 km-re van szülővárosától). Az egyetem folyosóin érte egy váratlan meglepetés: egyik tanára úgy megnézte, ahogy még soha senki. Úgy érezte, mintha a férfi tekintete csupaszra vetkőztetné. Aznap este mosakodás közben, mialatt térdig érő haját fésülte, először nézte végig önmagát: mi teszi a nőt nővé? Felnőtté válása egy megrázó eseménnyel folytatódott. Szerelme, Vagyim egyik katonaságtól sodródott a másikhoz, végül a vöröskatonák közt kötött ki. De értelmetlen célokért küzdeni nem volt kedve, hát megszökött. Elfogták. Ekkor a vöröskatonák brutálisan megkínozták. Eltörték kezét-lábát, kivágták nyelvét, levágták a fülét és meggyilkolták. Rachmanova úgy érezte: kiüresedett az érzelmi élete, de mindez megteremtette a felnőttek józanságát benne.
Mint társai, rokonszenvezett a forradalmi eszmékkel mindaddig, amíg rá nem kellett döbbennie, hogy ez a forradalom épp az ő társadalmi helyzetében élő emberek ellen irányul. 1917. szeptember 19. Alighogy félreugrottam, csörömpölve hulltak a földre az ablaküveg szilánkjai s a szobába egyszerre behatolt a hűvös hajnali levegő. Összetört a nagy tükör is, amelyet annyira szerettem: a golyó a közepén találta. Életemben először éreztem a halál közelségét; reszkettem félelmemben, mert azonnal felfogtam, hogy az utcán nyüzsgő emberek egészen jogosnak találják a meggyilkolásomat. Nem ismernek, de gyűlölnek és halálomat akarják. A forradalom legrosszabb arcát mutatta a család számára. A csőcselék uralkodott; műveletlen, agresszív vezetőket termeltek ki maguk közül. Lakásukba társbérlőket költöztettek, apját többször bebörtönözték. Végül vonatra rakták, és elindították a családot Szibériába. Marhavagonban utaztak Irkutszkig egy hónapon át. Ott a vonatot mellékvágányra állították. Csaknem két hétig tartó várakozás után lakást (egy szobát) kaptak a városban 1919. júliustól 1920. áprilisig. Ekkor érkezett az áthelyezési parancs. Ismét vasúti vagonba kellett beszállásolniuk magukat. Omszkig az út áprilistól júniusig tartott.
Ebben a vasúti szerelvényben kellett lakniuk éveken át Omszkban, sokszor fűtetlen vagonban. Jellemző a helyzetre, hogy egy reggel nem tudott felkelni: a haja belefagyott a kívülről beszivárgott vízbe, amely éjszaka megfagyott. Az úrilánynak magának kellett tüzelőért járnia és mosnia a ruháit.
A forradalmi vezetés utasítására előadásokat kellett tartania, és beosztást kapott egy könyvtárban. A könyvtárban német hadifoglyok is dolgoztak, így ismerkedett meg férjével: egy hadifogoly magával hozta társát. Rachmanova akkor még nem tett különbséget német és osztrák között. A történetnek ez a része már a következő regény: Házasság a vörös viharban.
Tanulmányaikat ilyen embertelen körülmények között is folytatták. Elemi csapásként zúdult rájuk a parancs, hogy át kell költözniük Omszkba. Az egyetemi záróvizsgákra onnan már lehetetlen volt eljutniuk. A család továbbra is a vasúti vagonvárosban lakott, apja ismeretlen helyen raboskodott. Hoyernek lehetősége lett volna hazatérni, de mélyen beleszeretett a lányba, és feleségül kérte. A házasságot egy erre a célra létrehozott hivatalban kellett bejegyeztetniük. A kommunista bolsevik ideológia szerint a család intézménye elavult, sőt, mi több: káros a kommunista társadalmi rendszer számára. Ez Rachmanovát évtizedekkel később is mélyen sértette (Erről írta 1936-ban új könyvét: A család halála. De vitatja a kérdést Tolsztojról szóló regényében is.) A forradalmi rendszer szerint akár naponta lehetett házasodni, válni, ahogy az állampolgároknak tetszett. A hivatalnok mindkettőjüknek feltette a kérdést: milyen nevet kívánnak használni a házasságkötés után. Rachmanova önmagára vonatkozóan ezt nem írja meg, csupán annyit közöl, hogy férje meg kívánja tartani a saját nevét.
Neveltetéséhez híven egyházi szertartással is megesküdtek. Az első éjszakára is a vagonban került sor. Aznap este az egész család húzta-halasztotta az időt. Végül két húga átköltözött egy másik fülkébe. Lámpát se kellett oltaniuk, hiszen az áramszolgáltatást éjszakára központilag lekapcsolták. Amikor magukra maradtak, anyja elsírta magát.
Apja ebben az időben szabadult a fogságból, de már értelem nélküli emberi roncs volt, állandósul depresszióval küzdött. Soha nem tudták meg, mi mindenen kellett átmennie a börtönben.