Németország Szociáldemokrata Pártja (, SPD) a legrégebbi ma is létező párt Németországban és a világ egyik legrégebbi pártja, 1863-ban jött létre. Több mint Németország legnagyobb tagságú politikai szervezete.

A párt a munkásmozgalomban gyökerezik és korábban markánsabban szocialistaként definiálta magát. (Ma is tagja a Szocialista Internacionálénak.) A legutóbbi időkben, Gerhard Schröder vezetése alatt, neoliberális jegyeket is felvett és ideológiájaként a szociáldemokráciát vallja. Az SPD 35 évnél fiatalabb tagjait a Jusos ifjúsági szervezet tömöríti (Jungsozialisten in der SPD, azaz „Ifjúszocialisták az SPD-ben”).

Elnevezése Bevett magyar neve a Német Szociáldemokrata Párt, ami nem csak rövidsége miatt terjedt el, hanem azért is, mert a rendszerváltás előtti Magyarországon az MSZMP politikai álláspontja az volt, hogy távol kell tartani az országot a belnémet politikai vitáktól, amik az elnevezésekben is megjelentek. Ezért volt – keletnémet tiltakozás ellenére – az NDK állampártjának a hivatalos magyar neve Német Szocialista Egységpárt a pontosabb Németország Szocialista Egységpártja helyett, vagy Nyugat-Németország bevett magyar neve Német Szövetségi Köztársaság a Németországi Szövetségi Köztársaság helyett.

Története A köztársaság előtt (1863–1918) thumb|left|150px|Ferdinand Lassalle Az SPD 1863. május 23-ától számítja történetét: ekkor alapította Ferdinand Lassalle az Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (ADAV, Általános Német Munkásegylet) nevű pártot.

August Bebel és Wilhelm Liebknecht az 1869. augusztus 7. és 9. közt tartott Eisenachi kongresszuson hozta létre a Sozialdemokratische Arbeiterpartei nevű pártot (Szociáldemokrata Munkáspárt, amely 1875-ben (május 22–27., Gotha) egyesült az ADAV-val Sozialistische Arbeiterpartei néven (Szocialista Munkáspárt). thumb|right|150px|August Bebel thumb|right|150px|Wilhelm Liebknecht

1878-ban Otto von Bismarck kancellár az antiszocialista törvényekben törvényen kívül helyezte a pártot forradalompártoló és monarchiaellenes nézetei miatt, de 1890-ben ismét legalizálták. Ugyanebben az évben tért át a párt a Sozialdemokratische Partei Deutschlands (SPD) névre, amit máig használ.

Egyéni képviselőként politikusai még akkor is választhatóak voltak, amikor a párt illegális volt, így a párt egyre erősebbé vált, sőt 1912-re az SPD lett a legnagyobb parlamenti erő (de a császári Németországban ez nem jelentett jogot a kormányalakításra).

A betiltásra a párt radikalizálódással reagált: 1891-ben elfogadott erfurti programja keményebb volt az 1875-ös gothai programnál: az ország fő iparágainak államosítását követelte. Eduard Bernstein pártideológus anti-marxista nézetei és a Bebelt követő pártvezető Friedrich Ebert politikája a későbbiekben mégis növelte a párt lojalitását a császár és a birodalom iránt, így az SPD támogatta a Németországot az első világháborúba vezető politikát.

A pártszakadás 1917 januárjában a háború ellenzőit, köztük Rosa Luxemburgot, Karl Liebknechtet és Hugo Haaset kizárták a pártból. Az elszakadók külön pártot alapítottak (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands vagy USPD, "Németország Független Szociáldemokrata Pártja). Az USPD egyik szárnya volt a Liebknecht, Luxemburg és Clara Zetkin alapította, forradalmat sürgető Szpartakista Liga.

A német novemberi forradalom során 1918-ban Ebert a birodalmi hadsereg oldalára állt a felkelőkkel szemben. November 9-én Németország kancellárja lett (majd 1919 februárjában őt választották a weimari köztársaság első elnökévé).

Weimari Köztársaság (1918–1933) A forradalmat ellenző SPD és az 1918 decemberében jórészt az SPD-t elhagyó politikusok által alapított, a forradalmat támogató német Kommunista Párt (KPD) egymás elkeseredett politikai riválisaivá váltak.

Az SPD idomult a német háborús vereség után létrejött Weimari Köztársasághoz, sőt annak egyik alappillérévé vált. A Német Demokrata Párttal (DDP) és a Német Katolikus Középpárttal (Zentrum) együtt tagja lett a Weimari Koalíciónak. Ez nagy többséggel rendelkezett a Weimarban 1919-ben összeült alkotmányozó gyűlésben és így tulajdonképpen az új német parlamentáris demokrácia, a Weimari Köztársaság létrehozója lett. A KPD ezzel szemben ellenezte az új rezsimet.

