Tomašica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése Belovártól légvonalban 35, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt, az Ilova folyó jobb partján, a Tomašica-patak torkolatánál, Kajgana és Klokocevac között fekszik.
Története Berek, Gradina és Ravnice (Slište) nevű határrészein előkerült régészeti leletek alapján itt már a török megszállás előtt is lakott település volt. Középkori templomát 1334-ben „ecclesia sancti Thome apostoli” Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine alakban említik a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák között. Ugyanezt a plébániát 1363-64-ben és 1492-ben is megemlítik.
A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Tomassicza” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tomassicza” néven találjuk. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 686. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Thomassicza” néven 161 házzal, 816 katolikus vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152 o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 869, 1910-ben 1.138 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 84%-a horvát, 13%-a cseh anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 91%-a horvát volt. 2011-ben a településnek 365 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 869 712 854 1.011 1.043 1.138 1.045 1.072 928 915 813 592 492 414 396 365
Nevezetességei Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt római katolikus templomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2247. a falu közepén áll. Egyhajós épület félköríves, keletre néző apszissal, melynek északi oldalához csatlakozik a sekrestye. A nyugati homlokzat előtt áll a karcsú, magas lőréses harangtorony tetején barokk, hagymakupolás toronysisakkal. A templom középkori eredetű, már 1334-ben is említik, de valószínűleg ennél is előbb épült. A templom déli oldalán fekszik a falu temetője.
A falutól 2 km-re délkeletre, az erdővel benőtt Gradina nevű helyen egykor síkvidéki típusú vár állt.
Jegyzetek
Források Garešnica község hivatalos oldala Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala Garešnica város rendezési terve Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései