A tóhoku nyelvjárás (東北方言; touhoku hougen) a főként Honsú északkeleti részén, a Tóhoku régióban beszélt nyelvjárás, a japán nyelv fő nyelvjárásainak egyik csoportja. Hívják még Tóhoku bennek és óu hógennek (奥羽方言) is. Legtöbb esetben Tóhoku régió 6 prefektúráját és Nígata prefektúra északi részének nyelvjárását jelöli,Tódzso Miszao 1953-ban kiadott térképe alapján (東条操) de előfordul, hogy ide sorolják Hokkaidó tengerparti területeinek és Kelet-Kantó régió területeinek (főként Tocsigi prefektúra és Ibaraki prefektúra) nyelvjárásait is. Honsú északi területei felé indulva a Tóhoku dialektus drasztikusan eltér a standard japán nyelvtől, és gyakran az országos televízióban is feliratozzák. Emellett egy jellegzetes tájszólásnak tartják a japán kultúrában. bélyegkép|Északi óu nyelvjárás (sötétkék), déli óu nyelvjárás (kék), Kelet-Kantó nyelvjárás (világoskék) felosztásban

Előfordulása A tóhoku nyelvjárás leginkább két nagy részre, az északi óu nyelvjárásra (北奥羽方言) és a déli óu nyelvjárásra (南奥羽方言) osztható. Az északi óu nyelvjárás nagyjából Aomori prefektúrára, Ivate prefektúra északi és középső részére, Akita prefektúrára, Jamagata prefektúra japán-tengeri oldalára és Niigata prefektúra (Agano-tóhoz képest) északi területére jellemző. A déli óu nyelvjárás pedig Ivate prefektúra déli részén, Mijagi prefektúrában, Jamagata prefektúra belsőbb területein és Fukusima prefektúra területén található meg. Az is elmondható, hogy a déli óu nyelvjárás a Kelet-Kantó nyelvjárást (東関東方言), az északi óu nyelvjárás pedig a Hokkaidó tengerpari nyelvjárást (北海道海岸部方言) foglalja magába.

Kiejtés és fonéma Az i és az u magánhangzókat középső nyelvállású magánhangzóként ejtik ki: [ï] és [ɯ̈]. Emellett a legtöbb területen kiejtésben nincsenek megkülönböztetve egymástól a 'si' és a 'szu', a 'csi' és a 'cu', valamint ezeknek a zöngés párjai, a 'dzsi' és a 'zu', a 'dzu'「ぢ」és a 'dzu' 「づ」, ezt a dialektológiában zú-zú-féle beszédnek szokás nevezni. Az északi óu nyelvjárásban a si-nek, a csi-nek és a dzsi-nek hasonlít egymásra a kiejtése, a déli óu nyelvjárásban a szu-nak, a cu-nak és a zu-nak hasonló a kiejtése. Például a szusi és a szuszu 'korom' szó az északi óu nyelvjárásban ugyanúgy „sisi [sïsï]」”-nek van ejtve, míg a déli óu nyelvjárásban „szuszu [sɯ̈sɯ̈]” kiejtés az elterjedt. Tovabbá a déli óu nyelvjárásban ezek az u-t tartalmazó szótagok, a su az szuvá, a csu az cuvá, a dzsu az zuvá integrálódnak, például a súdzsi 'szépírás, írásművészet' szó kiejtése ezen a területen szúzu [sɯ̈ːdzɯ̈]」 lesz.Gendai Nihongo Kóza 3. kötet; Kiejtés; 33. oldal (現代日本語講座 第3巻 発音) Manapság ezek a kiejtési hasonlóságok inkább az idősebb korosztályra jellemzőek, a fiatalok áttértek inkább a standard japán nyelvi kiejtésére.