A kommunisták megjelenése hosszabb távra is nehéz választás elé állította az SPD-t: ha radikálisabb politikát folytat, hogy kifogja a szelet a KPD vitorlájából, középosztálybeli szavazóit veszítheti el, ha viszont mérsékelt hangot üt meg, a munkások közt adhatja át a terepet a kommunistáknak.

A dilemmának az 1932-ben megválasztott új konzervatív kancellár, Franz von Papen vetett véget: július 20-án, bár neki magának alig volt támogatása a Reichstagban, menesztette az SPD-s Otto Braun vezette berlini porosz kormányt és ezzel nagy lökést adott a Weimari Köztársaság felbomlásának.

Miután Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Adolf Hitlert nevezte ki, az utolsó legalább részlegesen szabad német választáson, március 5-én az SPD a szavazatok 18,25%-át szerezte meg. A KPD-t törvényen kívül helyezték, képviselőit letartóztatták vagy száműzetésbe kényszerítették. Az SPD még büszke arra, hogy ők voltak az egyetlen párt a Reichstagban, amely március 23-án ellene szavazott a Hitlernek gyakorlatilag teljhatalmat biztosító felhatalmazási törvénynek. Szavazataik azonban nem voltak elegendőek, hogy megakadályozzák a kétharmados többséget igénylő törvény jóváhagyását. Nem sokkal később, július 14-én az SPD-t is betiltották.

A náci időszak (1933–1945) Az SPD sok tagját Hitler uralma alatt letartóztatták, vagy koncentrációs táborba küldték. Prágában elűzött SPD-sek emigráns pártot hoztak létre, mások belső emigrációba vonultak, olyan német városokba, ahol nem ismerték őket. Például Friedrich Kellner, az SPD mainzi szervezője az oberhesseni Laubachba költözött, ahol – életét kockáztatva – a náci rezsim túlkapásairól megírta híres Naplóját.

1936 és 1939 között sok SPD-tag harcolt a spanyol polgárháborúban Franco ellen.

Miután Németország 1938-ban annektálta Csehszlovákiát, az emigráns párt Párizsba költözött, de a franciák veresége után 1940-ben onnan is menniük kellett. Londonba költöztek.

A háború után (1946-tól Schröderig) Nyugat-Németországban bélyegkép|150px|Willy BrandtKurt Schumacher, 1946-1952 thumb|right|150px|Gerhard Schröder A második világháború után, 1946-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy megszállási zónában. A Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) az első szabad választástól, 1949-től 1966-ig az SPD ellenzékben volt.

Az 1959-es godesbergi programban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a marxista elvekkel.

1966-ban a szövetséges Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) elvesztette parlamenti többségét és a CDU-s Kiesinger kancellár vezetésével CDU-SPD nagykoalíciós kormány alakult.

1969-ben, először 1928 óta, az SPD győzött és az FDP-vel alkotott kormánykoalíciót. Ezt követően az SPD 1982-ig kormányzott, két kancellárt adva az NSZK-nak: Willy Brandtot és Helmut Schmidtet.

Kezdetben az SPD ellenezte Nyugat-Németország 1955-ben indult újrafelfegyverzését és csatlakozását ugyanebben az évben az atlanti katonai szövetséghez, a NATO-hoz, később azonban megbékélt a tagsággal.

1982-ben a Helmut Kohl vezette CDU-FDP koalíció vette át a hatalmat. Kohl egymás után négyszer lett kancellár. 1998-ban azonban vesztett a választáson és az SPD-s Gerhard Schrödernek kellett átadnia a kancellári széket.

Kelet-Németországban A szovjet megszállási zónában, amely később Kelet-Németország lett, az SPD-t arra kényszerítették, hogy 1946-ban egyesüljön Németország Kommunista Pártjával, Német Szocialista Egységpárt (SED) néven. 1989-ben, amikor összeomlott a kommunista rendszer, az SPD-t újraalapították Németországban és később egyesült a nyugat-németországi SPD-vel, amikor az ország újra egyesült.

Választási eredmények Bundestag bélyegkép|jobbra|180px|Az SPD a német szövetségi parlamentben (2017)

Választások Választókerületi szavazatok száma Pártlistás szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Pártelnök 1949 nem volt 6 934 975 29,2 Ellenzék Kurt Schumacher 1953 8 131 257 7 944 943 28,8 Ellenzék Erich Ollenhauer 1957 11 975 400 11 875 339 31,8 Ellenzék Erich Ollenhauer 1961 11 672 057 11 427 355 36,2 Ellenzék Willy Brandt 1965 12 998 474 12 813 186 39,3 Kormánypárt: Nagykoalíció a CDU/CSU pártokkal. Willy Brandt 1969 14 402 374 14 065 716 42,7 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt 1972 18 228 239 17 175 169 45,8 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Willy Brandt 1976 16 471 321 16 099 019 42,6 Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal. Helmut Schmidt 1980 16 808 861 16 260 677 42,9 Kormánypárt, 1982-ben az FDP kilépett a koalícióból. Helmut Schmidt 1983 15 686 033 14 865 807 38.2 Ellenzék Hans-Jochen Vogel 1987 14 787 953 14 025 763 37,0 Ellenzék Johannes Rau 1990 16 279 980 15 545 366 33,5 Ellenzék Oskar Lafontaine 1994 17 966 813 17 140 354 36,4 Ellenzék Rudolf Scharping 1998 21 535 893 20 181 269 40,9 Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder 2002 20 059 967 18 484 560 38,5 Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel. Gerhard Schröder 2005 18 129 100 16 194 665 34,2 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Gerhard Schröder 2009 12 077 437 9 988 843 23,0 Ellenzék Frank-Walter Steinmeier 2013 12 835 933 11 247 283 25,7 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Peer Steinbrück 2017 11 426 613 9 538 367 20,5 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Martin Schulz 2021 12 227 998 11 949 374 25,7 Kormánypárt: koalíció a Zöldekkel (2021–) és az FDP-vel (2021–2024) Olaf Scholz 2025 9 934 614 8 148 284 16,4 Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal Olaf Scholz

Tartományi parlamentek bélyegkép|jobbra|180px|Az SPD a német tartományi parlamentekben Tartomány Választási év Szavazatok száma % Megszerzett helyek száma Kormány/Ellenzék? Alsó-Szászország 2022 1 211 418 33,4 Kormánykoalíció a Zöldekkel Baden-Württemberg 2026 298 278 5,5 Ellenzék Bajorország 2023 1 140 585 8,4 Ellenzék Berlin 2023 278 978 18,4 Kormánykoalíció a CDU-val Brandenburg 2024 463 678 30,9 Kormánykoalíció a BSW-vel Bréma 2023 376 610 29,8 Kormánypárt: vörös-vörös-zöld koalíció Észak-Rajna-Vesztfália 2022 1 905 002 26,7 Ellenzék Hamburg 2025 1 463 560 33,5 Kormánykoalíció a Zöldekkel Hessen 2023 424 487 15,1 Kormánykoalíció a CDU-val Mecklenburg-Elő-Pomeránia 2021 361 761 39,6 Kormánykoalíció a Baloldali Párttal Rajna-vidék-Pfalz 2026 525 680 25,9 Kormánykoalíció a CDU-val Saar-vidék 2022 196 799 43,5 Kormánypárt Szászország 2024 172 002 7,3 Kormánykoalíció a CDU-val Szász-Anhalt 2026 122 303 9,3 Még nem ismert Schleswig-Holstein 2022 221 536 16,0 Ellenzék Türingia 2024 73 088 6,1 Kormánykoalíció a CDU-val és a BSW-vel

Tartományi választások 2024-ben Az SPD a 2024. szeptember 1-jei türingiai tartományi választáson 6,1 százalékkal az ötödik helyen végzett, míg a szászországi tartományi választáson a szavazatok 7,3 százalékát kapta, evvel ebben a tartományban is az ötödik helyre került. Közlekedésilámpa-koalíciós párttársaihoz képest még így is az SPD szerezte a legtöbb szavazatot: Zöldek: 3,2% | 5,1%; FDP: 1,1% | 0,9% (Türingia % | Szászország %).

SPD-politikusok Az SPD vezető politikusai az első világháború előtt August Bebel Wilhelm Liebknecht Karl Kautsky Eduard Bernstein Rosa Luxemburg

Az SPD elnökei

A császárság és a Weimari köztársaság idején:

August Bebel és Paul Singer, 1892–1911 August Bebel és Hugo Haase, 1911–1913 Friedrich Ebert és Hugo Haase, 1913–1917 (1916-ban Haase elszakadt, hogy az USPD-hez csatlakozzon) Friedrich Ebert és Philipp Scheidemann, 1917–1919 Otto Wels és Hermann Müller, 1919–1931, 1922-ben Arthur Crispien is, mint az újrabeolvadó USPD képviselője Otto Wels és Arthur Crispien, 1928–1931 Otto Wels, Arthur Crispien és Hans Vogel, 1931–1933

A száműzetésben:

Otto Wels és Hans Vogel, 1933–1939 Hans Vogel, 1939–1945

A második világháború után: