Fudzsivara Szadaie, ismertebb nevén Fudzsivara no Teika"Sadaie" and "Teika" are both possible readings of ; "...there is the further problem, the rendition of the name in romanized form. Teika probably referred to himself as Sadaie, and his father probably called himself Toshinari, but the Sino-Japanese versions of their names were used by their contemporaries, and this practice is still observed." pg 681–692, note 2 of Seeds in the Heart: Japanese Literature from Earliest Times to the Late Sixteenth Century, Donald Keene. 1999, Columbia University Press, (1162 – 1241. szeptember 26.) japán költő, kritikus,"The high quality of poetic theory (karon) in this age depends chiefly upon the poetic writings of Fujiwara Shunzei and his son Teika. The other theorists of tanka writing, stimulated by father and son either to agreement or disagreement, contributed also toward the high level of poetic theory, but we may say that Shunzei and Teika were most representative of the age." This quote is sourced to Odagiri Hideo in pg 10 of his "Nihon ni okeru bungei hyōron no seiritsu" (The Rise of Art Criticism in Japan), pub. by Geijutsuron-shū ("Collection of Discussions of Art"), Tokyo 1962; see Shun'ichi H. Takayanagi's review of Japanese Court Poetry by Robert H. Brower and Earl Miner in Monumenta Nipponica, Vol. 18, No. 1/4. (1963), pp. 352–364. kalligráfus, novellaíró,It is generally believed that Teika wrote the Tale of Matsura írnok,"During his last years Teika seems to have composed little poetry, but he was otherwise engaged in copying manuscripts, especially of the major works of Heian literature. It is not much of an exaggeration to say that what we know of the literature of Teika's day and earlier is mainly what he thought was worthy of preservation" pg 673–674 of Seeds in the Heart. és a késő Heian és korai Kamakura időszakok tudósa. Óriási hatása volt, a legnagyobb japán költők között tartják számon"The single most influential figure in the history of Japanese classical poetry, Fujiwara no Teika (or Sadaie) 1162–1241, was the supreme arbiter of poetry in his day, and for centuries after his death was held in religious veneration by waka and renga poets alike." Robert H. Brower. Monumenta Nipponica, Vol. 40, No. 4. (Winter, 1985), pp. 399–425. ).
Charles Murray, in his Human Accomplishment, ranks Teika as the 17th most influential figure in all of Japanese literature based on his analysis of academic research on Japanese literature. "Fujiwara no Teika....is one of the four greatest Japanese poets. The son of Shunzei, Teika lived to an advanced age constantly plagued by both recurring illness and reverses and advances in his family's fortunes. Similarly, his poetry and critical writings also underwent a series of changes in the course of his life, leaving behind the most substantial and intense poetic legacy by a single poet in Japanese history." "Teika's unique reputation rested in part upon his accomplishment as the leading figure among the many fine poets of the Shinkokin Jidai, the period of fifty-odd years in the late twelfth and early thirteenth centuries when revival and innovation in the native poetry were exemplified in Shin Kokinshū, c. 1204, the eighth, and in many respects the greatest, of the imperially sponsored anthologies of classical verse. As one of the six compilers of the anthology, and with forty-six of his poems included in it, Teika stood at the forefront of the younger and more innovative poets of his day, and his various experiments with diction, rhetoric, and figurative language, as well as with new styles, modes, and aesthetic effects, were widely imitated by his contemporaries. After his death, his quarreling descendants were recognized as the ultimate authorities on all poetic matters, and through them Teika's influence pervaded six hundred years of Japanese poetic history." Extract from "Fujiwara Teika's Maigetsusho" by Robert H. Brower, Monumenta Nipponica, Vol. 40, No. 4. (Winter, 1985), pp. 399–425. Donald Keene writes, "...is the diary of Fujiwara Teika (1162–1241), a man equally celebrated as poet, critic, and editor." pg 95, Keene 1989 és az 5 sorból és 31 szótagból álló ősi költészeti forma, a vaka legnagyobb mestere. Teika kritikai gondolatai a költészeti alkotásokról nagy hatást gyakoroltak és egészen a Meidzsi-korszakig kutatták őket.
Egy költőnemzetség tagjaként, a neves költő Fudzsivara no Shunzei gyermekeként született. Miután a nyugalmazott császár, Go-Toba (ur. 1183–1198)pg 7 of Brower 1972 felfigyelt rá, Teika megkezdte hosszú és kiváló karrierjét, amely több esztétikai korszakon is átívelt. Go-Tobával való kapcsolata eleinte szívélyes volt és antológiák összeállításához vezetett, de később Teika száműzetéséhez vezetett. Az ő leszármazottai és eszméi domináltak még évszázadokig a klasszikus japán költészetben.
Életrajz
Családi háttér Teika az előkelő, udvari Fudzsivara klánnak távoli, oldalági családjába született 1162-ben, nem sokkal az után, hogy a Hógen-lázadás következtében a Fudzsivarák elvesztették politikai vezető szerepüket a császári udvarban. A család azon ága, amelybe Teika is tartozott, az udvarban a Mikohidari család mellé állva keresett tekintélyt és hatalmat. Ez a hozzáállás nem volt szokatlan; a kiterjedt klánok nem voltak képesek a klán főágával (vagy más klánokkal a junior státuszuk miatt) nyíltan politikai versenyre kelni, csak a korlátozottabb esztétikai törekvésekben. (A Mikohidari klán, ismertebb nevén Miko klán, a Fudzsivarák alárendeltjei voltak, Fudzsivara no Micsinaga hatodik fia, Fudzsivara no Nagaie (1005-1064); a Mikohidari nemzetség együttműködött az Fudzsivarák eredeti, Kudzso nemzetségével, akik szintén a Rokudzso család ellen voltak.)
Teika nagyapja a tiszteletre méltó költő, Fudzsivara no Tositada. Az apja Fudzsivara no Sunzei volt (1114–1204), ismert és meglehetősen tisztelt költő (és a költészeti versenyek bírája), aki összeállította a vaka hetedik Imperial antológiáját (a Szenzai Vakashú-t). A nővére szintén a vaka és renga jó és tiszteletbeli költőjévé vált, akit kengozenként vagy Sunzei nővéreként ismertek, akit néha költői tanácsokért keresnek fel. Az idősebbik bátyja, Fudzsivara no Nariee (néha “Nariie”-ként) sikerese lehetett volna, de közel sem annyira, mint lánytestvére.pg 410, Keene 1989 Teika nevelő testvére, Dzsakuren pap vagy "Szadanaga" (1139-1202) sikeres lett volna, bár karrierje tragikusan véget ért, mivel Sunzei örökbefogadta, miután Sunzei öccse elhunyt.
Karrier Teika célja, mint a nemzetség mellékágának legidősebb tagja, hogy megőrizze apja hírnevét a költészetben és növelje sajátját is (ezáltal az udvarban javítsa klánja politikai helyzetét). Míg az életére visszatérő betegsége"It was a heavy burden for Teika, whose chronic bronchitis and rheumatism made him a semi-invalid, to be caught up in the ex-emperor's hectic life." pg 19 of Brower 1972 rányomta a bélyegét, de részben apja még mindig tartó befolyásának az udvarban, valamint a nyugalmazott császár Go-Toba pártfogása bizonyítottan hozzávezették a fiatal és tehetséges költőt a legnagyobb sikereihez.
Go-Toba pártfogása
A nyugalmazott császár, Go-Toba a lemondása utáni második évben (1200, a Sodzsi-éra 2. éve), bejelentette, hogy versenyt rendez költőknek.pg 16 of Brower 1972 A nyugalmazott császárok, miután megszabadultak szigorúan szabályozott hivatali kötelességektől és politikai gondjaiktól, sokkal nagyobb befolyással rendelkeztek, mint az aktuális császár. Go-Toba 20 éves volt mikor lemondott tisztségéről. Tehetséges volt a lute hangszer használatában, képviselte az udvar hagyományos értékeit, a go játékban kiválóan szerepelt, kedvelte a lovaglást, íjászatot, kutyavadászatot és a kardforgatást.Minamoto Ienaga also writes:
pg 9 of Brower 1972 See also pg 14: "Go-Toba, on the other hand, while appreciating the need for discipline and practice, remained throughout his life the grand dilettante – man who in his own way appreciated and loved poetry, but who never ceased to regard it as a kind of elegant pastime. Such an attitude is implicit in the ex-emperor's flitting from hobby to hobby, and it is, as his poetic treatise illustrates, at the heart of his critical differences with Teika." Ezekre az elfoglaltságokra hobbiként tekintett, amelyeket gyakran váltogatott. Ezek közül az egyik hobbi a költészet támogatása, különösen a vaka stílusé. Azonnal lemondása után rendezett kettő versíró versenyt, melyek mindegyikén számos kiemelkedő költő vett részt. Összesen 100 meghatározott stílusban (vaka) és témában születtek alkotások, amelyeket ma hjakusú néven ismer a költészet. Az első verseny nagy politikai jelentőséggel bírt, ha egy klán költője lenyűgözte az erőteljes és fiatalos Go-Tobát, akkor a klán juttatásokban részesülhetett Teika a naplójában feljegyezte, hogy izgatottan várta az esélyt, hogy fejlessze magát. 38 éves lett, mire felismerte saját költői tehetségét, de a karrierje stagnált, mivel tagja volt a baloldali palotai testőrségnek 20 évig, így senki nem támogatta közel 10 éven át. Ő volt a baloldali palotai testőrség kisparancsnoka, így kilátástalan volt a további előrelépés.pg 15 and 69 of Brower 1972
Komoly politikai problémái voltak. Jelentősen csökkent a befolyása a Kudzsóknak, akik támogatták őket a császárnál. Minamoto no Micsicsika (1202-ben) birodalmi körökbe vettette be magát Go-Tobának a volt nevelőnőjén keresztül. Ezzel a befolyással Micsicsika adoptált lánya Go-Tobának a szeretője lett (ezzel Micsicsikát a visszavonult császár apósává téve) és a lány ezután megszülte az első utódot 1195-ben. Az ez által hozott szégyen vezette Go-Toba első feleségét Ninshi-t hogy visszavonuljon az udvartól. Mivel Ninshi volt a lánya a Kudzsók vezetőjének, Kudzsó Kanezanének a család befolyása hatalmas mértékben csökkent az udvarban, annyira hogy Kanazanét és Yosicunét elbocsátották az udvartól 1196-banpg 60 of Brower 1972 (1206, Yosicune volt ez elnökpg 663 of Keene 1999). Ezek az események Teikának a kilátásait is csökkentették. Teika kifejezte csalódottságát a költészetén keresztül, ahogy ezen a példán is látszik. Ezt a verset akkor írta, mikor nem léptették elő a tavaszi listán 1187-ben (végül 1190-ben előléptették, de abban az évben halt meg jó barátja Szaigjó, így nem tudott örülni a helyzetnek).
Magyaros átírásMagyar fordítástosi furedo kokoro no haru va joszo nagara nagamenarenuru akebono no szoraEgy újabb év eltelt És a tavasz még mindig nem melegítette fel szívemet Ez semmit sem jelent számomra De most már megszoktam Hogy bámulom az eget hajnalban.pg 663 of Keene 1999
Teika kezdetben nem volt meghívva a Rokudzsó klán vezére és Micsicsikapg 97, Keene 1989 miatt. Szuecune1131–1221, youngest son of Akisuke no Rokujō, succeeded him c. 1200; pg 53 of Brower 1972 és Teika ellenségek voltak, mivel pár hónappal korábban Teika megalázta Szuecunétpg 654 of Keene 1999 úgy, hogy hamis költőnek nevezte és publikusan kijelentve, hogy ő nem hajlandó egy versenyben részt venni vele. A bosszúja jól sikerült, Teika mérgesen írta a Meigecukijába az alábbiakat: „Sose hallottam olyan dologról, hogy csak idősebb költőket választanak (ezt arról az ürügyről írta, amit arra akartak használni, hogy kizárják őt a versenyből). Egyértelműen Szuecune kezét látom a dolgokban, valakinek a megvesztegetésével próbálnak kihagyni. Szuecune és Tsuneie kell, hogy legyen... az az egész család. Nos, nekem nincs semmi megbánásom, mivel amúgy sincs semmi esélyem már. De azért írtam titokban Kincunének szóval végül valami csak kijön ebből a helyzetből. Ő azt válaszolta, hogy még van esély bármire.”pg 14 of Brower 1978
Ebből látszik, hogy nem a császár döntött a szabályokról a száz verses versenyben, valószínűleg az egész Micsicsika befolyása alatt állt.