A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságnak Ausztria és Svájc adott otthont. A tornát június 7-étől június 29-éig rendezték meg a két közép-európai országban. A rendező országok labdarúgócsapatai a torna automatikusan résztvevői voltak, nem kellett selejtezőt játszaniuk. Érdekesség, hogy az osztrák labdarúgó-válogatott a 2008-as volt az első Eb, amelyen részt vett, korábban sosem sikerült kvalifikálnia magát az európai labdarúgás legnevesebb eseményére.
A két rendező országon kívül még 14 csapat vett részt a kontinensbajnokságon. A selejtező mérkőzéseket 2006. augusztus 16. és 2007. november 24. között játszották le.
Pályázatok Ausztria és Svájc együtt pályázott a rendezési jogokra, mellettük még a görög–török, a skót–ír, a horvát–bosnyák, az orosz, a magyar és a skandináv pályázat – amelyet Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország közösen indított – került az UEFA-hoz. Ausztria a 2004-es EB-re is közös pályázatot adott be, ekkor Magyarországgal együtt indult a rendezés jogáért. Végül az a pályázat Portugália ellen vesztett.
A döntőbe Ausztria–Svájc, Görögország–Törökország és Magyarország pályázata jutott be. Görögország és Törökország pályázatát visszautasították, így a magyar és az osztrák–svájci pályázat harcolt a győzelemért, amiből az utóbbi páros jött ki győztesként.
Logó Az EB hivatalos logóját 2005. június 7-én, három évvel a nyitómérkőzés előtt hozták nyilvánosságra.
A logó elemei Hegyek: A természet és a labdarúgás iránti szeretetet szimbolizálja a focilabdát átölelő hegy. Tipográfia: Az EURO szó a vörös árnyalataiban rajzolódik, ezzel jelképezve a két ország egységét e nagyszerű sportesemény megrendezésében. Az országok nevei egy magabiztos, korabeli betűtípussal íródtak, lekerekített végekkel. Labda: A tiszta és göröngyös környezet ihlette meg. A két ország zöld erdei és völgyei jellemzik. A minta az Alpok szintvonalas térképén alapul. UEFA ív: Az európai labdarúgás magas színvonalát jellemzi. Színek: A vörös és a fehér mindkét ország nemzeti lobogójának színe. A labda zöldje a terület természetének fontosságát jelképezi.
Helyszínek Az Eb 16 mérkőzését Ausztriában játszották. Egy új stadion épült (Klagenfurtban 40 millió eurós költséggel), további három helyszíni létesítményt bővíteni kellett, hogy a minimum 30 ezres befogadóképességnek megfeleljen. A salzburgi stadion lelátóját hellyel bővítették (). Az innsbrucki Tivoli tetejét lebontották a bővítéshez. A döntőnek helyt adó bécsi Ernst Happel Stadion férőhelyeit 50 ezerre növelték. A négy svájci helyszínen új stadion épült. A újságírói részvételre akkreditálási kérelem érkezett. Bécs Klagenfurt Salzburg Innsbruck Ernst Happel Stadion Hypo-Arena Red Bull Arena Tivoli Neu Befogadóképesség: 53 008 Befogadóképesség: 32 000 Befogadóképesség: 30 000 Befogadóképesség: 30 000 150px 150px 150px 150px450px Bázel Bern Genf Zürich St. Jakob-Park Stade de Suisse Stade de Genève Letzigrund Befogadóképesség: 42 500 Befogadóképesség: 32 000 Befogadóképesség: 32 000 Befogadóképesség: 30 000 150px 150px 150px 150px
Selejtezők
A selejtezőkör csoportjait 2006. január 27-én közép-európai idő szerint 12:00-kor, a svájci Montreux-ban sorsolták ki.
A selejtezőkben 50 ország válogatottja vett részt, az egy nyolcas és hat hetes csoportból az első két helyezett, jutott ki a döntőre, melyek csatlakozott a két rendező ország (Ausztria és Svájc). A selejtezők egy hónappal a 2006-os labdarúgó-világbajnokság után kezdődtek.
A selejtezőkön még nem vett részt a montenegrói labdarúgó-válogatott, mivel csak a nevezések lezárása után lett teljes jogú tagja az UEFA-nak.
