bélyeg|500px|Örményország és környéke időszámításunk kezdete körül Sztrabón alapján

Örményország területén az ember legrégebbiek közé tartozó, Afrikán kívüli nyomai kerültek elő. A bronzkorban kiterjesztette rá hatalmát a hettita birodalom és Mitanni, majd i. e. 1600 körül megalakult az első helyi államalakulat, Hajasza-Azzi. Bukása után Urartu királysága (i. e. 1000 – i. e. 600) hódította meg az Örmény-felföldet. Utóbbiak törzseiből, népeiből alakult ki az örmény nép.Armenian Soviet Encyclopedia, v. 12, Yerevan 1987; Artak Movsisyan "Sacred Highland: Armenia in the spiritual conception of the Near East", Yerevan, 2000. Jerevánt i. e. 782-ben alapította I. Argisti urartui király. A királyságot az Óperzsa Birodalom döntötte meg, majd annak bukása után területe Nagy Sándor birodalmához, illetve annak utódállamához, a Szeleukida Birodalomhoz tartozott. Az ókori Örmény Királyság i. e. 190-ben jött létre, a szeleukidák bukása után. Az állam II. Tigranész alatt élte fénykorát, majd a rómaiak meghódították őket.

301-ben Örményország volt az első ország, ahol a kereszténységet államvallássá tették. A római és perzsa birodalmak közé szorult ország egy ideig ütközőállamként szolgált, majd a nagyhatalmak kettéosztották egymás között. Az iszlám térhódítása után Kelet-Örményország az Abbászida Kalifátus uralma alá került, ahol a 9. században a Bagratuni-dinasztiának ismét sikerült létrehoznia egy önálló királyságot. 1045-ben Bizánc annektálta az államot, röviddel később viszont a teljes térség szeldzsuk uralom alá került. A délkeletre, Kilikiába menekülő örmények a nyugati keresztes hódítókkal szövetségben megalapították a Kilikiai Örmény Királyságot, amely 1375-ig megőrizte önállóságát.

A 16. századtól Örményországot ismét nagyhatalmak, ezúttal az Oszmán Birodalom és a Szafávida dinasztia által uralt Perzsia osztotta fel egymás között és a régió évszázadokon át a két birodalom közötti hadszíntérként szenvedett. A 19. század elején Perzsia kaukázusi területeit (beleértve Kelet-Örményországot is) a cári Oroszország hódította meg.

A 19. század végén és a 20. század elején a nyugati-örményországiak az ébredő török nacionalizmus miatt szenvedtek és több tízezer áldozatot követelő mészárlások után 1915-ben a törökök népirtást követtek el ellenük, amelyben mintegy másfél millióan pusztultak el. Az orosz forradalom után az örmények – a többi kaukázusi néppel együtt – kikiáltották függetlenségüket. Miután szinte valamennyi szomszédjukkal fegyveres konfliktusba bonyolódtak, 1920-ban a bolsevik Vörös Hadsereg meghódította az országot és bevezette a szovjethatalmat. Örményország egészen 1991-ig a Szovjetunió egyik tagköztársasága volt, amikor is elnyerte függetlenségét. Az önálló állam a kezdetektől fogva háborúban állt Azerbajdzsánnal a karabahi autonóm terület hovatartozása miatt. A konfliktust ideiglenesen rendezték, de a feszültség a két ország között továbbra is fennáll és időnként fegyveres összecsapásokra is sor kerül.

Őstörténet bélyegkép|balra|Zorac Karer megalitikus komplexuma bélyegkép|170px|A legrégebbi (5500 éves) ismert cipő egy örmény barlangból került elő Az észak-örményországi Lori-fennsíkon három lelőhelyen a kora- és közép-acheuli kultúrához tartozó kőeszközökre bukkantak. Közülük a legrégebbi a karahacsi lelőhely, amelynek vulkanikus üledéke az urán-ólom izotópos módszerrel meghatározva 1,75-1,94 millió évesnek bizonyult. Ezek a szerszámok így régebbiek, mint a legöregebb kelet-afrikai acheuli eszközök és az ember Afrikából való kiáramlásának egyik legkorábbi bizonyítékai.Древнейший ашель - в Армении? Az őskori táborhelyek közül különösen érdekesnek bizonyult a 325 ezer éves, lávaömlés alatti Nor Gehi lelőhely, ahol az eszközök két különböző technikával készültek: a régebbi bifaciális és a fejlettebb Levallois-módszerrelАтомный реактор людей палеолита. В Армении найдены орудия гоминид, проливающие свет на эволюцию абстрактного мышленияStone Tool Discovery in Armenia Gives Insight into Human Innovation 325,000 Years Ago SciNews 2014 Az őskőkor fiatalabb korszakaiból számos táborhelyet feltártak az Örmény-felföldön, többek között Arzniban, Nurnuszban, vagy a Razdan folyó völgyében. A Homo sapiens némileg archaikus változatának csontjai és egy 48 ezer évesre datált tűzhely Jereván melletti barlangokból kerültek elő.Cave of Yerevan

Az Örmény-felföld az újkőkor során is lakott volt, a Kaukázus térségének egyik legkorábbi kultúrája a Sulaveri-Somu kultúra, amelyet az i. e. 6.–4. évezredre datálnak. Valamivel későbbiek a Kura–Araksz- (i. e. 4.–2. évezred) és a Trialeti-kultúrák (i. e. 2200–1500). Az előbbi települését Jereván területén is megtalálták. Az Areni falu melletti barlangrendszerben nagyon jó megtartású neolitikus eszközök kerültek elő, többek között a világ legrégebbi, 5500 éves cipője, egy 5900 éves fűszoknya és 6000 éves, borkészítésre használt eszközök. Az i. e. 5.–4. évezredben a felföld lakói már képesek voltak rezet előállítani, a 2. évezredben pedig vasat is.[ ]

Örményországból számos megalitikus építmény – dolmen, menhir, cromlech, ciklopfal – ismert. Az egyik legnagyobb ilyen komplexumot, Zorac Karert az „örmény Stonehenge”-ként is emlegetik.

Egyes történészek szerint az akkádok által i. e. 2300-ban elfoglalt Armani királyság megegyezik Örményországgal, így az ország neve több mint 4 ezer éves. Az elképzelést sokan vitatják, mert a szóban forgó királyság elhelyezkedése ismeretlen.Martiros Kavoukjian, "The Genesis of Armenian People", Montreal, 1982. Az örmények Hajasztánnak nevezik országukat és a késő bronzkorból ismert egy Hajasza-Azzi nevű kelet-anatóliai királyság, amely a hettitákkal háborúzott, sőt idővel meg is döntötte államukat. III. Thotmesz egyiptomi fáraó i. e. 1446-ban megemlít egy ermenen nevű népet.International Standard Bible Encyclopedia, 1915 ; Eric H. Cline and David O'Connor (eds.) Thutmose III, University of Michigan, 2006; . Az Armenia név első biztosan azonosítható említése azonban csak i. e. 500 körülről származik, a behisztuni feliraton található meg.

Hajasza-Azzi i. e. 1500–1200 között állt fenn az Örmény-felföld nyugati felén. Szétesése után a mai Örményország területét egy törzsszövetség uralta, amelynek földjét az asszírok Nairinak nevezték.

Vaskor

Az i. e. 9. században Aramé egyesítette a nairi fejedelemségeket és megalapította Urartu királyságát. Az urartuiak kiterjesztették uralmukat Taron és Vaszpurakan régiókra és idővel az Újasszír Birodalom riválisaivá nőtték ki magukat.

I. Szarduri uralkodása alatt (i. e. 834–828) Urartu erős és szervezett állammá vált és adófizetésre kényszerítette a környező törzseket. Szarduri a Van-tó partán fekvő Tuspában rendezte be fővárosát. Fia, Ispuini folytatta a terjeszkedő politikát és délnyugaton meghódította a későbbi Tigranokert régióját, délkeleten pedig az Urmia-tó vidékét. Menua király (i. e. 810–785) északnak, az Ararát fennsíkja felé tolta ki a határokat és több mint 80 ékírásos, urartui nyelvű feliratot hagyott maga után. I. Argistisz elfoglalta Latakiát a hettitáktól, és elérte Bübloszt és Föníciát. Ő építtette i. e. 782-ben Erebuni erődjét a mai Jereván területén; az építkezésen hatezer hadifogoly dolgozott.

I. e. 714-ben az asszír II. Sarrukín az Urmia-tó mellett legyőzte I. Rusza urartui uralkodót és lerombolta szent templomukat Muszaszirban. Ugyanekkor északnyugatról az indoeurópai kimmerek indították támadást a királyság ellen és elpusztították maradék haderejüket. Assurbanipál idejében (i. e. 669–627) az Asszír Birodalom határai már elérték a mai Örményországot és a Kaukázust. A Küaxarész vezette médek i. e. 612-ben megtámadták az asszírokat és i. e. 585-re elfoglalták az urartui fővárost, Tuspát, eltörölve ezzel annak maradék önállóságát is.

Ókor Urartu i. e. 585-ös bukása után a régió az Óperzsa Birodalom egyik tartományává vált, amelyet az örmény származású Orontida dinasztia kormányzott egy ideig satrapaként; majd a birodalom 330-as bukása után királlyá kiáltották ki magukat. A királyságra Nagy Sándor, majd annak halála után a Szeleukida Birodalom terjesztette ki befolyását. Ebben az időben az örmény lakosság nagy része áttért a zoroasztriánus vallásra.Barbara A. West.Encyclopedia of the Peoples of Asia and Oceania Infobase Publishing, 1 January 2009; , p. 50 bélyegkép|II. Tigranész tetradrachmája

A Szeleukida Birodalom i. e. 190-ben megbukott, és Örményország akkori satrapája, Artaxiász önállósította magát, megalakítva az Nagy-Örményország (Armenia Magna) királyságát és az Artakida dinasztiát. A tartomány nyugati része Zariadrész volt satrapa alatt Kis-Örményország néven vált önállóvá.

A két uralkodó ügyesen kihasználta a birodalom bukása utáni zűrzavart és gyors expanzióba kezdett. Zariadrész elfoglalta Akiliszenét és „az Anti-Taurusz körüli országot”, Artaxiász pedig a médek, ibériaiak és szírek rovására terjeszkedett. Összeütközésbe keveredett a Pontoszi Királysággal, amelynek királyát Pharnakészt i. e. 181-ben korábbi hódításainak feladására kényszerítette.

Nagy-Örményország i. e. 95–66 között állt hatalma csúcsán, ekkor határai a Kaukázustól Közép-Anatóliáig terjedtek és magába foglalt Északnyugat-Irán, Izrael, Szíria és Libanon részeit. Egy rövid ideig Armenia Magna volt a legerősebb állam Rómától keletre. I. e. 66-ban a rómaiak vereséget mértek rá, de megőrizhette szuverenitását. II. Tigranész – Róma szövetségeseként – megtarthatta trónját, egészen i. e. 55-ös haláláig.

A harmadik mithridatészi háborúban Pompeius felszámolta a Pontuszi Királyságot, Armenia Magnát pedig klienskirálysággá változtatta. Az állam i. sz. 1-ben teljesen római ellenőrzés alá került.

A rómaiak uralma azonban nem bizonyult tartósnak, a térség a rómaiak és a pártus/Szászánida birodalmak közötti ütközőzónává vált.

A Corbulo által vezetett i. sz. 58-63-as háború római győzelemmel ért véget, viszont Örményországot illetően kompromisszumot kötöttek: az ország trónjára a pártus Arszakida dinasztia került, de koronázását a római császárnak is jóvá kellett hagynia. 114-ben a pártusok megszegték az egyezményt, mire Traianus császár bevonult a királyságba és elfoglalta fővárosát, Artaxatát. Felszámolta az állam minden önállóságát és megalapította Armenia provinciát. Három évvel később azonban Traianus meghalt és utódja, Hadrianus visszaállította a klienskirályságot és trónjára az arszakida Parthamasztapészt ültette.

162-ben a pártusok ismét megszállták Örményországot és IV. Vologazész egyik hadvezérét tette meg uralkodójának. Az első sikertelenségek után azonban Lucius Verus császár döntő vereséget mért a pártusokra és elfoglalta fővárosukat is. Az állam új Róma-barát vezetője az örmény származású Szoaimosz lett.HA Marcus Antoninus 9.1, Verus 7.1; Dio Cass. 71.3.

252-ben a pártusokat felváltó Szászánidák újonnan bevonultak Armeniába, ahonnan a rómaiak 287-ben űzték ki őket. 384-ben a rómaiak és a perzsák kettéosztották a királyságot: nyugati feléből Armenia Minor néven provincia alakult, a keleti pedig perzsa vazallus királyság maradhatott. A helyi nemesség 428-ban megdöntötte a király uralmát, mire a szászánida uralkodó kormányzóval helyettesítette.

A kereszténység felvétele bélyegkép|Világosító Szent Gergely