Emellett az e magánhangzó kiejtése a hagyományos japán nyelvtől eltérően sokkal rövidebb időtartamú, inkább már az i magánhangzóhoz hasonlóan ejtendő. A hagyományos nyelvben az e kiejtése [ɛ ˔], de a tóhoku nyelvjárásban inkább az „e”-hez hasonló. Ez különösen akkor észrevehető, amikor az e és az i magánhangzók találkoznak. A hagyományos nyelvi szabály szerint, ilyenkor az e magánhangzóhoz hasonul az i, és az e-t ejtjük hosszan. A tóhoku nyelvjárásban, az i-vel megegyezőt [e][e˔]-nek ejtik és az i és az e megkülönböztetése eltűnik.Kóza hógen gaku 1. kötet; Nyelvjárások áttekintése; 81-84. oldal. (講座方言学 1 方言概説) Viszont ha mássalhangzóval állnak együtt, akkor az e és az i szótagokban az e és az i kiejtését külön választják.

Továbbá a tóhoku nyelvjárás Japán-tenger felőli oldalának északi végén a standard japán nyelv u hangját nagy gyakorisággal o-nak ejtik.Kóza hógen gaku 1. kötet; Nyelvjárások áttekintése; 84-85. oldal (講座方言学 1 方言概説)

A „k” és a „t” mássalhangzós szótagok abban az esetben, ha magánhangzóval vannak körülvéve, akkor „mado” (的) -féle zöngésedés történik. Azonban abban az esetben, ha a mássalhangzó körüli magánhangzó elnémítja a mássalhangzót, akkor nem történik zöngésedés. Másrészről, maga a természetes zöngés hang előtt egy „マンド[ma ̃do](窓)”-hoz hasonló nazális hang társul, emiatt a szavak megkülönböztethetőek. Azonban a középkorú korosztály beszédében ez az orrhang már eltűnt, a kiejtés között már nem tesznek különbséget.

A fenti „i” és „u” középső nyelvállású magánhangzók, az „i” és az „e” összeolvadása, a „k” és „t” mássalhangzós szótagok zöngésedése nem csak Tóhoku terület és Nígata prefektúrára északi részére jellemző, hanem elérte már Hokkaidó déli részét és a tengerpart felőli részét, Ibaraki prefektúrát, Tocsigi prefektúrát és Csiba prefektúra északi részét. Ezen felül a „si-csi-dzsi” és a „szu-cu-zu” szótagok összeolvadása a Tóhoku területig (Szanriku partot és Fukusima prefektúra déli részét leszámítva), továbbá Nígata prefektúra északi részéig, Hokkaidó tengerparti részéig is elterjedt. A zöngés hang előtti nazális hang használata Tóhoku nagy részére, Nígata prefektúra északi részére, valamint Hokkaidó tengerparti részére terjed ki.

Továbbá megfigyelhető még a „ki” szótag [kçï] -féle kiejtése is.

Tóhoku északi részén különleges fonémákat a hosszítást (ー), a magában álló „n” szótagot, a mássalhangzó hosszítására szolgáló fonémát (っ) nem lehet különálló hangsúlyozó egységnek számolni. Tóhoku terület északi részén nem a mora, hanem a szótagok lesznek az alapegységek, így az említett különleges fonémákat a standard nyelvhez képest rövidebben ejtik.

Több területen az 'a' és 'i magánhangzók találkozásánál ezeket összevonva [ɛː]-nek, [æː]-nek, vagy [æ]-nek ejtik. Az általános /eː/ kiejtéstől eltér.

Hangsúlyozás Az északi óu nyelvjárásban a Tókjósiki hangsúly (東京式アクセント) az elterjedt, míg a déli óu nyelvjárásban nem nagyon hangsúlyoznak (無アクセント).

Az északi óu nyelvjárás hangsúlya a legtöbb területen a Tókjósiki típuson belül is a gairin tókjósiki akszento no hensu ( 外輪東京式アクセントの変種), amit hívnak még észak óu-féle hangsúlynak is (北奥羽式). A standard nyelvvel szemben a következő eltérés van:

1., Például a kő 'isi', papír 'kami', hang 'oto', folyó 'kava' -féle két szótagú főneveknél, a hangsúly a második szótagon van, és az azt követő szótag is hangsúlyos lesz. Ezt heibangatanak nevezik (平板型). A standard nyelvben odakagata (尾高型) hangsúly van, ahol a második szótagra esik a hangsúly, viszont az azt követő szótagnál azt leviszik.

2., Például ég (szora), hajó (fune), eső (ame), fonal (ito) szavaknál odakagata hangsúlyú lesz. Azonban Ivate prefektúrában vagy Aomori prefektúra keleti részén a standard nyelvvel megegyező atamadakagata (頭高型) -féle hangsúly használata is előfordul, amiben az első szótagra helyezik a hangsúlyt, a többinél pedig leviszik.

Továbbá például Aomoriban a standard nyelvtől eltérően nem ereszkedő hanglejtést, hanem emelkedő hanglejtést különböztetnek meg.

A déli óu nyelvjárás területének nagy részén mivel nem hangsúlyoznak, ezért a szavak hanglejtése sincs meghatározva. Ez Ibaraki prefektúrában és Tocsigi prefektúrában elterjedt.

Nyelvtan Szándék és sejtés kifejezésére gyakori a 'be' (べ（ー）) használata. Az írjunk szót úgy fejeznék ki, hogy kagubee (かぐべー). Ehhez hasonlóan a ragozandó szó szótövéhez kapcsoljuk a 'be' végződést. Ezentúl van még olyan eset is, amikor egy szón belül bizonyos szótagok 'n'-re változnak, amit hacuonkanak nevezünk (撥音化), vagy pedig az utolsó mássalhangzó hosszú lesz, amit szokuonkanak (促音化) nevezünk. Azonban Nígata prefektúra északi részén (kivéve a Higasikanbara kerületet) Jamagata prefektúra Sónai területén, valamint Akita prefektúra Juri területén a 'be''' ragozást nem használják, helyette a szándék kifejezésére például a menni (iku 行く) igét 'egó' (えごー; hagyományosan ikó 行こう), a sejtést pedig eguro, egudaro, egudero, egugaru-ként mondják.A mellékneveknél, a standard nyelv esetében ragozáskor a szótő változik, az északi óu esetében viszont vannak területek, ahol egy alap szótövet megtartva teszik hozzá a szükséges ragokat: tageagu (たげぁぐ; standard nyelvben: takaku (高く)), tageaba (たげぁば; standard nyelvben: takakereba（高ければ）). Továbbá Akita prefektúrában, Jamagata prefektúra Sónai területén, Nígata prefektúra északi részén a felszólító módú ragozásnál a az második csoportos igéknél (vagy hívhatjuk még 'ru' típusú igéknek is) a szótőhöz egy 're' végződést csatolunk, míg ez a standard nyelvben 'ro' szótag lenne. Például a felkelni 'okiru' szóból 'okire' lesz, a kinyit 'akeru igéből pedig 'akere'. Emellett az északi óu nyelvjárásban a 'na' típusú melléknevek jelzős alakja is megváltozik. 'Na' helyett 'da' szótagot kell a jelzett főnév és a melléknév közé tenni. Például, ha azt akarjuk mondani, hogy csendes este, az 'sizuka da ban'. Standard nyelvben pedig 'sizuka na ban'.Az irányt jelölő partikulaként ebben a nyelvjárásban gyakran a 'sza'-t használják. Emellett a célt kifejező 'vo' partikula általában nem használatos. A 'vo' helyett vagy semmit sem használnak, vagy pedig a 'godo', 'dogo' szavakat teszik be a mondatba.Az okot kifejező mondatokat vagy mondatrészeket összekötő formuláknál a 'kara', 'gara'-t széles körben használják. Ezen felül még a Kinki régióban használatos 'szakai' szóból származó 'szage', 'hage', 'szuge', sige', 'sike', 'szuka' szavak használatosak például Nígata prefektúra északi részén (leszámítva a Higasikanbara területet), Jamagata prefektúrában (különösen a Sónai területen), Aomori prefektúra déli részén, 'hande', 'hende', 'nte', 'ente' használatos Akita prefektúrában, Aomori prefektúra Cugaru városában; valamint 'szute', 'site' használatos Aomori prefektúra Simokita-félszigetén. Emellett két mondat ellentétes viszonyát a déli óu nyelvjárásban a 'keredomo' (standard nyelvben is a jelentése de) szóval, észak óu nyelvjárásban a 'domo' szóval fejezik ki. Ezentúl Cugaruban és Akita prefektúra északi részén 'batte', a Simokita-félszigeten pedig a 'tatte' az elterjedt.''

