A Csókavári-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Ürömön, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. A barlang eléri a nyugalmi karsztvízszintet. A Pilisben két olyan barlang van, amely eléri a nyugalmi karsztvízszintet, a másik az Amfiteátrum-barlang. A hegység 8. legmélyebb barlangja. Az Amfiteátrum-kőfejtő hét barlangja közül a második leghosszabb és a második legmélyebb barlang az Amfiteátrum-barlang után. Több, régen különálló barlang összekötésével jött létre egy hatalmas és költséges, kármentesítési projekt során.
Leírás
Üröm szélén, a település központjától délre, a Péter-hegy nyugati oldalán, a már nem művelt Amfiteátrum-kőfejtőben, amelynek a másik neve Csókavári-kőfejtő, lezárt magánterületen, a kőbánya alsó szintjén nyílnak a barlangnak a lezárt bejáratai. Az Ürömi Tanösvénynek az egyik állomása a kőfejtő. A barlang az Amfiteátrum 3. sz. barlang, az Amfiteátrum 4. sz. barlang, az Amfiteátrum 9. sz. barlang és a Porhintő-barlang nevű részekből áll. A Porhintő-barlangnak a felszíni bejárata a kőfejtő aljára levezető út mellett, az úttól öt méterrel magasabban, a kőbánya közepénél, a bányagödörnek az északnyugati oldalában, 168 méter tengerszint feletti magasságban van. Ez az alig embernyi méretű bejárat csak sziklamászással érhető el. A másik három barlangnak a kőfejtő alján, a kőbánya alsó szintjének a talpszintje közelében, egymás mellett vannak a felszíni bejáratai. Az Amfiteátrum 3. sz. barlang 154 méter, az Amfiteátrum 4. sz. barlang 152 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Az Amfiteátrum 4. sz. barlangnak a bejárata közelében, északra van a bejárata az Amfiteátrum 10. sz. barlangnak.
A Csókavári-barlang hévizek hatására, triász, dachsteini mészkőben alakult ki. Eléri 64 méter mélységben a nyugalmi karsztvíz szintjét és valószínűleg folytatódik a karsztvízszint alatt. A barlangban három szakaszt lehet megkülönböztetni a jellegeik és a képződményeik alapján. Egy körülbelül 30 fokos lejtésű rétegsík mentén jött létre a központi szakasz, amelyben nagy mennyiségű, szennyező anyag halmozódott fel, de ez később lényegében el lett távolítva belőle. Ez a barlangnak a legfiatalabb egységét alkotó, freatikus része. Erre a formakincse és a méretei utalnak. Ebben a részben kevés az ásványképződmény és ennek a résznek a falai oldásformákkal tagoltak. Ez a járatrendszer a képződésekor két, különböző korú barlangot keresztezett. A Fekete-szifon zónája a másik, a legidősebb szakasz. Itt a falaknak a fennőtt kalcitkristályokból álló gömbfelületei figyelhetők meg. Ebből a teremből lehet, hogy új járatok lennének felfedezhetők, de itt lett leállítva a barlang feltárása. A másik barlang, amelyet keresztezett a központi szakasz az a Porhintő-barlang.
A harmadik szakasz, a Porhintő-barlang egy jól látható vetőzónára illeszkedik és látványos kialakulású breccsa a befoglaló kőzetének a fő tömege, valamint oldásformákkal tagoltak a falai. Leginkább a felső, nagyobb és tiszta gömbfülkék falain vehető észre a breccsa. Egyre nagyobb mennyiségben fedik képződmények lefelé haladva a barlangban a kisebb aknatagok falait. Nincs átmenet a képződményeket tekintve a központi szakasznak és a Porhintő-barlangnak a kapcsolódó részén. A képződmények hiányoznak az átjáró egyik oldalán, az átjáró másik oldalán a falakat nagy tömbökben borsókő fedi. Sok borsókő található a Porhintő-barlangban. Gyakoriak benne a szép oldásformák és a gömbfülkék.
A két barlangrésznek, a Porhintő-barlangnak és a Csókavári-barlang többi részének különbözik a formakincse egymástól. A Porhintő-barlangra egy függőleges, legtöbbször változó szélességű hasadék a jellemző. A hasadékot a meleg vizeknek az oldó hatása szélesítette, majd később karbonátkiválások képződtek a hasadékban. A Csókavári-barlangnak a többi része egy nagy alapterületű rész és alacsony, szerteágazó járatokból áll. Ezek a járatok a kőzet dőlését követik. Termálkarsztos eredetű ez a rész is, mert a mennyezeten sok gömbfülke alakult ki. A legtöbb részében nincs képződmény. Csak az egyik végpontnál található több centiméter vastag, a sziklák élét lekerekítő kalcitkéreg és itt vannak néhány centiméteres, kalcit szkalenoéderek is. Ezeket feketés, valószínűleg producens baktériumok által termelt, mangános bevonat borítja.
A Csókavári-barlangnak a legértékesebb része a Porhintő-barlang hasadékának a Csókavári-barlang alsó szakaszából felfedezett része. Egy szűk, meanderszerűen kanyargó járat vezet ide. Friss vízmosások nyomai vannak a környékén, több helyen. A hasadékot elérve egy szűkületen kell lebújni és ezen át lehet egy lejtő aljú, tág hasadékba jutni. A hasadéknak a falát mindenhol nagyon látványos karbonátkiválások, hófehér, közönséges borsókövek fedik, amelyeknek a hegyére néhány centiméteres, fejlődő függőcseppkövek rakódtak le. A hasadékban aragonit kristálypamacsok figyelhetők meg több helyen. A feltáráskor gázmasszával szennyezett, agyagos üledéket találtak itt, amelyet a vízfolyások hordtak be. Az üledéknek a felszínén cseppkőszerű, de puha, vöröses és zöldes lefolyások voltak. Az út lefelé a körülbelül 10 köbméternyi, veszélyes anyag eltávolítása után vált szabaddá.
bélyegkép|262px|Az Amfiteátrum 3. sz. barlang nagy bejárata balra, az Amfiteátrum 9. sz. barlang két kisebb bejárata jobbra látható
A kőbányában lerakott gáztisztító masszával szennyezett agyagot a beszivárgó víz a barlangba szállította és ez a környezetre ártalmas agyag töltötte ki sokáig, sokszor légrés nélkül az alsó szinten lévő járatokat. A barlangban alig van oldási maradék a szennyezett agyagon kívül. Csupasz szikla alkotja a járattalpat. Az alsó szint járataiban nem lehet felállni, mert kicsi, egy méternél alig magasabb a járatok belmagassága. Az alaprajzi barlangtérkép megtévesztő, mert a lapos és széles járatok úgy tűnnek a barlangtérképen, mintha termek lennének. A járatok többször elágaznak, szűkülnek, több útvonalon is el lehet érni egy-egy helyet. Valószínűleg még nincs feltárva a teljes barlang. Sokszor előfordult a feltáráskor, hogy nyílt járatot találtak a nagyon szűk részek után. A járatsűrűséget és a rétegdőlést figyelembe véve lehet, hogy az 500 méteres hosszt is eléri a barlang. A végpont körülbelül 20 méterrel a karsztvíz szintje felett található.
A lezárt kőbányába a bejutást az ürömi jegyzőnél, vagy az Ürömi Baráti Társaságnál lehet intézni. A Csókavári-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. A kármentesítés ellenére is csak vegyvédelmi öltözet, saválló kesztyű és megfelelő szűrőbetéttel ellátott gázmaszk viselése ajánlott a barlangnak a bejárásához. Csak a Porhintő-barlangnak a felső szakasza járható biztonságosan védőfelszerelés nélkül. Csak akkor járható a karsztvízszintig vezető aknasor, ha egy nagy teljesítményű ventilátor van szerelve az esővíz levezető csatornának a külső nyílására. A ventilátornak a mélyben felgyülemlett gázokat két napig kell szívnia. A levegő összetétele gázanalizátorral ellenőrizhető a ventilátornál.
A Pilisben két olyan barlang van, amely eléri a nyugalmi karsztvízszintet, a másik az Amfiteátrum-barlang. A hegységnek a nyolcadik legmélyebb barlangja. Az Amfiteátrum-kőfejtő hét barlangja közül a második leghosszabb és a második legmélyebb barlang az Amfiteátrum-barlang után. Ürömön az egyetlen megkülönböztetetten védett barlang.
2011-ben volt először Csókavári-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában 3.sz. barlang (Kárpát, Sághi 1991), III. sz. barlang (Horváth 1967), IV. sz. barlang (Horváth 1967), Amfiteátrum 3-as barlang (Szabó 2011), Amfiteátrum 3. barlang (Kárpát 1992), Amfiteátrum 3 sz. alsó barlang (Kárpát 1992), Amfiteátrum 3. számú barlang (Nagy, Szabó 2011), Amfiteátrum 3.sz.barlang (Kárpát 1992), Amfiteátrum III.sz. barlang (Bertalan 1976), Amfiteátrum 4-es barlang (Szabó 2011), Amfiteátrum IV.sz. barlang (Bertalan 1976), Amfiteátrum 7. sz.-barlang (Sásdi 1997), Amfiteátrum 9-es barlang (Szabó 2011), Amfiteátrum-barlang (Kerekes 1944), Amfiteátrum barlang (Horváth 1967), Amfiteátrum (Csókavár) 3.sz. barlang (Kárpát 1991), Amfiteátrum (Csókavár) 4.sz. barlang (Kárpát 1991), Amfiteátrumi 3. sz. barlang (Kordos 1984), Amfiteátrumi 4. sz. barlang (Kordos 1984), Csókavári-barlangrendszer (Slíz 2014), Porhintő-barlang (Kocsis 1997) és Ürömi amphitheatrum barlangja (Leél-Őssy 1958) neveken is.
Az Amfiteátrum 3. sz. barlangnak a névváltozatai a 3.sz. barlang, a III. sz. barlang, az Amfiteátrum 3-as barlang, az Amfiteátrum 3. barlang, az Amfiteátrum 3 sz. alsó barlang, az Amfiteátrum 3. számú barlang, az Amfiteátrum 3.sz.barlang, az Amfiteátrum III.sz. barlang, az Amfiteátrum-barlang, az Amfiteátrum barlang, az Amfiteátrum (Csókavár) 3.sz. barlang, az Amfiteátrumi 3. sz. barlang és az Ürömi amphitheatrum barlangja nevek. Az Amfiteátrum 4. sz. barlangnak a névváltozatai a IV. sz. barlang, az Amfiteátrum 4-es barlang, az Amfiteátrum IV.sz. barlang, az Amfiteátrum (Csókavár) 4.sz. barlang és az Amfiteátrumi 4. sz. barlang nevek. Az Amfiteátrum 9. sz. barlangnak a névváltozata az Amfiteátrum 9-es barlang név. A Porhintő-barlangnak a névváltozata az Amfiteátrum 7. sz.-barlang név. A Csókavári-barlangnak a névváltozata a Csókavári-barlangrendszer név.
Kutatástörténet 1944–2005
Az 1944. évi Földrajzi Zsebkönyvben meg van említve, hogy az ürömi Amfiteátrum-barlang hévizes eredetű. Az 1958-ban kiadott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban ismertetve van a barlang Ürömi amphitheatrum barlangja néven. A tanulmány szerint kb. 160 m tengerszint feletti magasságban, az Ürömön lévő félbehagyott nagy, amfiteátrumszerű kőfejtő alján található a barlang bejárata. A hévizes eredetű, vízszintes járatú kis barlang dachsteini mészkőben jött létre. A kb. 20 m hosszú barlang járatai annyira szűkek, hogy csak hason csúszva lehet bejárni a barlangot. A barlang hévizes keletkezését igazolják a nagyon porlódó mészkő és a barlangfalakon lévő pusztuló aragonitkristályok. Valószínűleg hévizes eredetűek a barlang közelében, a kőbánya falában megfigyelhető hatalmas kalcitkristályerek is. A tanulmányhoz mellékelve lett egy térképvázlat, amely a Kevély-hegycsoportot mutatja be. A térképvázlaton megfigyelhető az Ürömi amphitheatrum barlangja földrajzi elhelyezkedése. A rajzon és a szövegben 4-es számmal van jelölve a barlang.
bélyegkép|262px|balra|Az Amfiteátrum 3. sz. barlang bejárata
Az 1967. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az Amfiteátrum 2. sz. barlangról és az Amfiteátrum-barlang feltárásáról van szó. Bertalan Károly azt írta, hogy az Amfiteátrum III.sz. barlang, azaz az Amfiteátrum 3. sz. barlang szerepel a publikációban. A Horváth János által 1967-ben készített az Amfiteátrum kőfejtőt és barlangjait bemutató térképlapon jelölve van az Amfiteátrum 3. sz. barlang és az Amfiteátrum 4. sz. barlang helyszínrajzon, a kőfejtő alsó szintjének délnyugati oldalán. Az Amfiteátrum 3. sz. barlang III. sz. barlang néven van feltüntetve, amelynek másik neve Amfiteátrum barlang. Az Amfiteátrum 4. sz. barlang IV. sz. barlang néven van feltüntetve. A térképlapon látható az Amfiteátrum 3. sz. barlang alaprajz térképe és három keresztmetszete, valamint az Amfiteátrum 4. sz. barlang alaprajz térképe, hosszmetszet térképe és keresztmetszete. Az Amfiteátrum 3. sz. barlang alaprajz térképe alapján majdnem 20 méter hosszú. A térképlap szerint a kőfejtő leghosszabb barlangja. 1967 és 1976 között a kőbányában nagy mennyiségű veszélyes gáztisztító masszát helyeztek el és ebből az anyagból a lehajtó rámpa alatt nyíló barlangokba is nagy mennyiség jutott be.