Résztvevők
Ország Kvalifikáció módja A továbbjutás dátuma Korábbi szereplések az Eb-n (Rendező) 2002. december 12. 0 (első szereplés) (Rendező) 2002. december 12. 2 (1996, 2004) A csoport – csoportelső 2007. november 17. 0 (első szereplés) A csoport – csoportmásodik 2007. november 21. 4 (1984, 1996, 2000, 2004) B csoport – csoportelső 2007. november 17. 6 (1968, 1980, 1988, 1996, 2000, 2004) B csoport – csoportmásodik 2007. november 17. 6 (1960, 1984, 1992, 1996, 2000, 2004) C csoport – csoportelső 2007. október 17. 2 (1980, 2004) C csoport – csoportmásodik 2007. november 21. 2 (1996, 2000) D csoport – csoportelső 2007. október 17. 6 (19601, 19761, 19801, 1996, 2000, 2004) D csoport – csoportmásodik 2007. október 13. 9 (1972²,1976², 1980², 1984², 1988², 1992, 1996, 2000, 2004) E csoport – csoportelső 2007. november 17. 2 (1996, 2004) E csoport – csoportmásodik 2007. november 21. 8 (1960³, 1964³, 1968³, 1972³, 1988³, 19924, 1996, 2004) F csoport – csoportelső 2007. november 17. 7 (1964, 1980, 1984, 1988, 1996, 2000, 2004) F csoport – csoportmásodik 2007. november 21. 3 (1992, 2000, 2004) G csoport – csoportelső 2007. október 17. 3 (1984, 1996, 2000) G csoport – csoportmásodik 2007. november 17. 7 (1976, 1980, 1988, 1992, 1996, 2000, 2004) Jegyzetek: – Csehszlovákiaként vett részt – NSZK-ként vett részt – Szovjetunióként vett részt – FÁK-ként vett részt – A vastagon szedett évszámok azt jelzik, hogy a csapat megnyerte az adott tornát.
Csoportbeosztás A labdarúgó-Európa-bajnokságon Ausztria és Svájc a rendező jogán vesz majd részt. A további 14 helyre azok a csapatok kerültek be, amelyek a saját selejtezőcsoportjukban az első vagy második helyen végeztek.
A labdarúgó-Európa-bajnokságon négy csoportot (A-D) alakítottak ki. Mivel a tornán 16 válogatott vesz majd részt, így minden csoportba négy-négy csapat kerül be. A két rendező közül Svájc az A-, míg Ausztria a B csoportba került automatikusan.
Kalapok A labdarúgó-Európa-bajnokságra kijutott csapatokat négy kalapba osztották a 2006-os világbajnokság, illetve a selejtezők eredményei alapján.
Ausztria és Svájc a rendező, Görögország a címvédő, Hollandia pedig a legnagyobb UEFA-koefficienssel rendelkező válogatott jogán került automatikusan az első kalapba.
1. kalap2. kalap3. kalap4. kalap (automatikusan A1) (automatikusan B1) (címvédő)
Sorsolás A sorsolást 2007. december 2-án magyar idő szerint déli 12 órakor kezdték el, helyszíne a svájci Luzern városa volt. A csoportok sorsolását számos egykori labdarúgó végezte:
Gianni Infantino, műsorvezető. Peter Schmeichel, az 1. kalap sorsolója; Jürgen Klinsmann, a 2. kalap sorsolója; Didier Deschamps, a 3. kalap sorsolója; Theódorosz Zagorákisz, a 4. kalap sorsolója; Bernard Dietz, az A csoport sorsolója; Anton Ondruš, a B csoport sorsolója; Franz Beckenbauer, a C csoport sorsolója; Dino Zoff, a D csoport sorsolója.
A sorsolás menete A sorsolás előtt Svájc automatikusan az A csoport, míg Ausztria a B csoport első helyére került. A csoportok kisorsolását az egyes kalappal kezdték, majd az először kihúzott válogatott (Hollandia) a C csoport, míg a másodikként kihúzott csapat (Görögország) a D csoport első helyére került. A sorsolást a négyes kalappal folytatták, a kihúzott válogatottak sorban az A, a B, a C végül a D csoportba kerültek. Ám a kihúzott válogatottakhoz először még hozzárendelték a csoportban elfoglalt helyüket (például A2, A3 vagy A4 az először kihúzott csapatnál). Ugyanezt végig csinálták a harmadikként illetve negyedikként kihúzott csapatokkal is. A négyes kalap után a sorsolást a hármas kalappal folytatták, majd a kettes kalappal fejezték be. Ezeknél a kalapoknál is az előbb leírt sorsolási módszert alkalmazták.
Játékvezetők A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) JB és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) JB együttműködésében tizenkét játékvezetőt, huszonnégy asszisztenst és nyolc tartalékbírót delegáltak az Európa-bajnokságra. A nevezett tizenkét sportember mindegyike tapasztalt és elismert játékvezető, átlagos mérkőzésszám feletti Bajnokok Ligája- és nemzetközi válogatott mérkőzéssel a háta mögött. A hármasok nem először szerepelnek nemzetközi porondon. Az első labdarúgó torna, ahol a játékvezetőknek állandó, nemzeti partjelzői voltak. A tornát megelőzően svájci Regensdorfban, április 14.-április 17. között továbbképzésen vettek részt, az egység szemlélet, ítélkezés elősegítése érdekében. A rendezvénynek a Hotel Mövenpick adott helyet, amely a kontinensbajnokság kezdetétől június 26-ig a játékvezetők főhadiszállása lesz. Ezt követően, az torna utolsó szakaszában a bécsi Penta Hotel volt a bázisuk.
A „tizenkettedik játékosként” emlegetettek közül Peter Fröjdfeldt a legidősebb. Fröjdfeldtnek, Konrad Plautznak és Herbert Fandelnek ez lehet az utolsó nagy tornája, mert hamarosan elérik a 45 éves korhatárt, amivel megszűnik FIFA JB kerettagságuk. Howard Webb a legfiatalabb. Kirosz Vasszarasz a 2004-es Eb-n tartalék-játékvezető volt, viszont a 2004. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornája döntőjét vezethette. A tartalék bírók, Ivan Bebek, Stéphane Lannoy, Kristinn Jakobsson, Grzegorz Gilewski, Olegário Benquerença, Craig Thomson, Damir Skomina, köztük Kassai Viktor játékvezetői sérülés esetén léptek volna előre, illetve 4. bírói feladatokat láttak el.
A játékvezetők juttatása jelentősen, 60 százalékkal emelkedett a négy évvel ezelőtti díjazáshoz képest, idén meccsenként 10 ezer eurót kap a bíró, míg asszisztensei ennek felét tehetik zsebre működést követően.
Szövetség Játékvezető Asszisztensek Anglia Howard Webb Darren Cann Michael Mullarkey Ausztria Konrad Plautz Egon Bereuter Markus Mayr Belgium Frank De Bleeckere Peter Hermans Alex Verstraeten Görögország Kírosz Vasszárasz Dimítrisz Bozadzídisz Dimítrisz Szaraidárisz Hollandia Pieter Vink Adriaan Inia Hans ten Hoove Németország Herbert Fandel Carsten Kadach Volker Wezel Norvégia Tom Henning Øvrebø Geir Åge Holen Jan Petter Randen Olaszország Roberto Rosetti Alessandro Griselli Paolo Calcagno Spanyolország Manuel Mejuto González Juan Carlos Yuste Jiménez Jesús Calvo Guadamuro Svájc Massimo Busacca Matthias Arnet Stephane Cuhat Svédország Peter Fröjdfeldt Stefan Wittberg Henrik Andrén Szlovákia Ľuboš Micheľ Roman Slyško Martin Balko
Keretek
Minden részt vevő nemzetnek 2008. május 28-áig 23 játékost kellett neveznie, a keretben 3 kapust kellett jelölniük. Amennyiben a nevezett játékosok közül valaki megsérül, csapata első mérkőzéséig cserélhető.
Csoportkör A csoport
B csoport
C csoport
D csoport
Egyenes kieséses szakasz
Negyeddöntők
Elődöntők
Döntő
A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság győztese SPANYOLORSZÁG 2. cím
Díjak Gólkirály David Villa (4 gól)
All-Star csapat KapusokVédőkKözéppályásokCsatárok Edwin van der Sar Gianluigi Buffon Iker Casillas Philipp Lahm Jurij Zsirkov José Bosingwa Pepe Carlos Marchena Carles Puyol Wesley Sneijder Luka Modrić Michael Ballack Lukas Podolski Konsztantyin Zirjanov Cesc Fàbregas Xavi Andrés Iniesta Marcos Senna Hamit Altıntop Andrej Arsavin Roman Pavljucsenko Fernando Torres David Villa Statisztika Gólszerzők 4 gólos David Villa
3 gólos Lukas Podolski Roman Pavljucsenko Hakan Yakın Semih Şentürk
2 gólos
Wesley Sneijder Robin van Persie Ruud van Nistelrooy Michael Ballack
Miroslav Klose Bastian Schweinsteiger Andrej Arsavin Dani Güiza Fernando Torres
Zlatan Ibrahimović Nihat Kahveci Arda Turan Ivan Klasnić
1 gól
Ivica Vastić Jan Koller Jaroslav Plašil Libor Sionko Václav Svěrkoš Thierry Henry Ángelosz Harisztéasz Giovanni van Bronckhorst Dirk Kuijt Klaas-Jan Huntelaar Arjen Robben
Luka Modrić Ivica Olić Darijo Srna Philipp Lahm Roger Guerreiro Christian Panucci Andrea Pirlo Daniele De Rossi Dmitrij Torbinszkij Konsztantyin Zirjanov Deco Nuno Gomes
Raul Meireles Pepe Hélder Postiga Ricardo Quaresma Cristiano Ronaldo Adrian Mutu Cesc Fàbregas David Silva Rubén de la Red Xavi Petter Hansson Uğur Boral
Lapok
1 Josef Hickersberger (edző) Éric Abidal Joachim Löw (edző) Bastian Schweinsteiger Volkan Demirel
2 Sebastian Prödl Jórgosz Karangúnisz Mariusz Lewandowski Michael Ballack Gennaro Gattuso Andrea Pirlo Gyenyisz Kologyin Dmitrij Torbinszkij Jurij Zsirkov Cristian Chivu Dorin Goian Tranquillo Barnetta Johan Vonlanthen Mehmet Aurélio Emre Aşık Tuncay Şanlı Arda Turan
1