Nyelvjárások alcsoportjai A tóhoku nyelvjáráson belül a nyelvjárások felosztása megegyezett az Edo-korszak nagyobb klánjainak (Curagu, Nanbu és Szendai) területeinek felosztásával. Ezeknek a területeknek a határai jelölték gyakran a nyelvjárások határait is.

Hokkaidó tengerparti területének nyelvjárásai

Más néven Hama nyelv (浜言葉). Közel áll az északi óu nyelvjáráshoz.

Macumae nyelvjárás (松前方言) Dónan nyelvjárás (道南方言)

Északi óu nyelvjárás

Cugaru nyelvjárás (津軽弁) (Aomori prefektúra Curagu terület) Nanbu nyelvjárás (南部弁) (Aomori prefektúra Nanbu területén és Ivate prefektúra középső és északi területén. Van olyan is, hogy a Sitakita nyelvjárást különválasztják a nanbu nyelvjárástól) Sitakita nyelvjárás (下北方言) (Nanbu terület északi része) Kamikita nyelvjárás (上北方言) (Nanbu terület középső része) Nohedzsi nyelvjárás (野辺地弁) (Nohedzsi város) Hacsinohe nyelvjárás (三八方言) (Nanbu terület déli része) Ivateken csúbu nyelvjárás (岩手県中部方言) (Ivate prefektúra középső területe) Morioka nyelvjárás (盛岡弁) (Morioka város központ) Ivateken hokubu nyelvjárás (岩手県北部方言) (Ivate prefektúra északi és nyugati része) Ivateken engan nyelvjárás (岩手県沿岸方言) (Ivate prefektúra tengerparti területe) Akita nyelvjárás (秋田弁) (Akita prefektúra) Kadzuno nyelvjárás 鹿角方言 (Régi Nanbu klán területe) Kenhoku nyelvjárás (県北方言) Csúó nyelvjárás (中央方言) Nanbu nyelvjárás (南部方言) Juri nyelvjárás (由利方言) Sónai nyelvjárás (庄内弁) (Jamagata prefektúra sónai terület, Nisiokitama kerület Oguni város) Nanbu nyelvjárás (南部方言) (Sónai terület déli része) Hokubu nyelvjárás (北部方言) (Sónai terület északi része) Oguni nyelvjárás (小国方言) (Nisiokitama kerület Oguni város) Hokuecu nyelvjárás (北越方言) (Nígata prefektúra Aganokava várostól északra. Az ivafunei kitakanbara nyeljvárást és a higasikanbara nyelvjárást, azaz az északi és a keleti nyelvjárást elkülönítik egymástól, és ezzel előfordul, hogy a higasikanbara nyelvjárást a déli óu nyelvjáráshoz sorolják.) Ótori nyelvjárás és miomote nyelvjárás (大鳥方言・三面方言) (Jamaga prefektúra curuoka városában Ótoriban, Nígata prefektúra Murakami városában Miomoteban. Speciális hangok is vannak ebben a nyelvjárásban, emiatt más északkeleti nyelvektől teljesen elkülönülő szigetnyelv.

Déli óu nyelvjárás