Tankóczy Gyula, Tankóczi (Szatmár, 1867. – 1945 után) rendőrtiszt, városi főkapitány, tűzoltóparancsnok, helytörténész.
Életútja
1891–93-ban aljegyző volt Szatmáron, 1894–1901-ben tanácsjegyző és később közigazgatási tanácsos, 1902-ben helyettes főkapitány és 1903-ban főkapitány lett. 1900-tól a tűzoltóság választott főparancsnoka volt. Több évig viselte a nőegyesület titkári, a Vereskereszt-egyesület jegyzői, a régi honvédek főjegyzői és az iparos-ifjak titkári tisztét, s ez utóbbiak körének huzamosabb ideig elnöke volt. A református egyháznál presbiterként működött. Meszlényi Gyula püspök az ő közbenjárása folytán határozta el magát a tűzoltótorony fölépítésére. Mint főkapitány megalkotta a bérkocsiiparról szóló és átdolgozta a kéményseprőiparról alkotott szabályrendeletet; megszervezte a rendőri bejelentőhivatalt és a hatósági cselédelhelyező intézetet; megalkotta végül a közrendőri és a szegényház felállításáról szóló szabályrendeletet.
Főmunkatársa volt öt évig a Szamosnak. Szerkesztette a Rendőri Lapokat alapítása óta.
1915-ben a szatmári törvényszék vizsgálóbirája a törvényszék vádtanácsának határozata alapján letartóztatta Tankóczy Gyula rendőrfőkapitányt. Tankóczy szerencsétlenségét különböző spekulációk idézték elő. A főkapitány vállalkozásokhoz fogott, amelyek anyagilag teljesen tönkretették. Téglagyárat alapított, telkeket vásárolt, részvényekkel spekulált, a végén adósságokba merült és több embert magával rántott. Tankóczyt a bakancsszállitási ügyben függesztették föl hivatalától, de ettől függetlenül eljárás indult meg ellene azért is, mert a galíciai menekülteknek nála deponált kauciójából 7600 korona hiányzott. Ezt a pénzt Tankóczy Gyula még a házkutatás során két összegben pótolta. Előbb ötezer koronát, azután kétezerhatszáz koronát adott át a vizsgálóbírónak. A királyi ügyészség vádiratot adott be Tankóczy ellen a Btk. 462. és 463. szakaszai alapján hivatali sikkasztás bűntette miatt, Tankóczy kilenc hónapra vizsgálati fogságba került. 1916-ban a főkapitány háromrendbeli bűnügyében a Kúria fölmentő ítéleteket hozott. Tankóczy ennek ellenére vizsgálati fogságban maradt, mert más bűnügyben is folyt ellene eljárás. A törvényszék vádtanácsa Tankóczy szabadlábra helyezését rendelte el azzal az indokolással, hogy a volt főkapitányt több ügyben jogerősen fölmentették.
Mivel egészségi állapota megromlott, így 1917-ben nyugdíjba vonult. 1925–26-ban szerkesztette a Hétfői Friss Újságot. Írt helytörténeti tanulmányokat is.Rendvédelem-történeti füzetek. 29. évf. 58. sz. (2019.) 291. o.
1931-ben elmozdították szerény havi 3000 lejes állásából.Egy kis kijárási panama Szatmáron. Keleti Ujság, 1931. július 31., 3. o. Az 1940-es évek elején a szatmárnémeti „Samex” Magtermelő és Kiviteli Rt. felügyelőbizottsági tagja,Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1942–1943/3–4. kötet, 18. évfolyam. Vidéki ipari és kereskedelmi részvénytársaságok. 821. o. valamint az Alcoolina Rum és Likőrgyár, szesz, sör és borkereskedelmi r. t. igazgatósági tagja volt.Központi Értesítő, 1942. június 4. / 23. szám, 1113. o.
Családja
Felesége Horváth Berta (1876 körül – Szatmárnémeti, 1944. szeptember 13.) volt, akit 1895-ben vezetett oltárhoz Szatmáron,Nemzet, 1895. október 4. 49 évet éltek házasságban.Szamos, 1944. szeptember 14., 6. o. Leányuk Tankóczi Júlia Mária (Szatmárnémeti, 1898. március 31. – ?), aki 1923. augusztus 8-án Debrecenben házasságot kötött Tóth Kálmán Jenő (Nagykároly, 1884. május 7. – 1945. július 10.)Debreczen, 1945. július 12. királyi járásbíróval.Debreceni állami házassági anyakönyv 590/1923.
Jegyzetek
Források
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Szatmárnémeti Budapest, 1908. II. 142. o.
Népszava, 1915. április 26., 3. o. Népszava, 1916. január 29., 8. o.
További információk Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Balogh Edgár, 3. kötettől Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1981–2010.
Kategória:Magyar helytörténészek Kategória:1867-ben született személyek Kategória:A 20. században elhunyt személyek Kategória:Szatmárnémetiek