Prágai Jeromos vagy Prágai Hieronymus (csehül: Jeroným Pražský; születési éve vitatott, valószínűleg az 1370-es években – Konstanz, 1416. május 30.) cseh egyetemi mester, skolasztikus filozófus, teológiai vitázó és a késő középkori cseh reformmozgalom egyik jelentős alakja volt. Husz János barátja és szövetségese, valamint John Wycliffe filozófiai és egyházi nézeteinek egyik prágai közvetítője lett. A konstanzi zsinaton Wyclif és Husz elítélt tételeinek támogatása, korábbi visszavonásának megtagadása és visszaeső eretnekség miatt ítélték el; az egyházi ítélet után átadták a világi hatóságnak, amely máglyahalállal kivégezte.
Jeromos alakját a későbbi történeti emlékezet gyakran Husz mártírtársaként, illetve a protestáns reformáció előfutáraként ábrázolta. A modern kutatás ennél árnyaltabb képet ad róla: nem pusztán Husz követője vagy „korai protestáns” volt, hanem önálló egyetemi mester, filozófiai realista, politikailag aktív cseh értelmiségi és olyan reformgondolkodó, akinek szerepe a prágai egyetemi vitákban, a kuttenbergi dekrétum előkészítésében, a Wyclif-recepcióban és a konstanzi perben egyaránt jelentős volt.
Elnevezése és születési ideje
A magyar szakirodalomban és lexikonokban a személynév több alakban fordul elő: Prágai Jeromos, Prágai Hieronymus, illetve latinul Hieronymus de Praga. Cseh neve Jeroným Pražský. A „Prágai” jelző nem családnév, hanem származási helyére utaló megkülönböztetés, amely a középkori egyetemi világban megszokott volt.
Születési éve bizonytalan. A régebbi lexikonok gyakran 1370 körüli vagy 1370-es évekbeli dátumot adnak meg, más összefoglalók 1365 körülre, illetve 1378 körülre teszik születését. A modern szakirodalomban ezért óvatos megfogalmazás indokolt: valószínűleg az 1370-es években született Prágában vagy Prága közelében.
Történeti háttér
A prágai egyetem és a cseh reformmozgalom
Jeromos működése a 14–15. század fordulójának cseh és közép-európai szellemi közegéhez kapcsolódott. A Károly Egyetem a 14. század végén Közép-Európa egyik legfontosabb egyeteme volt. Az egyetem életét nemcsak filozófiai és teológiai viták, hanem politikai, nyelvi és nemzeti feszültségek is meghatározták. A prágai egyetem „nemzetei” — cseh, bajor, szász és lengyel — eltérő érdekeket képviseltek, és a cseh mesterek fokozatosan nagyobb egyetemi befolyásra törekedtek.
A késő középkori cseh reformmozgalom nem azonos a 16. századi protestáns reformációval, bár a későbbi protestáns történetírás gyakran előzményként tekintett rá. A mozgalom a korabeli egyházi fegyelem, a klérus életmódja, az egyházi vagyon, a prédikáció, a szentségi gyakorlat, a népnyelvű vallásosság és az egyházi tekintély kérdései körül alakult ki. E reformgondolkodás egyik legismertebb alakja Husz János volt, de a prágai egyetemi környezetben több mester és prédikátor is részt vett a vitákban. Jeromos e körhöz tartozott, de szerepe nem merült ki Husz támogatásában.
Wyclif hatása
John Wycliffe angol teológus és filozófus művei a 14. század végén és a 15. század elején jutottak el Prágába. A prágai mesterek közül többen különösen Wyclif filozófiai realizmusát, az univerzálékról szóló tanítását és egyes egyházi reformkritikáit fogadták kedvezően. A Wyclif-recepció azonban nem volt egységes: nem minden prágai mester fogadta el ugyanazokat a tételeket, és nem minden Wyclifnek tulajdonított nézet támogatása bizonyítható azonos mértékben.
Jeromos esetében a Wyclif-hatás egyszerre volt filozófiai és egyházi-politikai jellegű. Filozófiájában a realizmus, az ideák és univerzálék problémája, valamint a platóni-ágostoni hagyomány vált meghatározóvá. Egyházi álláspontjában a korabeli klérus visszaéléseinek bírálata, az evangéliumi életideál, valamint a Krisztus törvényével ellentétesnek tartott pápai vagy egyházi parancsok kötelező voltának vitatása kapott szerepet.
Élete
Tanulmányai Prágában és Oxfordban
Jeromos a Károly Egyetemen tanult. 1398-ban baccalaureusi fokozatot szerzett, majd egyetemi pályáját további külföldi tanulmányokkal és utazásokkal folytatta. A források szerint Oxfordban is megfordult, ahol közelebbről megismerte Wyclif műveit. A Wyclif-szövegek prágai terjedésének történetében Jeromosnak hagyományosan jelentős szerepet tulajdonítanak, bár a modern kutatás óvatosan kezeli azt a kérdést, pontosan mely szövegeket, milyen formában és milyen közvetítői láncon keresztül vitt vagy ismertetett Prágában.
Oxfordi tartózkodása nem csupán teológiai vagy egyházi jelentőségű volt. Wyclif filozófiai realizmusa, különösen az ideák és univerzálék tana, Jeromos saját filozófiai érdeklődését is alakította. Fennmaradt művei alapján Jeromos nem egyszerűen agitátor vagy prédikátor volt, hanem a késő középkori egyetemi vitakultúra képzett résztvevője, aki a skolasztikus quaestio műfajában is otthonosan mozgott.
Prágai tevékenysége
Prágába visszatérve Jeromos a cseh egyetemi mesterek reformorientált köréhez kapcsolódott. A cikkekben és népszerű összefoglalókban gyakori megfogalmazással szemben nem helyes azt írni, hogy „bekapcsolódott a reformáció munkájába”, mert ez a 16. századi protestáns reformáció fogalmát vetítené vissza a 15. század elejére. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy Jeromos a prágai egyházi reformmozgalom, az egyetemi realizmus és a Wyclif-recepció vitáiban vett részt.
A prágai vitákban Jeromos Husz mellett és tőle részben függetlenül is szerepet vállalt. A korabeli források szerint ékesszóló, művelt és vitaképes mester volt, de habitusa provokatívabbnak és mozgékonyabbnak tűnik Huszénál. Husz elsősorban prédikátorként és teológiai reformerként vált ismertté; Jeromos inkább vándorló egyetemi mesterként, disputáló filozófusként, diplomáciai küldetésekben is szerepet vállaló értelmiségiként jelent meg.
Utazásai és egyetemi kapcsolatai
Jeromos több európai egyetemi közegben is megfordult. A források Párizst, Heidelberget, Kölnt és Bécset is említik. Párizsban magisteri fokozatot szerzett, és a skolasztikus egyetemi kultúra egyik legfontosabb központjában lépett fel. Heidelbergben és Kölnben szintén tanult vagy disputált. Ezek az utak nem egyszerű menekülések voltak, hanem egy középkori egyetemi mester mozgékony karrierjének részei, amelyben a fokozatszerzés, a disputáció, a kapcsolatteremtés és a tanítás összekapcsolódott.
A bécsi epizód különösen jelentős. Jeromos Wyclif nézeteinek védelme és terjesztése miatt konfliktusba került az egyházi és egyetemi hatóságokkal. A források szerint Bécsben eljárás indult ellene, majd távozása után kiközösítés is sújtotta. Ez az eset jól mutatja, hogy Jeromos nézetei nemcsak Prágában, hanem más egyetemi központokban is vitát váltottak ki.
A hagyomány szerint Jeromos 1403 körül a Szentföldön is járt. Ennek részletei bizonytalanok, ezért óvatos megfogalmazás indokolt: későbbi utalások és lexikoni adatok alapján valószínű vagy lehetséges szentföldi útjáról beszélhetünk, de ennek történeti rekonstrukciója nem olyan biztos, mint prágai, oxfordi vagy konstanzi szereplése.
Jeromos Magyarországon is megfordult. A régebbi magyar szövegek olykor Pestet említenek, de a források inkább Budával, illetve Luxemburgi Zsigmond király udvarával hozzák kapcsolatba. A budai vagy magyarországi látogatás politikai és diplomáciai összefüggésben is értelmezhető: Jeromos nem pusztán egyetemi előadó volt, hanem olyan értelmiségi, aki királyi és egyetemi körök között is mozgott.
A kuttenbergi dekrétum és az egyetemi politika
Jeromos szerepet játszott a prágai egyetem belső viszonyaiban is. A kuttenbergi dekrétum (1409) megváltoztatta az egyetemi szavazati arányokat: a cseh nemzet három szavazatot kapott, míg a többi egyetemi nemzet együtt egyet. A döntés következtében sok német mester és diák távozott Prágából, és részt vett a Lipcsei Egyetem megalapításában.
A dekrétumot nem lehet pusztán teológiai reformként értelmezni. Egyszerre volt egyetemi-politikai, nemzeti és egyházi jelentőségű lépés. Jeromos a cseh mesterek oldalán állt, és a cseh egyetemi befolyás megerősítésének egyik támogatója volt. Ez a szerep árnyalja azt a leegyszerűsítő képet, amely Jeromost csak egyházkritikus mártírként mutatja be: tevékenysége a prágai egyetemi alkotmány, a cseh királyi politika és a reformgondolkodás metszéspontján állt.
Krakkó és kelet-európai kapcsolatok
Jeromos a krakkói egyetem és a lengyel-litván térség felé is kapcsolatokat keresett. A források szerint II. Ulászló lengyel király meghívására Krakkóban is szerepet vállalt, bár ottani működése konfliktusokhoz vezetett. A régebbi lexikoni hagyomány olykor azt írja, hogy rövid idő alatt nagy szellemi mozgást váltott ki, de az ilyen kijelentéseket óvatosan kell kezelni. Biztosabban annyi állítható, hogy Jeromos krakkói jelenléte jelentős visszhangot keltett, és a Wyclif-recepcióval kapcsolatos viták ott is gyanút váltottak ki.
A modern kutatás Jeromos kelet-európai útjait nem pusztán a „menekülő eretnek” romantikus képébe illeszti, hanem a késő középkori egyetemi és diplomáciai kapcsolatháló részeként értelmezi. Egyetemi fokozatai, disputációi, királyi és udvari kapcsolatai, valamint a cseh politikai érdekekhez való kötődése együtt magyarázzák mozgékonyságát.
Kapcsolata Husz Jánossal
Jeromos és Husz János kapcsolata szoros volt, de nem azonosítható egyszerű tanítvány-mester viszonnyal. Jeromos Husz barátja és szövetségese volt, de több szempontból önállóbb, mozgékonyabb és filozófiailag más hangsúlyú alak. Husz központi szerepe a prágai prédikációban, a Betlehem-kápolnához kötődő népnyelvű reformprédikációban és az egyházi tekintély kérdésében volt meghatározó; Jeromos inkább a Wyclif-féle filozófiai realizmus, az egyetemi viták és a nemzetközi kapcsolatok közvetítésében tűnt ki.
1412-ben Jeromos Husz oldalán részt vett azokban a vitákban, amelyek a pápai búcsúhirdetés, az egyházi tekintély és a Krisztus törvényével ellentétesnek tartott parancsok kötelező ereje körül bontakoztak ki. A vitában megfogalmazott álláspont szerint a hívő nem köteles engedelmeskedni olyan pápai vagy egyházi rendelkezésnek, amelyet Krisztus parancsaival ellentétesnek ítél. Ezt nem modern értelemben vett „antipápizmusnak” kell nevezni, hanem a korabeli reformteológiai és egyházjogi viták összefüggésében kell értelmezni.
Filozófiai és teológiai nézetei
Filozófiai realizmus
Jeromos fennmaradt művei nagy részben filozófiai quaestiók, polemikus szövegek és levelek. Ezek alapján gondolkodásának egyik központi kérdése az univerzálék és az ideák problémája volt. A középkori filozófiában az univerzálé-vita arról szólt, hogy az általános fogalmak — például „ember”, „jóság”, „igazság” — milyen módon léteznek: pusztán nevek-e, az elmében létező fogalmak-e, vagy valamilyen objektív valóságuk is van.
Jeromos a realisták közé tartozott. Realizmusa Wyclif gondolkodásával, valamint a platóni és ágostoni hagyomány egyes elemeivel függött össze. Ez a filozófiai háttér teológiai következményekkel is járt, mert a valóság rendjéről, az isteni ideákról, az egyházról és az igazság megismeréséről vallott nézeteit is alakította.
A modern szakirodalom hangsúlyozza, hogy Jeromos nem pusztán Husz „radikálisabb követője” volt. A filozófiai realizmus kérdéseiben önálló jelentősége van, és a prágai egyetemi gondolkodás történetében saját helyet foglal el. E szempontból a gyakran előforduló „előreformátor” címke önmagában túl szűk: Jeromos egyszerre volt késő középkori filozófus, cseh reformgondolkodó és konstanzi elítélt.
Wyclif egyháztani hatása
Jeromos Wyclif egyes nézeteit átvette vagy védelmezte, de nem minden Wyclifnek tulajdonított tételről bizonyítható, hogy Jeromos azt sajátjaként vallotta volna. A zsinati eljárásban mégis Wyclif 45 elítélt tételéhez és Husz elítélt nézeteihez való viszonya vált központi kérdéssé.