A paraklétosz (görögül παράκλητος, paraklétosz) az Újszövetség jánosi irataiban előforduló teológiai kifejezés. Alapjelentése: „mellé hívott”, vagyis segítségül hívott személy, szószóló, közbenjáró, védő vagy pártfogó. A magyar bibliafordítások többféleképpen adják vissza: „Vigasztaló”, „Pártfogó”, „Szószóló”, „Segítő” vagy „Védő”.

A kifejezés az Újszövetségben öt alkalommal fordul elő. János evangéliumában Jézus búcsúbeszédeiben a tanítványoknak megígért Szentlélekre utal: ő az „igazság Lelke”, aki tanít, emlékeztet Jézus szavaira, tanúságot tesz róla, és elvezeti a tanítványokat az igazságra. János első levelében maga Jézus Krisztus kapja ezt a címet mint a hívők szószólója az Atyánál.

Szóeredet és jelentés

A görög paraklétosz (παράκλητος) a para (παρά, „mellett”, „mellé”) és a kaleó (καλέω, „hívni”) szócsaládjával függ össze. Szó szerint olyan személyt jelöl, akit valaki maga mellé hív segítségül. A szó jelentésköre ezért egyszerre lehet jogi, közbenjárói, támogató és vigasztaló jellegű.

A hellenisztikus korban a kifejezés egyik fontos árnyalata a jogi képviselet vagy szószólás volt. A paraklétosz (παράκλητος) lehetett olyan személy, aki más mellett áll, más ügyét képviseli, segítségére van, vagy közbenjár érte. János evangéliumában ezek a jelentésrétegek teológiai jelentést kapnak: a Paraklétosz tanít, emlékeztet, tanúságot tesz, meggyőz és vezet.

A szó nem tévesztendő össze a paidagógosz (παιδαγωγός) kifejezéssel, amely az ókori görög-római világban a gyermek mellé rendelt kísérőt vagy nevelőszolgát jelölte. A paraklétosz (παράκλητος) jelentésköre nem gyermekfelügyeleti, hanem segítségül hívott szószólói, közbenjárói és támogató szerepre utal.

Újszövetségi előfordulásai

A paraklétosz (παράκλητος) főnév az Újszövetségben kizárólag a jánosi iratokban fordul elő.

+ A paraklétosz előfordulásai az Újszövetségben Bibliai hely Megnevezés Funkció Jn 14,16–17 „másik Paraklétosz”, „az igazság Lelke” örökre a tanítványokkal marad, velük és bennük lesz Jn 14,26 „a Paraklétosz, a Szentlélek” tanít és emlékeztet Jézus tanítására Jn 15,26 „az igazság Lelke” tanúságot tesz Jézusról Jn 16,7–15 Jézus által elküldött Paraklétosz meggyőzi a világot bűnről, igazságról és ítéletről; elvezet a teljes igazságra 1Jn 2,1 Jézus Krisztus szószóló az Atyánál

János evangéliumában

János evangéliumában a Paraklétosz Jézus búcsúbeszédeiben jelenik meg (Jn 14–16). Jézus azt ígéri tanítványainak, hogy eltávozása után az Atya „másik Paraklétoszt” ad nekik, aki velük marad mindörökké (Jn 14,16). A szöveg ezt a Paraklétoszt „az igazság Lelkének” nevezi (Jn 14,17), majd kifejezetten azonosítja a Szentlélekkel: „A Paraklétosz pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26).

A jánosi szöveg szerint a Paraklétosz nem önálló vallásalapítóként vagy új földi tanítóként jelenik meg. Feladata Jézus tanításának folytatása és tanúsítása: emlékezteti a tanítványokat Jézus szavaira, tanúságot tesz Krisztusról, meggyőzi a világot bűnről, igazságról és ítéletről, valamint elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra (Jn 14,26; 15,26; 16,8–15).

A „másik Paraklétosz” kifejezés arra utal, hogy Jézus maga is pártfogói és közbenjárói szerepben áll tanítványai mellett. Ezt erősíti János első levele, ahol Jézus Krisztus a bűnösök szószólója az Atyánál (1Jn 2,1). A Szentlélek mint Paraklétosz tehát a jánosi teológiában Krisztus művével összhangban, Krisztusra irányítva működik.

