A hanfu (kínai : 漢服; pinyin: Hanfu; szó szerint: „han ruha”) a hanfu megmozduláshoz és a han nép hagyományos viseletéhez köthető kifejezés. Nevét a Han-dinasztiáról kapta. Habár a Hansu című könyv tartalmaz utalást a „漢衣服”-ra a, modern mandarinban ezt „han jifu”-nak olvassák ki, de maga a hanfu szó nem jelenik meg sem a jelenlegi kínai szótárban, sem a Csihajban, de még a sztenderd mandarin nyelv szótáraiban sem.
Az ősi kínaiak ruházkodása hatással volt a kelet-ázsiaiak ruházataira, mint például a japán kimonóra és a koreai tradicionális hanbokra.
Neve és modern szóhasználata A „Hanfu” szó nem szerepel hivatalosan a szótárakban (Standard Mandarin Chinese "Contemporary Chinese Dictionary" 現代漢語詞典), de az internetezők 2003-ban létrehoztak egy új szót rá. "Dictionary of Old Chinese Clothing" 中國衣冠服飾大辭典 amelyben a ,,Hanfu,, 漢服 szó a ,,Han nép ruháját,, jelenti. Ezek szerint a Han-kori kínaiak ruhájukkal különböztették meg magukat a tőlük alacsonyabb rangúaktól. A hanfu kifejezés, amelyet nem használtak az őskorban, megtalálható néhány későbbi történelmi feljegyzésben mint például a Han-, Tang-, Szung-, Ming-dinasztiában és a Republikánus Kína Korszakában is, de még nem találtak egyértelmű előzményt olyan öltözékről amely a Hanfu elnevezést kapta volna.
2003-ban, a Han nép újjászületését támogatók elindítottak egy weboldalt Hanvang (漢網; Han network) néven, melynek célja a „hagyományos” Han ruházat és a Hanok felsőbbrendűségének a támogatása. Az akció résztvevői úgy vélik, hogy a Hanfu szó a Han néppel együtt tűnhetett el, amely egy 17. századi történelmi ruhára utal, amit a történelmi feljegyzések és tudományos kutatások is igazolnak, azonban a Hanfu kifejezés a BaiduBaikeEnciklopédia és a Hangvangonline felhasználóinak nagy része szerint is kínai eredetű.
A Kínai Ifjúsági Politikatudományi Egyetem professzora Csang Hszian(張 跣) a "Hanfu modern definíciójában" említi, amit a hanfu mozgalom szószólói tettek közzé. Nagy részük diák, akik a Hanok nem tudományos és nem hivatalos egységét hozták létre, a Hanok történelmi ruhájára utalva a Csing-dinasztia előtt, amely a Baidu Baike nevezetű kínai online enciklopédiában is megjelent.
Az Aicsi Egyetem professzora, Csou Hszing (azt állítja, hogy az úgynevezett "hanfu", amelyet nem használtak az őskorban, a mozgalom résztvevői által elképzelt hagyományos ruhára utalhat. Xing arra is rámutatott hogy a Hanfu mozgalom által ismert Hanfu szó nem azonos a Hanfu elnevezésű ruhával.
A Macquarie Egyetem lektora, Kevin Carrico rámutatott arra, hogy: „a valóságban, modern Hanfu egy kitalált ruhastílus, amely széles ujjú köpenyt, övet és élénk színeket foglalt magába’’. Mai követői azt állítják, hogy a Sárga Császár titokzatos alkotás volt, amelyet a kínaiak évezredek óta viseltek... A Han ruhaviselet egy fantasztikus hagyomány, amely olyan távoli képet vetített át a képernyőkön, ami a kínaiakat a fizikai valóság felé közelítette, melyben felismerhették önmagukat."
Története
A Han kínaiak - akik Kína legnagyobb etnikai csoportja - saját tradicionális viseletük több mint 3000 éves és ezt nevezték el Hanfu-nak. A Hanok ruházkodás a kezdetektől fogva elképzelhetetlen volt (különösen az elit körökben), amit selyemből készítettek, és amit a Sárga Császár társa, Lej-cu a császár felesége fedezett fel. A Hanfu tö alapja a Sang-dinasztia idején alakult ki, (1600-tól 1000-ig): Ji-ből, keskeny mandzsettából, térdhosszú tunikából és egy keskeny bokáig érő szoknyából amit csang-nak neveztek el, melyet pihszivel átkötve viselték. A technika miatt csak élénk színvilágot és zöld színt használtak. Az első Han korabeli kínai ruházat megváltozott majd fejlődni kezdett a divattal. A Sang-diszantiát követni kezdte a nyugati Csou-dinasztia, akik a Hanfu-t az osztályok közötti megkülönböztetésre kezdték el használni,a rang magasságát befolyásolta a ruha díszítése, a szoknya hossza és annak szélessége. A ruhaujjak szélesebbek voltak, mint a Sang-dinasztia idején, és a Ji tunika jádével volt díszítve, vagy derék körüli szárnyakkal. A Ji kifelé volt csavarva, amit Dzsiaoling jourennek neveztek vagy a jobb oldalra volt csavarva ami így átért a bal oldalra, mert a jobb kezesnek így könnyebb volt a viselése (a Csoungjüan (az emberek megriadtak/féltek a balkezességtől, ahogy sok más történelmi kultúrában, természetellenesnek, barbárnak és civilizálatlannak találták).
A Hszia- (Kr. e. 21-16. század), Sang- (Kr. e. 17-11. század) és a Csou-dinasztiában(Kr. e. 11-21. század) egy felső kabátrészt és hosszú szoknyát hordtak. Ez az alapforma nem változott, leszámítva néhány díszítés hozzáadásától. A gombokkal és más darabokkal/részekkel ellátott ruhák divatossá váltak a harcos államok idejében (i. e. 476 előtt). Később a Csin (Kr. e. 221-210) és Han (Kr. e. 206 – Kr. u. 220) dinasztiában a köpeny vágása megváltozott, így két különböző szegélye lett, ívelt, drágakövekkel díszített, egyenes szegélyű volt. Csak a nők ruhái változtak meg, a Wei-, Jin-, Dél és Észak-dinasztia (220-589) ideje alatt. Felső része szűkebbé vált, míg maga a ruha hosszabb és lazább lett. A Tang-dinasztiában (618-907) a férfiak körében kedvelt volt egy kis fekete kendőt használni a haj elfedésére, míg a nők a derékige megkötött ruhát kedvelték. A férfiak keresztes gallérral vagy kerek gallérral ellátott ruhát viseltek, míg a nők elől nyitott ruhákat hordtak szívesen. A Tang-dinasztia után a Hanfu átvett számos etnikai jellegzetességet. A katonai egyenruhákon a gombok később jelentek meg. A Csing-dinasztia (1644-1911) alatt a mandzsúri rezsim betiltotta a hagyományos kínai ruha viseletét. A Csing-dinasztia után a kínai emberek átvették a nyugati stílusú ruhákat de a hagyományos népi viselet sohasem tért vissza.
Kelet-Csou dinasztia feltalált egy ún. Sönyit - "mély köntöst" – ami a tunika és szoknya kombinációja. Külön részekre vágták, de külön anyagot varrtak a ruhának a bal oldalára egy sarokába, amit a Sönyi (pinjin: Shenyi) lezárására használták, a mellkasra rögzítve. A Sönyit bármelyikük viselhette, nemtől, szakmától vagy társadalmi osztálytól függetlenül. A technológia látványos előrehaladtával sok bonyolult és csodálatos minta jelent meg a Hanfu-ban. A teljes Hanfu ruhaipar fejlődni kezdett idővel pedig más ruhadarabokat is hozzáadtak. Mostanra úgy vélik, hogy több részből áll: Ji - nyílt gallérú lehetett, amit mind férfiak, mind nők viseltek; Pao – a testet elrejtő gallér, csak férfiak viselték; Ru - Nyitott nyakú gallér; San - nyílt gallérú ing vagy dzseki, amelyet az Ji felett hordanak; Csun vagy Csang – egyfajta szoknya, amelyet mind nők, mind férfiak viseltek, és a Ku - egyfajta nadrág. Hagyományosnak számított, hogy a Hanfu-t bojtokkal és jade-medálokkal díszítettek, vagy különböző dísztárgyak lógtak ki az övből vagy a szárny részéből,amit Pei-ként ismerünk. A férfiaknak kalapot, a nőknek póthajat készítettek amit a Hanfu-val együtt kombinálva is viselhettek. Ezek a fejfedők szintén megjelölték a hivatást és a társadalmi rangot is. A Hanfu a Csing-dinasztia kezdetén tűnt el (1644-1911), amelyet nem a kínai népesség többségéből álló Hanok alkotottak meg, hanem a Manchus, egy félig nomád nép, amely először Mandzsuriában mutatkozott meg. A Csing-dinasztia 1911-ben elesett, és Manchus ruhák gyorsan el is tűntek kezdve a nyugati stílusú ruhák térhódításának. A Hanok többsége ma nyugati stílus szerint öltözködik, a Hanfu-t ritkán viselnek. Manapság szerzetesek és a papok hordják, de fesztiválokon, rituális szertartásokon (pl.: közelgő életkor vagy átmeneti rítus), történelmi megemlékezéseken mások is magukra öltik.
Tang-dinasztia (618–907) A Tang-dinasztia Kína történelmének aranykorát mutatja, ahol a művészetek, a tudományok és a gazdaság fejlődött. A női ruhák és a személyes dísztárgyak a korszak sajátos új vízióit tükrözték vissza, amelyek soha nem látott kereskedelmet és interakciót mutattak a kínai határon kívül élő kultúrákkal és filozófiákkal együtt. Habár továbbra is úgy öltöztek mint őseik, (például a Han és a Szui dinasztiákban) a divatot a Tang-dinasztia alatt is befolyásolta a polgárok kultúrája és művészete. Korábban a kínai nőket egy régi konfuciánus kódex arra késztette hogy mindenüket eltakarva ruházkodjanak, de a Tang-dinasztiában fokozatosan váltak lazábbá, kevésbé szűkebbé a ruhák. A Tang-dinasztiában arra is készen állt, hogy átvegyenek és egyesüljenek külföldi kultúra elemeivel, amit a Hanokon keresztül fektetnek a kínai gyakorlattal. A Tang dinasztiára olyan külföldi kultúrák is hatással voltak mint Gandhára, Türkbegisztán, Perzsia és Görögország. Ezeknek a kultúráknak a stilisztikai hatásai a Tang-stílusú ruházatban fuzionálódtak, anélkül, hogy különös jelentőségű kultúrával rendelkeztek volna.
Jüan és Szung-dinasztia (960–1279, 1271–1368) Egyes Tang-kori ruhákat átvittek a Szung-dinasztiába mint például a bírósági viseletet. A Szung kori bírók piros színű ruhát, fekete bőrcipőt és kalapot hordtak a leggyakrabban. A gallér és az ingujj végeit csipkével vagy hímzett mintázattal díszítették. Ezeket a ruhákat díszítették még bazsarózsával, kaméliával, szilvavirággal, liliomokkal, stb. A Szung dinasztia császára gyakran három-öt féle ékszert hordott megkülönböztetésül az arcán (egyet arc mindkét oldalán, a másik kettő a szemöldök mellett, és egyet a homlokán). Habár egyes Song kori ruhák egy része hasonló volt a korábbi dinasztiáékhoz, néhány egyedi jellemző választotta el a többitől. Sok Szung kori ruhát átvett a Jüan és Ming dinasztia. A Song dinasztia egyik megszokott női ruhastílusa a Peice volt, amit rendszerint pólónak vagy dzsekinek tekintettek és amihez a Ru vagy a Ku passzolt. A Peicenek két mérete volt: a rövid a feje búbjától a koronája aljáig ért, a hosszú ami a térdeket takarta el.
Ming-dinasztia (1368–1644) A ,,Veritable Records of Hongwu Emperor’’, hivatalosan is leírta a Hongwu császár uralkodása alatti tevékenységeit, amit egy bírósági történész írt röviddel a Ming dinasztia megalakulása után. A Zsence egy nap a két hónapban és egy év a Hongwu korszakban (1368. február 29-én) a Hongwu császár elrendelte, hogy minden ruhadarab és fejdísz legyen visszaállítva a standard Tang dinasztiához, minden állampolgárnak a feje tetején kell összefognia a haját, és a hivatalnokoknak a Wu Sa Maot (fekete ruhás kalapot) kell viselniük, kerek gallér a taláron, öveket és fekete csizmákat. Ez kísérlet volt arra, hogy visszaállítsák azt az öltözködési rendszert, ami a Tang dinasztia alatt létezett. Az alapító császár gesztusa volt ez mellyel kifejezte a Han hagyományok újjáépítését és a kulturális identitást a Jüan-dinasztia legyőzését követően. Azonban a divatos mongol ruhákat, tárgyakat és kalapokat még mindig viselték a korai Ming előkelőségek, mint a például Hongvú és Csentö császár.
A Ming-dinasztia sok változást hozott a ruházkodásban, ahogy ezt sok más dinasztia tette. Fémgombokat alkalmaztak és a gallér szimmetrikus típusúvá vált, ami a Szung dinasztiában visszatért. Összehasonlítva a Tang korabeli ruhákkal ahhoz képest a Ming-dinasztia felső ruhájának és az alsó szoknyájának aránya jelentősen felcserélődött. Mivel a felső öltözet rövidebb volt mint az alsó öltözet, a dzsekik fogokozatosan lettek hosszúból rövidek, exponálva a szoknya lerövidítésével. A fiatal hölgyek a középső Ming-dinasztiában inkább ilyen ruhát viseltek. A Csing-dinasztia mellényei átalakultak olyanná mint ami a Yuan-dinasztiában volt. A Ming-dinasztia idején a konfuciánus kódok és eszmék népszerűsödtek ami jelentős hatással volt a ruházatra.
Csing-dinasztia (1644–1911)