Mucu (むつ, Mutsu) volt a második és egyben utolsó Nagato-osztályú szuper-dreadnought típusú csatahajó, amit a Japán Birodalmi Haditengerészet (IJN) számára építettek az első világháború végén. A hajót a tartomány után nevezték el. 1923-ban ellátmányt szállított a Nagy Kantói földrengés túlélőinek. A hajót 1934-től 1936-ig modernizálták, fejlesztették a páncélzatát és gépesítették is, valamint újraépítették az árbocszerkezetét is, pagoda stílusúra.
Nagy szerepe volt a Midwayi csatában és a Kelet-Salamon-szigeteki tengeri csatában 1942-ben, ahol azonban nem aratott jelentős győzelmet. A Mucu az első éveinek nagy részét a csendes-óceáni háborúban töltötte, kiképzésen. 1943 elején visszatért Japánba. Az év júniusában, az egyik hátsó lőszerraktára felrobbant, miközben horgonyzott. Az elsüllyedt hajón 1121 ember vesztette életét, köztük látogatók és kadétok. Az IJN vizsgálni kezdte a tragédia okát és arra jutott, hogy a robbanás az egyik kadét hibájából volt eredeztethető viszont ez nem volt bizonyítható és több elmélet is született a robbanás mivoltáról, ezért ismeretlen eredetűnek jegyezték fel. A haditengerészet elhallgatta a túlélők elől a süllyedés okát, nehogy károk keletkezzenek a tragédia miatt Japánban. A roncsok nagy részét renoválták a háború után, néhány tárgy és ereklye megtekinthető Japánban, a hajó egy kis része pedig emlékeztet arra, hogy hol süllyedt el eredetileg a hajó.
Leírás A Mucu hossza 201,17 méter volt merőlegesen, a tényleges hossza 215,8 méter volt. Szélessége 28,96 méter és a hajótest magassága 9 méter volt.Skwiot 2008, p. 4 Átlagos terheléssel a vízkiszorítása 32 200 BRT, teljes terheléssel 38 498 BRT.Whitley, p. 200 A legénysége 1 333 főt számolt, mialatt fejlesztették 1935-ben pedig 1 368 kadétot.Jentschura, Jung & Mickel, p. 28 A teljes legénység 1942-ben mutatkozott meg, ez 1 475 ember volt.Stille, p. 34
1927-ben, a Mucu orrát újramodellezték, hogy csökkentsék a vízfelcsapódását, amikor a hajó a vízbe ér. Ez növelte a teljes hosszát 1,59 méterrel így 217,39 méter hosszú volt. 1934-től 36-ig tartó rekonstrukciója alatt, a hajó tatjának hosszúsága 7,55 méterrel nőtt, hogy ezzel is növeljék a hajó sebességét és az elülső felépítményt újjáépítették pagoda stílusú árbocnak. Kapott torpedó védőket, amik növelték a víz alatti védelmét és kompenzálták a páncélzat és felszerelés miatti súlyát. Ezek a változtatások újra megnövelték a teljes hosszúságát immáron 224,94 méterre, a szélességét 34,6 méterre és a merülését 9,49 méterre. A vízkiszorítása 6 900 BRT-vel nőtt, így a vízkiszorítás 45 950 BRT-re emelkedett teljes felszereltségnél.Skwiot 2008, pp. 6, 9–10, 71–72
Hajtómű A Mucut négy darab Gihon gőzturbinával szerelték fel, mindegyikhez 1 darab hajócsavar tartozott. A turbinákat úgy tervezték, hogy 60 000 kW-nyi energiát tudjanak előállítani, a gőz előállítását segítette még 21 Kampon vízcsöves kazán; 15 ebből olajtüzelésű, a többi vegyes tüzelésű kazán, amiket olajjal és szénnel egyaránt lehet használni. A hajó üzemanyag tárolására alkalmas kapacitása megoszlott, 1 600 t szén és 3 400 t gázolaj tárolását tette lehetővé, ezzel képes volt 5 500 tengeri mérföldet megtenni 16 csomós sebességnél. A hajó meghaladta a tervezett 26,5 csomós sebességét a próbaútja alatt 63 800 kW-on elérte a 26,7 csomós sebességet.
Az 1924-es felújítása alatt az elő csatornáját újraépítették szerpentin alakúra, így próbálták meg sikertelenül megelőzni a füst által okozható károkat a hídon és a tűzvédelmi rendszerben. Ezt a csatornát eltüntették aztán a hajó 1930-as rekonstrukciója során, amikor az összes létező kazánját helyettesítették 10 könnyebb és jóval erősebb olaj-tüzelésű Kampon kazánnal, amelyek nyomása 2 157 kPa és a hőfokuk 300°C.Skwiot 2008, pp. 73, 76–77 Továbbá a turbináit kicserélték könnyebb és modernebb darabokra.Stille, p. 32 Amikor a Mucun véget értek az utómunkálatokat tesztelő kísérletek, 61 400 kW-on már elérte a 24,98 csomós sebességet.Skwiot 2008, p. 78 Az olajtüzelő kályhákat is áthelyezték a hajófenékre, ahol már ott voltak az újonnan felszerelt torpedóvédők, emiatt aztán a kapacitása 5 560 tonnára nőtt és így már 15 850 km-t tett meg 16 csomónál.
Fegyverzet A Mucu 8 darab 45-ös kaliberű 41 centiméteres ágyúval volt felszerelve, ezek 2 tornyon foglaltak helyet, elül és hátul. Így aztán a hidraulikus működtetésű tornyok magas célzó tartományt biztosítottak az ágyúknak -2 és +35 fok között. Az ágyuk torkolati sebessége körülbelül 2 forduló volt percenként.Skwiot 2008, p. 19 Az 1930-as években egy 3-as típusú Szankaidan repesz ágyút fejlesztettek ki légvédelmi célokra.Campbell, p. 175 A Nagato-osztályú hajók fedélzetén lévő tornyokat az 1930-as évek közepén helyettesítették a befejezetlen Tosa-osztályú csatahajókon lévőkkel. A tárolóban a tornyokat módosították, hogy növeljék a magasságot -3 fokról +43 fokra, ami növelte a fegyverek maximális céltartományát méterről méterre.Friedman, p. 269
A hajó másodlagos fegyverzetét húsz, 50-es kaliberű, 14 centiméteres ágyúval szerelték fel a hajótest felső részébe és a felépítménybe. A manuálisan működő fegyverek maximálisan méteres távolságra lőttek, percenként hat-tíz fordulóban.Skwiot 2008, p. 24 A légvédelmet négy 40-es kaliberű, 8 cm-es harmad éves AA típusú ágyú biztosította.1. Ezek az ágyúk angol gyorstüzelő (QF) 12 fontos ágyúk voltak, szerződés alatt építették őket. A japánok 8 centiméteresnek írták be őket, de igazából inkább 76,2 milliméteresek. Ezen ágyuk maximális magassága +75 fok, és a tűz sebessége 13-20 forduló volt percenként.Campbell, p. 198 A hajót ezen kívül még 8 darab 533 milliméteres torpedó csővel is felszerelték, 4-et raktak mindegyik szélére, 2-t víz alá és 2-t víz fölé.Skwiot 2008, p. 31
1926 körül, a 4 víz fölötti torpedó csövet eltávolították és a hajó három további, 76 mm-es AA ágyút kapott, amelyek az előárbócon helyezkedtek el.Hackett, Kingsepp, & Ahlbergl melyek mindkét oldalán elülső és hátsó felépítményekhez illeszkedtek.Whitley, p. 202 Amikor felszíni célokra tüzeltek, az ágyúk hatótávolsága méter volt; 9 440 méteres maximális emelkedésük volt, legfeljebb 90 fokos magasságban. Legnagyobb tűzgyorsaságuk 14 forduló volt percenként, de tartós tűzgyorsaságuk körülbelül nyolc forduló volt percenként.Campbell, pp. 192–93 A hajóhoz 1932-ben még hozzáadtak két iker ágyút is, ezek két-fontos könnyű AA-s Vicker ágyuk voltak.Skwiot szerint 1932-34-ben két egyszemélyes tartót adtak hozzá, és 1934-ben egy másik pár került a hátsó tölcsér közelébe. Ezeknek az ágyuknak a maximális magassága +80 fok volt, ami 4 000 méteres hatótávolságot adott nekik.Skwiot 2008, pp. 26, 30 Maximális tűzsebességük 200 kör / perc volt.Campbell, p. 200 bélyegkép|Egy 127 milliméteres duplaágyú Nagato fedélzetén. A két-fontosakat 1941-ben 20 darab 25 milliméteres 96-os típusú AA-s Hotchkiss ágyúra cserélték, amikhez 5 darab ikertartót is adtak.Skwiot 2008, Sheet 8 Ez volt a hagyományos, japán, AA ágyú a második világháború idején, de súlyos tervezési hiányosságoktól szenvedett, ezért aztán nagyrészt hatástalan fegyvernek számított. Mark Stille történész szerint, az iker és hármas állványok” nem volt megfelelő a sebesség vagy a magasság, az ágyú képtelen volt bánni a gyors célpontokkal, az ágyú túlzottan is remegett, a magazinja kicsi volt és végül az ágyú torkolat tüze nagyon nagy volt.”Stille, p. 11 Ezeknek a 25 mm-es fegyvereknek 1 500 és 3 000 méteres hatótávolsága és 8500 méteres magassága volt. A maximálisan hatékony tűzsebesség csak 110-120 kör / perc volt, mivel a 15 fordulásos magazinoknak gyakran tárat kellett cserélniük.
Páncélzat A hajó vízi páncélzatának vastagsága 305 mm, vastagsága 100 mm az alsó szélén; a fölsőn 229 mm-es páncélzat volt. A fő fedélzet páncélzata 69 mm, míg az alsó fedélzet 75 mm vastag volt.Skwiot 2008, pp. 10–11 A tornyokat 305 mm-es páncélszélességgel védték az oldalon, 230-190 mm-rel az oldalán és 152-127 mm-el a tetőn. A tornyok barbettáit 305 mm vastag páncél védte, 140 mm-es ágyuk kazamatáit 25 mm-es páncéllemezekkel védték. A parancsnoki torony oldalai 369 mm vastagok voltak.
Az új 41 cm-es tornyok, amelyeket a Mucu rekonstrukciója során építettek, sokkal erőteljesebben páncélozottak voltak, mint az eredetiek. Az elülső páncélt 460 mm-re növelték, az oldalak 280 mm-re, a tetőt pedig 250-230 mm-re.Campbell, p. 182 A gépezet és a magazinok fölött levő páncélt 38 mm-rel növelték a felső fedélzeten és 25 mm-rel a felső páncélozott fedélzeten. Ezek a kiegészítések növelték a hajó páncélzatának súlyát 13 032 tonnára, az eltolódását 32,6 százalékára. 1941 elején, a háború előkészülésekor, Mucu barbette páncélját megerősítették 100 mm-es páncéllemezekkel a fő fedélzet felett és 215 mm-es lemezekkel a fő fedélzet alatt.
Repülőgépek A Mucunak volt egy daruja, amit a főárbochoz építettek 1926-ban, hogy kezelni tudják a Jokoszuka E1Y számú hidroplánt, amit akkor regisztrálták be a hajóra. 1933-ban a főárbocot és a 3. torony közötti katapultot szerelték fel,Skwiot 2008, p. 57 és a következő évben egy összecsukható darut is kapott; a hajót arra tervezték, hogy két vagy három hidroplánt el tudjon látni, habár nem tudott hangárt biztosítani. A hajó Nakadzsima E4N2-es biplánokat működtetett, míg 1938-ban ki nem cserélték őket Nakadzsima E8N2-es biplánokra. Egy sokkal erőteljesebb katapultot építettek be 1938 novemberében, hogy kezelni tudják a nehezebb repülőgépeket, mint a szimpla Kavanisi E7K-s, amit 1939-40 között adtak a hajóhoz. 1943. február 11-én a Mitsubishi F1M-es biplánokat E8N –s biplánokra cserélték.Skwiot 2008, pp. 54, 57, 70
Tűzkezelés és szenzorok A hajót egy 10 méteres távolságmérővel szerelték fel az elülső felépítményben. További hat és három méteres légvédelmi távolságmérőket is felszereltek, bár a dátum ismeretlen. A 2. és 3. tornyok távolságmérőit 1932-33-ban egy 10 méteres egység váltotta fel.Skwiot 2008, pp. 34, 72
A Mucut eredetileg az I. világháború idején érkezett Vickers-berendezésekből származó 13. típusú tűzvédelmi rendszerrel látták el, de ezt 1925 körül javították a 14. típusú tűzvédelmi rendszerre. Ez irányította a fő és a másodlagos fegyvereket; a légi járművekkel szembeni tűz elleni védelemre nem került sor, amíg a 31-es típusú tűzvédelmi irányítót 1932-ben be nem vezették. A módosított 14-es típusú tűzvédelmi rendszert 1935-ben tesztelték Nagatón a testvérhajóján, majd ezt követően 94-es típusként iktatták be. Egy új, a 127 mm-es AA típusú ágyuk ellenőrzésére használt 94-es típusú irányítót is bevezettek 1937-ben, bár amikor a Mucu megkapta az övét, ismeretlen volt. A 25 mm-es AA ágyukat a 95. típusú rendszer vezérelte, amit 1937-ben mutattak be.Skwiot 2008, pp. 33–37
Építés és szolgálat bélyegkép|Mucu azután, hogy 1921-22-ben teljesen átalakították.