A karibi csónakfarkú (Quiscalus lugubris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt William John Swainson angol ornitológus írta le 1838-ban.
Alfajai
Quiscalus lugubris guadeloupensis (Lawrence, 1879) - Antigua és Barbuda, Saint-Barthélemy, Saint Kitts és Nevis, Montserrat, Guadeloupe, a Dominikai Közösség és Martinique Quiscalus lugubris inflexirostris (Swainson, 1838) - Saint Lucia Quiscalus lugubris contrusus (J. L. Peters, 1925) - Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (csak a fősziget) Quiscalus lugubris luminosus (Lawrence, 1878) - - Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (a Grenadine-szigetek) és Grenada, valamint a Los Testigos sziget (Venezuela északkeleti partvidéke mentén) Quiscalus lugubris fortirostris (Lawrence, 1868) - Barbados. Antigua, Barbuda és Saint Kitts szigetére betelepítették. Quiscalus lugubris orquillensis (Cory, 1909) - Los Hermanos sziget (Venezuela északkeleti partvidéke mentén) Quiscalus lugubris insularis (Richmond, 1896) - Margarita-sziget és Los Frailes sziget (Venezuela északkeleti partvidéke mentén) Quiscalus lugubris lugubris (Swainson, 1838) - Aruba, Trinidad és Tobago, valamint Dél-Amerika északi részén Brazília északi része, Guyana, Francia Guyana, Kolumbia, Suriname és Venezuela
Előfordulása A Kis-Antillákkon, Antigua és Barbuda, Aruba, Barbados, a Dominikai Közösség, Grenada, Guadeloupe, Martinique, Montserrat, Saint-Barthélemy, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, Trinidad és Tobago, valamint Dél-Amerika északi részén, Brazília, Guyana, Francia Guyana, Kolumbia, Suriname és Venezuela területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi mangroveerdők, sziklás tengerpartok, valamint legelők, szántóföldek, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 28 centiméter, testtömege 49-80 gramm. A hím tollazata fekete, a tojóé barnás. bélyegkép|200px|A hímbélyegkép|230px|és a tojó Életmódja Mindenevő, ízeltlábúakkal, kisebb gerincesekkel, magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Quiscalus Kategória:Madárfajok Kategória:Antigua és Barbuda madarai Kategória:Aruba madarai Kategória:Barbados madarai Kategória:A Dominikai Közösség madarai Kategória:Grenada madarai Kategória:Guadeloupe madarai Kategória:Martinique madarai Kategória:Montserrat madarai Kategória:Saint-Barthélemy madarai Kategória:Saint Kitts és Nevis madarai Kategória:Saint Lucia madarai Kategória:Saint Vincent és a Grenadine-szigetek madarai Kategória:Trinidad és Tobago madarai Kategória:Brazília madarai Kategória:Guyana madarai Kategória:Francia Guyana madarai Kategória:Kolumbia madarai Kategória:Suriname madarai Kategória:Venezuela madarai