Laminac (1991-ig Novi és Stari Laminac) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése Belovártól légvonalban 13, közúton 21 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re keletre a Štefanjét Ivanskával összekötő út mentén fekszik.
Története A falu feltehetően Szerdahely néven már a középkorban is létező, jelentős templomos hely volt vásártartási joggal. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomát 1232-ben említik először „ecclesia sancte Elizabeth de Zerdahel” alakban. 1334-ben az itteni Szent Erzsébet plébániát említi Ivan főesperes a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között „ecclesia beate Elyzabeth” néven. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine A középkori települést és templomát 1552 körül pusztította el a török
A mai falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor katolikus horvát és pravoszláv szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Ulaminecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában ugyancsak „Ulaminecz” a neve. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 706. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Laminecz” néven 82 házzal, 342 katolikus és 69 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 445, 1910-ben 1025 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 341 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 445 480 585 780 959 1.025 877 935 880 848 757 619 515 454 375 341 (1857 és 1910 között Starine lakosságával együtt.)
Nevezetességei Jézus szentséges szíve tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Jegyzetek
Források Štefanje község hivatalos oldala Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései