Aszódi Imre (Békésszentandrás, 1921. január 14. – Budapest, 2006. október 11.) író, költő, drámaíró, jogtanácsos.
Életútja Békés vármegyei kisbirtokos parasztcsaládból származott, Szelevényen és Békésszentandrás határában bérelt földeket művelt a családja. Érettségit 17 és fél évesen kitüntetéssel szerzett Szarvason, 1943-ban summa cum laude jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Joggyakornoki állást vállalt az észak-erdélyi Besztercén. Katonai szolgálatából hazatérve a szolnoki bíróságon fogalmazói, 1948-tól ügyészi munkakörben dolgozott. 1952-ben lemondott ügyészi állásáról. A Szolnoki Vendéglátóipari Vállalatnál helyezkedett el mint jogtanácsos.
Első feleségétől Chiovini Mártától, akivel 1956 tavaszáig élt házasságban 1949-ben született meg első gyermeke Dr. Aszódi Gábor fizikus, majd 1951-ben Aszódi Mária operaénekes. Második feleségével Tóth Melinda Melániával 2006-ban bekövetkezett haláláig élt együtt.
Noha nem volt proaktív résztvevő a forradalom kitörésekor, de a Szolnoki Vendéglátóipari Vállaltnál - ahol jogtanácsos volt - beválasztották a munkástanácsba, és delegálták a megyei tanács nagytermében rendezett ülésre, ahol megválasztották a megyei forradalmi bizottmány tagjának. 1956. október 26-án a megalakuló Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács igazságügyi biztosává, elnök-helyettesévé választották. Ő kezdeményezte az egyes tanácsi vezetők leváltását, a megyei tanács szervezeti átalakítását, a személyzeti és szervezési csoport megszüntetését. A tanács vezető funkcionáriusainak felmondólevelét a munkajogban jártas is Aszódi Imre fogalmazta meg. Október 29-én, Szolnokon elsőként vetette fel a nemzetőrség felállításának gondolatát. Javaslatára a megyei forradalmi munkástanács a nemzetőrséget nem munkásokból, hanem egyetemistákból szervezte meg. Október 31-én beszédet mondott a bíróság és az ügyészség alkalmazottai előtt, amelyben a megjelenteket a régi vezetőik leváltására és forradalmi bizottság megalakítására biztatta. Az ÁVH tagjainak letartóztatását kezdeményezte, november 1-jére virradóan ezt végre is hajtották - ezzel elmondása szerint megkímélve életüket-. 1956. október végén tagja volt az újjáalakult Kisgazdapártnak és a Nemzetőrség megalakításában is részt vett.„…amikor egy bizonyos idő után minden bűntett elévül, a származás „bűntette” mennyi idő után évül el?” - idézet 1956 szeptemberi felszólalásából.
Az 1956-os forradalom leverése után 1957. február 1-én 8-10 pufajkás vitte el és verte össze, elsősorban a talpát, de bal szemére is megvakult átmenetileg. 1957. március 15-én negyedszerre is letartóztatták, Kistarcsára szállították, és ismételten bántalmazták. 1958-ban első fokon hat, másodfokon tizenkét évi börtönbüntetésre ítélte Aszódi Imrét a népbíróság. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács vezetői közül őrá szabták ki a legsúlyosabb ítéletet. A börtönben a fordító irodán dolgozott német, francia, olasz és angol nyelven. 12 éves börtönbüntetéséből 6 év 13 napot kellett letöltenie, 1963 márciusában az általános amnesztia keretében szabadult, miután nem dolgozhatott többé jogászként. A börtön évei alatt nyelveket tanult (latin, francia, német, angol, spanyol), fordított és később is nyelvi területen helyezkedett el.
Irodalmi munkássága Ifjúkora óta írt verseket. 1956-ban jelent meg első kötete Forrás fakadt címmel. A forradalom leverése után „Pusztulj” című versével támadta a Kádár-kormányt. A börtönévei után szakfordításokból és műfordításból élt meg. Szabadulása után folytatta az irodalmi munkásságát, 15 kötetet adott ki saját költségen. Az elsőt 1989-ben. Több ezer verset írt, és tizenöt önálló kötete jelent meg. Versein kívül drámái és börtönnaplója is megjelent. Művei maradandó értéket képviselnek a magyar irodalomban, főként a paraszti élet lírába öntésével. Költői tevékenységét a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéssel ismerték el.
Egy kritikus írta: "Már sokan írtak a paraszti életről, sorsról, de Aszódi Imre ismeri e témát, beleszületett a tanyavilágba, élete egy részét is ott töltötte, így a valóságot híven tárja az olvasók elé, annak minden szépségével és fájdalmával.”
Főbb művei Forrás fakadt. Verseskötet (Szépirodalmi kiadó, 1956) A házasélet abc-je. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979. (Társszerző: Dr. Brencsán János) Mese a mamutról – verses mesék gyerekeinek (Uránusz, 1998) Villám hasít az égen át – (Filács Kiadó, 2002) a börtönévekről szóló, humorosan megírt visszaemlékezések A kettéhajtogatott márvány (Uránusz, 1999) IV.Béla, a második honalapító – történelmi dráma (Uránusz, 2000) Zách Klára – történelmi dráma (Uránusz, 2000) Zrínyi Ilona – történelmi dráma (Uránusz, 2000) Kitagadottak – Társadalmi dráma 20 képben (Uránusz, 2001). Az 1945 utáni évekről, a parasztság sorsáról és nagyrészt a saját sorsáról szól. Itt állok Buda éjjelében (Uránusz, 2002) Ki őriz meg engem (Uránusz, 2003) Lelkembe visszajárnak az álmok – válogatott versek (Uránusz, 2004) Körös-parti történetek – novellák (Uránusz, 2005) Nádasoldal, nádasoldal – (Filács Kiadó, 2006) élete utolsó kötete
Ars poeticája "Ami a paraszti életet illeti, drága jó szüleimtől, nagyszüleimtől nemcsak a munka fontosságát, az állatok szeretetét tanultam, hanem az erőt is, amely oly fontos a parasztember életét oly sokszor jellemzi, de az ünnepek szépségét a természet szépségével együtt megláttam. Gyermekként sokszor nehéz volt hajnalban kelni, jószágokat terelni, birkákat vagy libákat, lovakat itatni, de az öröm is hozzájárult az életemhez, amikor megéreztem reggelente édes anyám kenyerének a friss illatát. Mindezeket a témákat feldolgoztam verseimben, novelláimban, mindezt azért, mert a ma elszürkülő embertelenné váló világban ne menjen feledésbe, megmaradjon az utókor és unokák számára."
Emlékezete, kitüntetései Aszódi Imrét 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, 2004 októberében Bodnár István irodalmi és művészeti oklevéllel tüntették ki, majd munkásságát 2006-ban Szabadi Zoltán Irodalmi és Művészeti díjjal ismerték el és szülőfaluja posztumusz Békésszentandrásért díjjal tüntette ki. A község nem feledkezik meg nevéről, írásai megtalálhatók a helyi könyvtárban, rendezvényeiken pedig újra és újra előkerülnek.
Halála után szülőhelyén, Békésszentandráson emléktáblát állítottak tiszteletére.
Az 1956-os forradalomban betöltött szerepéért és az ezt követően őt ért meghurcolásért 1991.10.23-án 1956-os Emlékéremmel tüntette ki a Köztársasági Elnöki Hivatal.
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar írók Kategória:Békésszentandrásiak Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2006-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar Kultúra Lovagjai