bélyegkép|A család sírboltja a tarcali temetőben A nemes Andrássy család egy régi magyar köznemesi család volt. A 18–19. században a család több tagja politikai és gazdasági befolyást gyakorolt a Zemplén vármegyei Tarcal mezővárosban, ahol számos műemlékvédelem alatt álló és műemlékvédelem alá javasolt épület köthető a nevükhöz, mint például a tarcali Andrássy-kúria és a település külterületén található kishomokosi Andrássy-kastély.
A család ma élő leszármazottainak nagy része jelenleg is Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében él.
A család rövid története (17–18. század) Első ismert ősük Andrássy Gergely volt, aki a források szerint a 17. század derekán részt vett a Radoszin és Sárfő között fosztogató oszmán portya rajtaütésében, amely katonai szolgálatáért III. Ferdinánd magyar király nemesi rangra emelte őt és családját. A címeres nemeslevél Pozsonyban, 1649. május 4-én kelt. A nemeslevelet a Sáros vármegyei nemesi közgyűlés 1650. január 12-én hirdette ki – ebből arra következtethetünk, hogy a család ez idő tájt Sáros vármegyében élt.
A 17. század második felében a Heves és Külső-Szolnok vármegyei Túr mezővárosba, majd a Szabolcs vármegyei Prügy községbe költöztek. Egy 1704-es összeírás arról számolt be, hogy Gergely egyik fia, ns. Andrássy István, jómódú, hatökrös gazda volt; másik fia, ns. Andrássy Péter, pedig a Rákóczi-féle mozgalomban mint kuruc katona harcolt.
A 18. században a családnak három ágát tartjuk számon: a prügyi ágat (†kihalt 1844-ben), a dadai ágat (†kihalt 1791-ben) és a tarcali ágat; a század közepén – 1749 körül – az előbb említett Andrássy István unokája, ns. Andrássy (III.) Mihály (–1783), a Prüggyel szomszédos, de már a Zemplén vármegyei közigazgatás alá tartozó Tarcal mezővárosba költözött. Andrássy Mihály és családja hamar beemelkedett a tarcali közéletbe, társadalmi pozíciójukat előnyös házasságokkal erősítették meg – Mihály egyik fia, ns. Andrássy Ferenc (1752–1788), például a helyi református lelkész lányát, Bihari Klárát vette feleségül; Ferenc öccse, ns. Andrássy János (1755–1831), pedig az egyik városi tanácstag lányát, Békési Máriát vette feleségül. A két fivér közül Ferenc ága halálával 1788-ban kihalt, s csak János ága az, amely máig virágzik.
Feltételezhetően Ferenc és János bátyja volt a 18. század második felében egyaránt Tarcalon élő ns. Andrássy (IV.) Mihály (–1795), aki Ladányi Kis Erzsébetet vette feleségül. Amíg János ága számos, a helyi közéletet meghatározó karizmatikus férfit (lásd lentebb) adott a mezővárosnak, addig Mihály ága – feltehetőleg a családi javak felosztódása és az 1815–1819-es mezőgazdasági válság és éhínség következtében – nemzedékről nemzedékre fokozatosan elszegényedett és többen közülük a nemesi cím használata mellett mezőgazdasági munkásként (napszámosként vagy cselédként) dolgoztak. Mihály ága azonban kitartott és János ágához hasonlóan mindmáig virágzik.
A család jelentősége a tokaj-hegyaljai borvidéken A Kárpát-medence egyik mezőgazdaságilag jelentős területe Tokaj-Hegyalja. A terület földrajzi adottságait kihasználva a helyiek szőlőművelésből, erdőgazdálkodásból és kőfejtésből éltek. Kiváló minőségű bort állítottak elő, így Tokaj-Hegyalján kereskedelmi központok jöttek létre. Több helyi község nyert el mezővárosi rangot és rendelkezett a vásártartás jogával. Ilyen volt a Kopasz-hegy szomszédságában lévő Tokaj és Tarcal is. Ez utóbbi településre költözött a nemes Andrássy család 1750 körül.
Ekkor a család mezőgazdaságból élt. Ugyan megfigyelhetünk nyitást részükről az értelmiségi kör felé – például 1829-ben a prügyi ághoz tartozó ns. Andrássy János a helyi oskola mester lányát vette el feleségül, 1855-ben a tarcali ághoz tartozó ns. Andrássy Mária pedig a kenézlői református lelkészhez ment nőül –, a 19. században a család mindkét ága továbbra is mezőgazdasággal foglalkozott. Ennek tanújelét adja a családi kúria (Fő utca 116.) udvarán található ódon présház. A század elején az Andrássyak még kisbirtokosak voltak és csak egy kevés cselédséggel rendelkeztek, ám a század második felében több ága középbirtokossá lett.
Az 1881 és 1890 közé tehető filoxérajárvány megtörte a tokaj-hegyaljai borvidéket is. A borvidék arculatának újjáépítésében a család három tagja emelkedik ki. Az egyik ns. Andrássy Dániel (1824–1892) birtokos, aki a borvidéket képviselve mint helyi termelő a millenium tiszteletére rendezett 1896-os kiállításon kiállítási érmet nyert el jelesen kezelt boraiért. A zsűri kiválónak minősítette 1890. évi 4 puttonyos tokaji aszúját és 1890. évi muskotály aszúját, valamint jónak minősítette 1889. évi tarcali szamorodniát. Az ő fia volt ns. Andrássy János (1863–1930) birtokos, akiben többek között a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács tagját és a Tarcali Hegyközség elnökét tisztelték. Halála után a mintegy 7 és fél hektáros szőlőbirtokán utódai folytatták a borgazdaságot. Az ő unokaöccse Andrássy László (1916–2000) helyi szőlősgazda volt, aki borászati ismeretei miatt nagy tekintélynek örvendett. Ő volt a családi kúria (Fő utca 116.) utolsó ura, amelyen 1997-ben adott túl. Hagyatéka számos értékes borászati segédeszközt foglal magában.
A családhoz köthető helyi épületek között több turisztikai és gasztronómiai funkciót lát el. Sokáig működött a családi kúria (Fő utca 94.) épületében az Andrássy Pincészet, illetve jelenleg is működik a Bobajka gourmet étterem, ahol tokaji és zempléni borokat is kínálnak a vendégek számára. A szintén családhoz köthető – 1886-ban a tarcali ághoz tartozó ns. Andrássy Terézia Tassonyi József szabadságolt katonához ment nőül – Tassonyi-kúria jelenleg a 6 Puttonyos Borfalu épületkomplexumának része, kávézónak és borozónak ad helyet. bélyegkép|Dr. Andrássy Dániel (1893–1965) egykori Szabolcs vármegyei főispán portréja
A család további neves tagjai
ns. Andrássy József (1786–1833 és 1851 között): tarcali gazda, az 1809. évi nemesi felkelés Zemplén vármegyei felkelője (insurgens) volt mint lovas közvitéz. Elhalálozásának körülményei nem ismertek. Felesége a hajdú családból származó nemes Dobó Borbála volt. ns. Andrássy István (1824–1892): tarcali földbirtokos; 1833-tól a tarcali református egyházközség egyháztanácsának tagja, 1853-ban szolgálataiért az egyháztanács neki ítélte meg a szószék melletti szék ülésjogát, majd 1882-től a tarcali református egyházközség főgondnoka;A Mező Tarczali reform. gyülekezet Jegyző Könyve. Tarcal, 1829–1904. 28., 243., 596. (Megtalálható Tarcalon, a helyi református egyházközség levéltárában.) 1874-ben Tarcal mezőváros helyettes városbírója, 1885-ben a város városbírója.MNL BAZML SFL V. 272. Tarcal nagyközség iratai (1398) 1606−1950, c) Tarcal nagyközség polgári kori iratai 1874−1950. Közigazgatási iratok, 2. doboz 1874: sz. n., 1885: sz. n. Felesége Miklós Judit, aki Miklós Pál református tanító, majd tarcali városbíró lánya volt. ns. Andrássy Dániel (1837–1905): Zemplén vármegye Törvényhatósági Bizottságának tagja, tarcali középbirtokos, 1899-ben mintegy 570 kataszteri hold földje volt; a 19. század második felében ő jutott hozzá az egykori Szuhay-házhoz, amely Andrássy Kúria & Spa néven jelenleg Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye egyetlen ötcsillagos szállodájaként működik.Hőgye István (szerk.): Tokaj és Hegyalja XIX. A Tokaji Városvédők és Szépítők Egyesülete és Tarcal Önkormányzata kiadványa, Tarcal, 1998. 83. Első felesége az Abaúj vármegyei Zsarnóról származó nemes Szendrey Julianna, második felesége Papp Zsuzsanna volt. ns. Andrássy Kálmán (1853–1937): buji református lelkész, vallás- és társadalomfilozófiai író, a Ferenc József-rend lovagja; falukutató-tevékenysége nyomán több önálló dolgozatot írt, amelyeket Katona Lajos és Darányi Ignác is felhasznált publikációikhoz.lásd Kálnay László–Katona Lajos: Szabolcs vármegye népe. In: Dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Históriaantik Könyvesház, Budapest, 2012.Nyírvidék, 1923. július 11., 154. szám. 2–3. Felesége komoróczi, bicskei és császári Komoróczy Ilona volt. dr. Andrássy (III.) Dániel (1893–1965): politikus, jogász; 1945 decembere és 1946 augusztusa között a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviseletében Szabolcs vármegye főispánja volt, de a Rajk László belügyminiszterrel való nyílt szembenállása miatt rövidesen leváltották főispáni hivatalából.Kozák Péter: Andrássy Dániel. Névpont.hu, 2013 ns. Andrássy Ferenc (1908–1943): noszvaji református lelkész, aki a második világháború alatt tábori lelkészi szolgálatot teljesített és 1943. január 27-én eltűnt egy doni községnél, minden bizonnyal elhunyt. dr. Andrássy Gábor (1958): belgyógyász, kardiológus szakorvos; a Budapesti Szent Ferenc Kórház osztályvezető főorvosa 2007 és 2021 között, valamint orvosigazgatója 2007 és 2017 között. A Magyar Páneurópa Unió Kitüntetési Bizottságának elnöke 1999-től, valamint országos elnöke 2012 és 2016 között.
A családi címer leírása „Kék színű álló katonai pajzsot, melynek alapját zöld dombocska foglalja el s ebben teljes férfikar, melynek közepéből fehér liliom emelkedik ki, a pajzson nyugovó nyitott, illetve rostélyos hasonló emberi kart hordozó királyi koronával díszített katonai sisakot, a sisak felső részéről, illetve csúcsáról pedig egyik oldalán aranysárga és kék, másik oldalról fehér és piros sisak-takarók és szalagok a pajzs szélét szétszóródva körülfolyván magát a pajzsot csinosan díszítik” – a címeres nemeslevélen szereplő címerleírás magyar fordítása.Andrássy Dániel: A székely származású, de 1650 óta Tarcalon élő Andrássy család nemesi levelének hiteles magyar fordítása. Budapest, 1963. Dr. Andrássy Gábor (1958) magántulajdonában.
A családhoz köthető épületek
Jegyzetek
Kategória:Andrássy család