Dišnik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.
Fekvése Belovártól légvonalban 33, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Gerzence és Velika Bršljanica között, a Dišnica-patak partján fekszik.
Története A település a Roh család birtokaként már a középkorban is lakott hely volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániáját és templomát 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák felsorolásában említik „ecclesia beate virginis in possessione hereduim Roh” alakban. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine Csánki Dezső a középkori Desnicével azonosítja, melynek vára is volt. 1465-ben a Kapitánfi családé volt, uradalmához még 20 másik falu tartozott. 1482-ben részét Mátyás király elvette a hatalmaskodó Kapitánfi Andrástól és híveinek, grebeni Hermanfi Lászlónak és Batthyány Boldizsárnak adta. A várat a király nevében Batthyány Boldizsár ostrommal vette be.Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században Budapest, 1893. 29. old.
A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Disnik” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Disnik” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 154. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Dissnik” néven 90 házzal, 15 katolikus és 459 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148 o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 422, 1910-ben 1.079 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú német és cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 39%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar, 8%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 52%-a horvát, 32%-a szerb nemzetiségű volt. 11 magyar lakos is élt a településen. 2011-ben a településnek 343 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 422 400 361 656 866 1.079 1.057 1.226 1.023 979 888 673 527 430 357 343
Nevezetességei Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt pravoszláv templomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2116. a falu közepén egy magaslaton áll. Egyhajós épület, keletre néző négyszögletes apszissal. Harangtornya a nyugati homlokzat felett magasodik, piramis alakú toronysisakkal. A templomot 1746-ban építették barokk stílusban.
A Szentháromság tiszteletére szentelt görögkatolikus kápolnája.
Jegyzetek
Források Garešnica község hivatalos oldala Észak-Monoszló turisztikai irodájának oldala Garešnica város rendezési terve Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései