Kolsh falu, egyúttal alközségi központ Albánia északkeleti részén, Kukës városától légvonalban 6, közúton 12 kilométerre nyugati irányban, a Fekete-Drin és a Drin folyók bal partján. Kukës megyén belül Kukës község része, azon belül Kolsh alközség központja. Az alközség további települései: Mamza és Myç-Mamza. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége . A falu melletti Drin-parton feltárt neolitikus település az északkelet-albániai újkőkorszak egyik meghatározó régészeti lelőhelye.
Fekvése Kolsh a Drin bal partján, a Fekete-Drin torkolatától nyugatra húzódó dombvidéken terül el. A Fekete-Drin túlpartján fekvő megyeszékhellyel, Kukësszal a régi SH5-ös jelű főút mellett 2009 óta az A1-es autópálya is összeköti.
Történelme Kolsh az újkőkorban Az újkőkorszak korai szakaszában, az évezred folyamán telepedett le az ember a vidéken. Kolsh a későbbi korokban is csak szórványosan lakott északkelet-albániai neolitikum egyik meghatározó, típusos települése és régészeti kultúrája, amelynek műveltségelemei Çetush és Burim korabeli településeire is kisugároztak. A neolitikum népe a Drinbe nyúló, három oldalról a víz által védett földnyelv folyóteraszára, a Leshnica-patak közelében építette mintegy 0,5 hektáros területű települését. Többnyire négyszög alaprajzú veremházakban laktak, amelyek padlóját kőlapokkal rakták ki, majd agyagréteggel fedték le. A házak alapjait folyami kavicsokból alakították ki, az épületek sarkain feltárt cölöplyukak pedig vélhetőleg a tetőszerkezet alátámasztására szolgáltak. Az agyagedények mellett nagy számban feltárt hálósúlyok alapján arra következtetnek a régészek, hogy a falu lakói elsősorban halászattal foglalkoztak.
A kora neolitikus kolshi kultúra – a régészeti szakirodalomban Kolsh I – jellemzője a monokróm, esetenként kávébarna vonalmotívumokkal, benyomattal vagy barbotintechnikával díszített vöröskerámia volt. E korai fazekasság sajátos jegyei Kolshot elsősorban a közép-balkáni területek starčevói műveltségével rokonítják, de a thesszáliai edények jelenléte arra utal, hogy az égei vidék népeivel is voltak kapcsolataik. Az évezred középső neolitikus rétegének (Kolsh II) leletei már több irányból érkező kulturális hatásról tanúskodnak. A vékony falú, nemritkán mázas, fehér vonalakkal vagy agyagdíszekkel ékített fekete- vagy szürkekerámia a dél-albániai dunavec–cakrani kultúra erőteljesebb hatását igazolják, bár más kulturális elemek azt bizonyítják, hogy az Adria-melléki és a közép-balkáni műveltségek (pl. vinčai kultúra) népével való kapcsolat sem szűnt meg. A késő újkőkorban (Kolsh III) megjelent, ülő nőalakokat formázó agyagszobrocskák és az állatalakú, négylábú – feltehetőleg áldozati edényként használt – rhütonszerű agyagalkalmatosságok már egyértelműen a déli dunavec–cakrani kultúrához sorolják Kolsh műveltségét. Az ásatások alapján a település a kőrézkorig volt lakott, amikor a maliqi kultúrához tartozott.
A Fekete-Drin túlpartján található, ókori kënetai halomsírokat gyakran tévesen kolshi halomsírok néven említik.
Kolsh a későbbi korokban Az alközség nyugati határában kromitlelőhely található, itt kezdte meg működését a 20. század második felében a kalimashi krómbánya és krómdúsító üzem. A települést a Fierzai-víztározó kialakítása során, 1976-ban a felduzzasztott víz megrongálta, így 1978-ban újjáépítették.
Jegyzetek
Források
Kategória:Albánia települései Kategória:Albánia alközségei Kategória:Albániai régészeti lelőhelyek Kategória:Újkőkori régészeti lelőhelyek