Jézus mint Paraklétosz

János első levelében a paraklétosz (παράκλητος) nem a Szentlélekre, hanem Jézus Krisztusra vonatkozik: „ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az igaz” (1Jn 2,1). Itt a kifejezés közbenjárói és szószólói jelentése kerül előtérbe. Jézus mint Paraklétosz az Atyánál képviseli a bűnösöket, míg János evangéliumában a Szentlélek mint „másik Paraklétosz” a tanítványok között és bennük működik.

Ez a kettős használat fontos a keresztény értelmezés szempontjából. A Paraklétosz nem általános vallási cím, hanem a jánosi iratokban Krisztus és a Szentlélek egymással összefüggő üdvtörténeti szerepét jelöli: Krisztus az Atyánál közbenjáró, a Szentlélek pedig Krisztus tanúságát és jelenlétét közvetíti az Egyházban.

Keresztény teológiai értelmezés

A keresztény főáramlat, így a katolikus, ortodox és történeti protestáns teológia a János evangéliumában megígért Paraklétoszt a Szentlélekkel azonosítja. Ennek közvetlen alapja Jn 14,26, ahol a Paraklétoszt maga az evangélista „a Szentléleknek” nevezi. A jánosi Paraklétosz-tan ezért a keresztény pneumatológia egyik fontos bibliai alapja.

A klasszikus szentháromságtan szerint a Szentlélek nem puszta megszemélyesített erő vagy költői megszemélyesítés, hanem valóságos isteni személy. Ugyanakkor a keresztény teológia nem modern individualista vagy pszichológiai értelemben használja a „személy” fogalmát. A Szentháromságban a személy az egyetlen isteni természet sajátos, viszonyos birtoklási módját jelenti. A Paraklétosz személyes működésére utal, hogy tanít, emlékeztet, tanúságot tesz, vezet, hall, szól és megdicsőíti Krisztust (Jn 14,26; 15,26; 16,13–14).

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a Szentlélek Krisztust nyilatkoztatja ki, az Egyházat élteti, és a hívőket bevezeti Krisztus igazságába. János Paraklétosz-szövegei ezért a katolikus tanításban a Szentlélek személyes és isteni működésének fontos tanúhelyei.

Fordításai

A latin keresztény hagyományban a paraklétosz (παράκλητος) kifejezést gyakran Paraclitus, Advocatus vagy Consolator alakban adták vissza. Az Advocatus a jogi szószólói jelentést, a Consolator a vigasztalói jelentést hangsúlyozza.

A magyar bibliafordításokban többféle megoldás fordul elő. A régebbi és liturgikus nyelvben gyakori a „Vigasztaló”, modern fordításokban a „Pártfogó” vagy „Szószóló” is megjelenhet. A fordítási nehézség abból adódik, hogy a görög szó egyszerre hordoz jogi, közbenjárói, bátorító és vigasztaló jelentésárnyalatokat. Emiatt egyetlen magyar szó sem adja vissza teljesen a jánosi kifejezés jelentéskörét.

+ A paraklétosz gyakori fordításai Nyelv Fordítási alakok Fő jelentésárnyalat Latin Paraclitus, Advocatus, Consolator pártfogó, szószóló, vigasztaló Magyar Vigasztaló, Pártfogó, Szószóló, Segítő vigasztalás, képviselet, segítség Angol Paraclete, Advocate, Comforter, Helper szószóló, vigasztaló, segítő Német Tröster, Beistand, Fürsprecher vigasztaló, támogató, szószóló

Iszlám értelmezések

Mohamed azonosítása a Paraklétosszal

Egyes muszlim értelmezések a János evangéliumában megígért Paraklétoszt Mohameddel azonosítják. Ezt gyakran a Korán 61,6-tal hozzák összefüggésbe, ahol Jézus egy utána jövő küldöttről ad hírt, akinek neve Ahmad. Mivel az Ahmad és Mohamed nevek az arab ḥ-m-d gyökkel kapcsolatosak, egyes muszlim apologéták a jánosi Paraklétoszt e koráni kijelentés bibliai megfelelőjének tekintik.

A keresztény főáramú értelmezés ezt nem fogadja el. János evangéliumának szövegösszefüggése szerint a Paraklétosz a tanítványokkal marad, bennük lesz, Jézus nevében küldetik, Jézus szavait juttatja eszükbe, és Jn 14,26-ban kifejezetten a Szentlélekkel azonosíttatik. A keresztény magyarázat ezért a jánosi Paraklétoszt nem későbbi emberi prófétaként, hanem a Szentlélekként értelmezi.

A jánosi szöveg fő érvei e keresztény értelmezés mellett a következők: a Paraklétosz „az igazság Lelke” (Jn 14,17; 15,26; 16,13), „bennetek lesz” (Jn 14,17), „veletek marad mindörökké” (Jn 14,16), Jézus nevében küldetik (Jn 14,26), és Jézust dicsőíti meg (Jn 16,14). Ezek a jellemzők a keresztény exegézis szerint nem illenek egy több évszázaddal később fellépő emberi prófétára.

Ibn Isḥāq és az arámi közvetítés

A korai muszlim hagyományban a Paraklétosz Mohameddel való összekapcsolása még nem a görög periklutosz (περικλυτός) elméletéből indult ki. Ibn Isḥāq 8. századi életrajzi hagyományában fennmaradt Jn 15,23–16,11 egy arab változata, amely Jézus Paraklétoszról szóló beszédét Mohamed prófétai küldetésével hozza kapcsolatba.

Sean W. Anthony elemzése szerint Ibn Isḥāq változatának megértéséhez nem a görög szöveg közvetlen olvasata, hanem egy keresztény palesztinai arámi evangéliumi hagyomány és a késő antik apokaliptikus-messiási környezet a kulcs. Az arámi és szír keresztény hagyományokban a Paraklétosz „vigasztaló” jelentésű megfelelői, például a menaḥḥemānā jellegű alakok, hangalakilag könnyebben váltak muszlim apologetikai összekapcsolások tárgyává. Ez azonban nem azonos azzal az állítással, hogy a görög János-evangélium eredeti szövegében más szó állt volna.

A periklutosz-elmélet

A modern populáris iszlám apologetikában elterjedt egy másik érv is. Eszerint János evangéliumának eredeti görög szövegében nem paraklétosz (παράκλητος), hanem periklutosz (περικλυτός, „híres”, „nagy hírű”, „dicsőséges”) állt volna. E magyarázat szerint a periklutosz (περικλυτός) jelentése összekapcsolható az arab Ahmad vagy Mohamed név jelentésével, ezért a jánosi ígéret Mohamedra vonatkozna.

A periklutosz-elméletnek nincs ismert görög kézirati alapja. A fennmaradt görög kéziratok és az Újszövetség kritikai kiadásai a jánosi helyeken a paraklétosz (παράκλητος) alakot közlik, és nem ismernek periklutosz (περικλυτός) olvasatot.

A periklutosz-elmélet módszertani problémája az is, hogy a görög nem sémi abdzsad írásrendszerű nyelv. A görög kéziratok magánhangzókat is írnak, és a paraklétosz (παράκλητος), illetve a periklutosz (περικλυτός) két különböző szó, eltérő szerkezettel és jelentéssel. Ezért a két szó nem kezelhető úgy, mintha csupán mássalhangzó-vázak szabad átrendezéséről lenne szó. A sémi nyelvek gyökrendszerére vagy a magánhangzójelölés későbbi történetére épülő érvelés nem alkalmazható mechanikusan a görög újszövetségi szövegre.

Szövegösszefüggés és értelmezési szempontok

A János evangéliumában szereplő Paraklétosz-ígéretek közvetlen címzettjei Jézus tanítványai. A Paraklétosz feladata nem új, Jézustól független vallási üzenet közlése, hanem Jézus tanításának felidézése és Krisztus megdicsőítése. Jn 16,14 szerint: „Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből vesz, és azt jelenti ki nektek.”

A jánosi szöveg több olyan jegyet tartalmaz, amely a keresztény értelmezés szerint a Szentlélekre utal: a Paraklétosz „veletek marad mindörökké” (Jn 14,16), „bennetek lesz” (Jn 14,17), az Atya küldi Jézus nevében (Jn 14,26), és kifejezetten „a Szentléleknek” neveztetik (Jn 14,26). Ezek alapján a keresztény exegézis a Paraklétoszt nem emberi prófétával, hanem a Szentlélekkel azonosítja.

Lásd még

Szentlélek Szentháromság János evangéliuma János első levele Újszövetség Iszlám Korán Mohamed Keresztény apologetika

Jegyzetek

Irodalom

Kategória:Újszövetség Kategória:Keresztény teológia Kategória:Teológia