Bisamonten vagy Bisamon 毘 沙門 天 a kincs, a gazdagság és a harcosok Istene. A buddhizmus védelmezője, az észak őre. A gazdagság növelője, a nemzet védelmezője. Rosszat tévők büntetője, betegségek gyógyítója, a Shitennō parancsnoka. Tobacu Bisamon védi a fővárosokat és űzi el a külföldi megszállókat.
Eredete Indiába vezethető vissza. A buddhizmusba beépült védőistenség.
Bishamont azonosítják még: észak, tél, feketével, százlábúak és a hit. Japán hét szerencseisteneinek és Négy Mennyei Királyok (Sitennó) és a 33 Kannon forma és 33 Kannon őrző megnyilvánulásának egyike.
Ő az egyik Tenbu (Deva) 12 védő (Júniten), Happoten és Jitten (irányító tisztek). A Lotus Szutrában hívők védelmezője. Kapcsolódik Benzaijoz, Daikokuhoz, Kicidzsótenhez, Jizó Sógunhoz.
Áttekintés Bisamon egy férfi istenség. A nemzet védelmezője, a Dharma Őrzője (buddhista törvény) a gazdagság és a kincs ura (ennek köszönhetően vették fel a 7 szerencseistenség közé). Bisamon egy páncélt viselő, fegyverhordozó, démonűző istenség. Japánban a 6. században jelent meg, mint a négy Shitennó (a Négy Mennyei Királyok, akik feladata a négy égtáj védelme) egyik tagja, Tamontenként 多 聞 天. Ő észak őrzője és a szent helyek védelmezője, ahol Buddha a tanításait hirdette. A négy király hamarosan megkapta azt a megtiszteltetést, hogy megvédje a japán nemzetet. A későbbi évszázadokban azonban Tamonten kiemelkedett a többiek közül és saját kultusza lett. Amikor csak őt tisztelik, Bisamontennek (vagy Bisamon, Bisamon Tennó, Tobacu Bisamon) nevezik, de amikor a Sitennóban ábrázolják, Tamontennek hívják.
Bisamon a háború istene, és a csatákat megelőzően a harcosok hozzá imádkoztak a győzelemért. Egyben ő a védekezés istene a külföldi behatolókkal szemben, a gyógyítás istene, melynek célja a császárok megmentése az életveszélyes betegségektől és a pestis démonainak elűzése, ezenkívül feladata volt még a személyes ellenségek kordában tartása és követőinek gazdag megjutalmazása. Bisamon volt még a szerencse, sőt a gyerekek istene is. A XV. század körül már a japán hét szerencseisten közé tartozott, mivel neve kincsekkel és gazdagsággal társult. Számos más istenséggel azonosíthatjuk, köztük Kubera / Kuvera hindu istenével; buddhista istenség, Tobacu Bisamon (a fővárosok védelme és a külföldi megszállók pusztítása); a Védic Lore Mahákála nagy fekete harcos (más néven Daikokuten, a japán hét szerencseisten egy másik tagja); a gazdagság és szépség istennője Kicsidzóten (felesége a japán buddhizmusban); és különböző szinkretikus istenségekkel, mint Sanmen Daikokuten, Tenkawa Benzaiten, Sógun Jizó és Sósin Bisamonten bélyegkép|Tamonten, jobb kezében a sztúpával
Ikonográfia Bisamonten és Tamonten szinte azonos az ikonográfiában. Mindkettő szinte mindig páncélba öltözött (yoroi 鎧), dühös tekintettel ábrázolták (funnusó 忿怒 相) és egy vagy két démonon (jaki 邪鬼) állnak, amely a gonosz leigázását szimbolizálja. Egyik kezükben hordozzák a fegyvert, hogy legyőzzék a gonoszt és elnyomják a buddhizmus ellenségeit. Másik kezükben van egy kincses pagoda (hōtō 宝塔, 寶塔) vagy sztúpa). A sztúpa az istenség fő azonosítási attribútuma. Ez Buddha tanításainak isteni kincstárát képviseli, és szimbolikusan tartalmazza Buddha hamvasztott testének értékes emlékeit (hamu, csontok, körömreszelők, haj, fogak stb.). Bisamon mindkettő védelmezője és osztozik a pagoda hatalmas kincsein, de csak az arra méltókkal.
Eredet bélyegkép|Bisamonten, a háború istene Mint sok más buddhista istenség, Bisamonten eredete visszavezethető Indiába, a hindu-buddhista panteonhoz, ahol Vaiśravaṇa néven ismert (Pāli = Vessavaṇa), a kínai nyelvre Píshāmén 毘 沙門, japánra fordítva Tamonten 多 聞 天 (szó szerint aki sokszor hallja, mert lelkesen hallgatta a Buddha prédikációit), Takutó Tennó托塔 天王 (Tuōtǎ tiānwáng) néven is ismert, vagyis "deva-király, aki a kezében egy pagodát tart." Kínában ő észak királya, a földi kincsek védelmezője és a Yasa 夜叉 és Raszecu 羅 (földi szellemek és démonok) parancsnoka.
A kínai mitológiában az északnak és a télnek a fekete szín felel meg – így Bisamontent fekete harcosnak is hívják (genbu 玄武). Kínában és Japánban a fekete bőrű Kubera védőisten "Buddhacized" változatának tekinthető. Az utóbbit Indiában, mint az észak urát, a gazdagság és a kincsek istenét imádják, neve Kuvera (Pāli), Jambhāla. A kubera egyik jelzője Vaiśravaṇa, mert azt mondták, hogy ő az indiai bölcs Vishrava fia (innen a név Vaiśravaṇa). Kubera a nyolc hadsereg parancsnoka, Yasha (Yaksa) tábornokainak főnöke, akiket Vaiśravaṇa emanációinak, vagy a testvéreiként tartják számon. A Vaiśravaṇa, mint a másik négy mennyei király, Indra (japánul Taisakuten), a központ ura. Vaiśravaṇa távolról is kapcsolódhat a hindu istenhez Vishnuhoz (japánul Bicsuten 毘 和 天), akinek felesége a hindu mítoszokban Lakṣmī, a szerencse és érdem istennője. Japán buddhista mítoszában Kicsidzsóten Bisamon feleségének tekinthető. Bisamonten nem Buddha vagy Bodhisattva. A Bisamonten egy deva (szanszkrit kifejezés), azaz égi lény vagy félisten. Kínában és Japánban a deva írása 天 (Kínában kifejezve: "tiān", "ten" Japánban).
Ha a "ten" kifejezést az istenségnevek (például Bisamon-ten, Kicsizdó-ten) utótagjaként adják hozzá, akkor azt jelenti, hogy az istenség hindu mítoszból származik, de a későbbi évszázadok során a buddhista panteonban védőistenként vagy -istennőként voltak jelen. A legkorábbi szent iratokban Tamonten, az észak őre, a Négy Mennyei Királyok egyike. Ez a négy védi a négy égtájat (észak, dél, kelet, nyugat). Mindegyik a Szumiszen-hegyet körülvevő négy kontinens egyikét védi. Szumisen 須弥 山 (Szumeru hegy), a történelmi Buddha és más buddhista istenségek mitikus otthona. A négy mennyei király számos legendában és Mahayana szent iratokban jelennek meg.
A legenda szerint a történelmi Buddha megszületésében segítettek, és a király (apja) Kapilavastuba való titkos menekülésénél is a négy király segített. Az egyik legkorábbi szöveg, amely bemutatja Japánnak a négyet, a 金光明 經, Konkómjó kjó. Az 5. század elején a Dharmakṣema (japánul Donmuszen 曇 無 讖) által kínai nyelvre fordították, hogy a szútrát imádó uralkodók a Négy Király védelmét élvezzék. Ezenkívül a nemzeteta vezetők palotáját védjék, legyőzzék az ellenségeket, megszüntessék a szenvedést, és békével áldják a népet. A Golden Light Szútra egyike volt a három nagy szent iratnak. Ebben a szútrában Bisamonten (más néven) nem kapott elsőbbséget a többieknél – úgy jelenik meg, mint egy négytagú csoport tagja, akiknek nincs különleges státusza. De a 8. és 9. században Bisamonten (más néven Tamonten) a négyes főparancsnokává lett, és saját kultuszra tett szert. Ez a "javított állapot" különböző más korai szövegekkel kapcsolható össze.
A népszerű Lótusz Szútrában, amelyet Kumárajíva 鳩摩羅什 350-410-ben lefordítanak kínaira, megjelenik a Dharaniban. A Hókó Daisógon Kjó 方 廣大 莊嚴 經-ban (amelyet 683-ban kínai nyelvre fordítottak) a történelmi Buddhát két kereskedő kínálja meg étellel. Amikor a Négy Mennyei Királyok ezt hallják, a Buddhának négy tálat kínálnak, amelyeket gondosan felkészítettek pontosan erre az alkalomra, amelyet a Buddha egy tállá alakított, az étkezés előtt. Ebben a szövegben Vaišravaṇa (Tamonten, más néven bisamonten) nyújtja az első tálat.
De a Bisamon említésének legvalószínűbb oka a Tobacu Bisamon 兜 跋 毘 沙門 天 kínai legenda. Ez a legenda a Toupa / Toupo (japánul Tobacu 兜 跋) néven ismert közép-ázsiai királyról szól, 742 körül, amikor Tibet (japánul Toban 吐番) megtámadta Kiziletet (japánul Anzei 安西), Nyugat-Kína közigazgatási központját. A helyzet megmentése érdekében a kínai császár elrendelte, hogy az indiai tantrikus szerzetes, Amoghavajra (705-774, japánul Fukú 不 空) imádkozzon Bisamonhoz, aki később megjelent az égen és elsöpörte a barbár erőket. Ezt az istenséget Toupa P'ishamen néven ismerték meg Kínában (japánul Tobatcu Bisamon), aki Közép-Ázsiában, Kínában és Japánban nagyon népszerű lett. Bár a tudósok még mindig nem értenek egyet a csata pontos helyét illetően, legtöbben úgy vélik, hogy a "Toupa" szó a Khotan környékére utalhat. A Toupa P'ishamen a fővárosok védelmezőjeként jelent meg a kínaiak számára, a külföldi megszállók visszaszorítása miatt. A japánok ugyanazt a legendát és gyakorlatot alkalmazták. Bishamon a rangját (a négy király legerősebbje), valószínűleg az északi király szerepének köszönheti.
A kínai kozmológiában, amely ma "feng shui 風水" néven ismeretes, az északi a legveszélyesebb irány. Így a lakások (beleértve a Tang és Heian császárok palotáit) délre néznek, ami azt jelenti, hogy az északi Őrzőnek a többi irány őreinek parancsnoka, és a legerősebb amulettel kell rendelkeznie – vagyis a Buddha testének emlékeit kell hordania, annak érdekében, hogy megvédje a rosszindulatú északi hatásokat. Gyakorlati értelemben legalább két okból létezhet a "rossz" irány: mezőgazdasági szempontból (az északi féltekén), a nap délen van, ezért a déli fekvés a legkívánatosabb, és az északi fekvés a legkevésbé kívánatos (mind ezt a kertészek és gazdák ma is tudják), és a geopolitika szempontjából az északi mongol népek miatt, akik ellen a Nagy Fal (a legnagyobb veszély Kína egész történelme során) épült.
Tamoten és Bisamon ikonográfiájának összehasonlítása A páncél (yoroi 鎧) és kegyetlen ábrázat (funnuszó 忿怒 相) az istenség általános megnyilvánulása.
Általában egy sziklán áll. A szikla a Szumeru (japánul Sumiszen 須弥 山), egy hatalmas hegy a buddhista világegyetem középpontja, a Történelmi Buddha mitikus otthona. A Szumiszen hegyet négy kontinens veszi körül, az északi kontinenst őrzi Bisamon / Tamonten, valamint a hegy északi lejtőjét. A szikla az istenség bármely formájának ábrázolására használható.balra|bélyegkép|Bishamontent ábrázoló szobor Tetején állva tapossa az egy vagy két Jakit 邪鬼 (démonok). A démonokat általában jasa 夜叉 és / vagy Raszecu 羅 (gonosz földi szellemek és démonok, akiket később buddhizmusban is átvették). Ez az ikonográfiai típus mind a Bishamonten, mind a Tamonten szobroi számára érvényes. bélyegkép|Tobacu Bishamonten A Dzsiten 地 天 föld istennő felemelkedett tenyerein állva, a két elnyomott démon, a Niranba 尼 藍 婆 és Biranba 毘 藍 婆. A Biranba a Lotus Sutrában említett Dharma-védő Raszecu egyike. Ez a Tobacu Bisamonten legelterjedtebb ikonográfiai típusa. Habár Tamonten néha ugyanolyan módon ábrázolható (mint a Kjotoi Tóji Templomban), ezt az ikonográfiát általában Tobacu Bisamon számára tartották fenn.
Bisamon általában a bal kezében tartja a sztupát, Tamonten pedig jobb kezében tartja. De vannak kivételek. A Hóryjúdzsi templomban 法 隆 寺 (Nara), a Bisamon a jobb kézben van sztupa, míg a Jóruridzsi templomban 浄 瑠 璃 寺 (Kyoto), Tamonten a bal kezében tartja a sztupát. Ezek az ábrák viszonylag ritkák.
A felesége, Kicsidzsóten 吉祥 天 és fia, Zennisi Dódzsi 善 膩 師 童子. Más források szerint Kicsidzsóten és Zennisi Dódzsi csak kísérők, nem feleség és fiú. Ez az ikonográfia kifejezetten Bisamontennek szól.
Fegyver tartása: majdnem mindig fegyverrel látható , (változhat), sok esetben ez egy trident (sansageki 三叉戟), baton (hóbó 宝 棒), halberd (hóko 鋒) vagy lándzsa (sura 輸 羅). A megnyilvánulásától függően a jobb vagy bal kezében fogja a fegyvert.
Az istenség ábrázolása gyakran kerekes (kör alakú) halo láncal vagy kerékkel van. A körkörös halo szimbolizálja az istenséget, és számos buddhista istenségen található. A kerék (vagy nyolcszögű kör) a törvény kereteit (Rinpó 輪 宝) képviseli, amely a törvény tanításáról / prédikációjáról szól a tömegek körében (vagyis a törvény kerekét fordítja). A láng a tisztítást és a ragaszkodás (vágy) égetését jelképezi.
A Bisamontan, mint a 12 deva egyike A Happóten 八方 天, Jitten 十天 és Júniten 十二 天 tagja.