bélyegkép|Hagyományos Srí Lanka-i szüreti tánc. A Srí Lanka-i táncok eredete az őslakosokhoz, a Wanniyala-Aettókhoz és a "yakkákhoz” („azok, akik vassal dolgoznak") vezethető vissza.
Hagyományos táncok A Srí Lanka-i táncoknak három fő stílusa van:
A Kandy-táncok a hegyvidéki területekről, ismertebb nevükön Uda Rata Natum A déli síkságok táncai, melyeket Pahatha Rata Natum néven ismernek A Sabaragamuwa táncok, vagy Sabaragamuwa Natum
A Kandy-tánc nevét Srí Lanka utolsó királyi fővárosáról, Kandy-ról kapta, mely a mai fővárostól (Colombo) körülbelül 120 kilométerre található. Manapság ezt a műfajt tekintik a hagyományos Srí Lanka-i táncnak. A Szanszkrit terminológiában ezt tiszta táncnak (nrtta) nevezik. Ez tartalmazza a ’’tala’’ (ritmus) egy magasan fejlett rendszerét, melyet cintányérokkal biztosítanak, ezt thalampataa-nak nevezik. A Kandy-táncnak öt különböző típusa létezik: ves, naiyandi, uddekki, pantheru és vannams.
A három hagyományos táncforma eltér egymástól stílusban, a kéz-és a test mozdulataiban, a fellépők ruházatában. A dobok, melyek a ritmus és a hangminták biztosítására szolgálnak, mérete és formája szintén eltérő.
A Kandy-táncban használt dobot Geta Bera-nak, a Ruhunu (síkvidék) táncban használt dobot Yak Bera-nak, a Sabaragamu táncban használt dobot pedig Davula-nak nevezik (a bera vagy bereya szó szingaléz nyelven dobot jelent).
A legfőbb megkülönböztető jegy a Kandy, a Sabaragamu és a Ruhunu táncok között, hogy a Ruhunu táncosok álarcokat viselnek.
Tánc stílusok Ves-tánc bélyegkép|200x200px|Nő táncosok hagyományos Kandy ruhában. A Ves-tánc a legnépszerűbb stílus, az ősi tisztító szertartásból, a Kohomba Yakuma vagy más néven Kohomba Kanakariya, ered. A tánc, engesztelő jellegű volt, sosem világias és kizárólag férfiak adták elő. A gazdagon díszített ves ruházatot, főképp a fejfedőt, Kohomba istentől eredeztetik és szentnek tartják.
Csak a 19. század végén hívtak meg először ves-táncosokat fellépni a Kankariya Templom területén kívül, az éves Kandy Perahera fesztiválon. Manapság a díszes viseletben fellépő ves-táncosok testesítik meg a Kandy-táncot.
Naiyandi-tánc
A Naiyandi öltözetbe bújt táncosok a Kohomba Kankariya fesztivál kezdeti előkészületikor adnak elő, a lámpások meggyújtásakor és a démonoknak szánt étel előkészítésekor. A táncos fehér ruhát visel, fehér turbánnal, gyöngydíszítéseket a mellkasán, egy övet, gyöngysorokat a nyaka körül, ezüstláncokat, réz váll lemezeket, bokaláncokat, és csengettyűket. Ezt az elegáns táncot ünnepi alkalmakkor a Maha Vishnu és a Kataragama Devales templomokban is előadják.
Uddekki-tánc
Az udekki egy nagyon tekintélyes tánc. Nevét az udekkiről kapta, mely egy kisméretű lakkozott kézi dob, mely homokóra alakú, nagyjából 18 centiméter hosszú és isteni eredetet tulajdonítanak neki. A legenda szerint a két dobbőrt Ísvarától, a hangot pedig Visnutól kapták. A mondák úgy tartják, hogy a hangszert Sakra utasításai alapján készítették el és az istenek mennyei palotájában játszottak rajta. A hangszeren igen bonyolult játszani. A táncos a játékot énekkel kíséri, közben megfeszíti a dobon lévő húrokat, hogy különböző hangmagasságokat érjen el.
Pantheru-tánc
A pantheruwa egy Pattini istennőnek szentelt hangszer. Leginkább csörgődobra hasonlít (a bőr nélkül) és kis cintányérok vannak erősítve a kerülete köré. Úgy tartják, a tánc Sziddhártha herceg idejében jelent meg. Az istenek ezen a hangszeren játszottak a győztes csaták ünneplésekor és a Szingaléz királyok pantheru-táncosokat fogadtak a győzelmeik megünneplésére. A viselet, hasonló az udekki-táncosokéhoz, de a pantheru-táncosok nem viselnek gyönggyel díszített kabátot és az udekki-táncosok bonyolult fodrait a derékrésznél egy díszzsebkendővel helyettesítik.
Vana
A vannam szó a szingaléz varnana szóból származik, mely egyfajta dicséret, hálaadás. Az ősi szingaléz szövegek több vannamot is említenek, melyeket csakis énekben adtak elő. Ezek később szóló táncokká fejlődtek. A történelemből kiderül, hogy a Kandy király Sri Weeraparakrama Narendrasinghe nagymértékben támogatta a zenét és a táncot. Ének és táncversenyeket tartottak egy úgynevezett Kavikara Mauduwa (feldíszített tánc aréna)-ban.
Úgy tartják, hogy a tizennyolc fő vannamhoz tartozó kavik (versek melyeket megénekeltek a zene mellett) Ganithalankara, egy idős bölcs által íródtak, a Kandy templom egy buddhista szerzetese segítségével. A vannamokat különböző elemek inspirálták, például természet, történelem, legendák, népi vallás, népművészet és szent tanok, és mindegyiket egy sajátos módon adták elő. A tizennyolc hagyományos vannam a gajaga ("elefánt"), thuranga ("ló"), mayura ("páva"), gahaka ("kagyló héj"), uranga ("csúszó-mászó állatok"), mussaladi ("vadnyúl"), ukkussa ("sas"), vyrodi ("drágakő"), hanuma ("majom"), savula ("kakas"), sinharaja ("oroszlán"), naga ("kobra"), kirala ("Indiai bíbic "), eeradi ("nyíl"), Surapathi ( Surapathi istennő tiszteletére), Ganapathi (Ganapathi isten tiszteletére), uduhara (a király nagyságát kifejező), and assadhrusa (Buddha érdemeit nagyrabecsülve). Ezekhez még hozzátartozik a samanala ("pillangó"), bo (az Anuradhapurában lévő szent bo fa, mely annak a fának a csemetéje, mely alatt Buddha megvilágosodásra lelt), és a hansa vannama ("hattyú"). A vannama-tánctradíció hét alkotórészből áll: kutya-tánc, macska-tánc, oroszlán-tánc, strucc-tánc, papagáj-tánc, stb.
Síksági táncok (Pahatharata Natum)
A síkságok táncai erősen rituális jellegűek. Ez a táncforma az ártó szellemek, melyek a betegségeket okozzák, lecsillapítására szolgál és ezért Ördög-táncnak is nevezik. A táncosok álarcokat viselnek, melyek különböző figurákat ábrázolnak: madarak, démonok, hüllők, stb. 18 fő táncforma kötődik a pahatharata stílushoz, ezeket Daha Ata Sanniya néven ismerik, és arra szolgálnak, hogy kiűzzék a 18 féle betegséget az emberi testből.
Sabaragamu-táncok (Sabaragamuwa Natum)
A táncokat általában Ratnapurában adják elő, ez Saman istenség imádatához köthető, akit a helyiek rendkívül tisztelnek. A Sabaragamuwa stílusban 32 fő tánc található.
Ördög táncok bélyegkép|Ördög táncok a huszadik század elején. Az Ördög táncok a népi babonákhoz köthetők, melyek szerint bizonyos betegségek okai az úgynevezett láthatatlan erők és a tánc ezek elüldözésére szolgál. Mikor egy személy vagy egy család megbetegszik ’tovil’ szertartást hajtanak végre. A ’tovil’ ceremónia végrehajtható egyszerű, zártkörű módon (csak a szűk család és a közvetlen szomszédok), vagy bevonhatják akár az egész falut is. Több ’tovil’ "The yakun natima - devil dance ritual of Sri Lanka" at WWW Virtual Library - Sri Lankaszertartáson megjelennek az álarcot viselő táncosok, a két legismertebb a ’Maha Sohon Samayama’ és a ’Gara Yakuma’ szertartás.
Az előadó medve jelmezt ölt és ehhez maszkot visel. A ’tovil’ gyakran foglal magába ’sanni’-táncokat, ahol az összes táncos álarcot visel. A ’daha ata sanniya’ a tizennyolc betegségre utal, melyekért démonok a felelősek.
A táncosok különböző figurákat ábrázoló maszkokban részt vesznek a felvonulásokon bizonyos ünnepségek ideje alatt. Innen eredeztethetők a gyermekek és kamaszok által viselt álarcok, melyeket utcai fellépéseken használtak a Vészák ideje alatt. bélyegkép|Tovil szertartásban használt maszk a Maha Sonoha nevű démonról. Az ördög táncok egyszerűbb változata általában reggel, a színpad megépítésével, a díszítések felhelyezésével és a jelmezek előkészítésével kezdődik. Az előadók felépítik az összetett színpadot, mely előtt a tánc elkezdődik. A színpad általában frissen vágott kókuszpálmák vagy banánfák törzséből készül, de régiótól és az elérhető anyagoktól függően készülhet agyagból és sárból is. A táncosokat dobok kísérik, melyek szintén a rituálé kezdetét jelzik. A teljes szertartás nagyjából reggeltől reggelig tart, a táncosok rendszerint bételdió levet és kólát fogyasztanak, hogy ébren tudjanak maradni. Előfordul, hogy a táncok akár napokig is eltartanak.
Népi táncok A klasszikus táncformákon kívül még léteznek az úgynevezett népi táncok, melyek a népi tevékenységekhez és fesztiválokhoz köthetők. A leekeli (bot-tánc), kalagedi (edény-tánc), raban (kézi dob) és polkatu (kókuszdió) a jelenleg jelenlévő népi táncok.
Tánc dráma A síkvidéki területeken ismert egy Kolam nevű tánc-dráma, melyben a táncosok állatokat vagy ismertebb alakokat (királyokat, hivatalnokokat) ábrázoló maszkokat viselnek. A Kolam főleg szórakoztatásra és társadalmi szatírára szolgál. Egyes feltételezések alapján a Kolam a Sanni Yakuma nevű rituáléból alakulhatott ki.
Táncok akkor és most A hagyományos táncformákat a különböző ceremóniákkal és több száz éves rituálékkal kapcsolják össze, melyek még a buddhizmus megjelenése előtti népi hiedelmekhez vezethetők vissza, a krisztus előtti 3. századra.
A buddhizmus előtti népi vallás több különböző istent és démont tartott számon, akik képesek voltak egyaránt áldásokat és átkokat is szórni. A hiedelmek szerint ezeket az isteneket és démonokat vagy kiengesztelni, vagy pedig kiűzni kellett, különböző áldozatok és rituális szertartások végrehajtásával.
A Kandy-tánc eredete a Kohomba Kankariya nevű rituáléban gyökerezik, melyet Kohomba istenség tiszteletére mutattak be a járványok és balszerencse elkerülésének érdekében. Manapság már csak ritkán végzik el ezt a rituálét, de a hozzá köthető táncokat gyakran látni a Kandy Perahera fesztiválon.
A Ruhunu-tánc eredete a Devol Maduwa szertartásokhoz, melyeket Devol istenség/démon kiengesztelésére mutattak be és a Rata Yakuma valamint Sanni Yakuma nevű ördögűző szertartásokhoz köthető.
A Saparagamu táncot a Gam Maduwa nevű szertartáshoz kötik, melyet Pattini istennő tiszteletére mutatnak be. A szertartás célja a gonosz szellemek elűzése, a betegségektől való megszabadulás vagy a jó termés elérése.
Források
LankaRitual This page incorporates content from Dr. Rohan Hettiarachchi's Lanka Library used with permission of website owner. Sarachchandra, Ediriweera (1952), "The Folk Drama of Ceylon", Sarasavi Publishers Pvt. Ltd., Nugegoda, Sri Lanka
Bővebben
Kummi Ritual dancing in rural Sri Lanka: Mystery of the masks https://web.archive.org/web/20071018200649/http://gammeddehewa.addr.com/thovil.htm
Fordítás
Kategória:Srí Lanka kultúrája Kategória:Táncok