Obrovnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik.
Fekvése Belovár központjától légvonalban 8, közúton 10 km-re délkeletre, Galovac és Nevinac között, a Ciglena-patak partján fekszik.
Története A település Verbova néven már a középkorban is létezett, vásáros hely (oppidum) volt. 1370-ben János esztergomi érsek Jakab nevű rokona és Orbonai János fia Miklós osztoztak meg rajta. Orbonai László halálával a család kihalt, birtokait 1422-ben Zsigmond király Maróti János macsói bánnak adta előbb zálogbirtokul, majd 1424-ben adományként kapta. A Marótiak 1475-ig voltak birtokosai, amikor az uradalmat grebeni Hermanfi Lászlónak engedték át. 1476-ban Mátyás király alsólendvai Bánfi Miklósnak adományozta.Csánki Dezső: Körösmegye a 15. században Budapest, 1893. 1501-ben Pál nevű plébánosát említik „Paulus plebanus in Verbowa” alakban. Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine A térséget 16. század közepén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A 17. századtól a kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Obrovnicza” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Obrovnicza” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 472. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Obrovnicza” néven 19 házzal, 39 katolikus és 72 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 229, 1910-ben 309 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 54%-a szerb, 31%-a horvát, 14%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 62%-a horvát, 31%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 185 lakosa volt. A településnek ma nincs temploma, a katolikus hívek a nevinaci plébániához tartoznak.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 229 251 232 282 296 309 314 323 312 317 312 282 246 208 198 185
Jegyzetek
Források Belovár város hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései