Jan Pieterszoon Sweelinck (1562. április vagy május, Deventer, Spanyol Németalföld – 1621. október 16., Amszterdam, Holland Köztársaság) németalföldi (holland) reneszánsz-barokk zeneszerző, orgonista, zenepedagógus. A németalföldi orgonista hagyomány megteremtője.

Élete

bélyegkép|jobbra|250 px|Az amszterdami Öregtemplom, amelynek a család több tagja is orgonistája volt

Jan Pieterszoon Sweelinck 1562 áprilisában vagy májusában született, az akkori Spanyol Németalföldön, ma Hollandiában fekvő Deventerben. Eredeti családneve van Keizersweerd volt, de később, tisztázatlan okokból, öccsével együtt édesanyjuk családnevét használták. Művészcsaládból származott, nagyapja, nagybátyja és édesapja is orgonista volt, testvére festőművész lett. Születése után nem sokkal, még öccse születése előtt, a család Amszterdamba költözött. Édesapja, Pieter Swibbertszoon van Keizersweerd, 1664-től az Öregtemplom (Oude Kerk) orgonistája lett. Jan zenei tanítását édesapja kezdte el. Sajnálatos módon az édesapja 1573-ban váratlanul elhunyt. Ezt követően tanítását Jacob Buyck, az Öregtemplom katolikus plébánosa vette át, aki az 1578-as amszterdami reformáció miatt, amikor a templom is protestáns lett, elhagyta a várost. Később Cornelis Boskoop irányítása alatt tanult, aki Pieter Swibbertszoon után lett az Öregtemplom orgonistája. Amszterdami tanulmányaival párhuzamosan nagy valószínűséggel Haarlemben is tanult, Jan Willemszoon Lossy, kontratenor és schalmeiművész és a Szent Bávó templom (Sint-Bavokerk) orgonistáinak, Claas Albrechtszoon van Wieringennek és Floris van Adrichemnek az irányítása alatt. Az utóbbiaktól tanulhatta el az improvizáció szeretetét, mert mindketten napi szinten improvizáltak a Szent Bávó templomban.

Cornelis Plemp szerint, aki Sweelinck tanítványa és barátja volt, 1577-ben, mindössze 15 esztendősen kezdte 44 éven át, élete végéig tartó regnálását az Öregtemplom orgonistájaként. A templom hivatalos feljegyzései hiányoznak az 1577 és 1580 közötti időszakból, így teljes bizonyossággal csak 1580-tól igazolható, hogy Sweelinck töltötte be ezt a posztot. 1585-ben Sweelinck édesanyja is elhunyt, innentől Jan Pietrszoon lett a családfő és gondoskodott öccséről és húgáról. A korábban 100 guldenes fizetését a következő évben megduplázták, hogy segíteni tudja a családját és felajánlották neki, hogy újabb 100 gulden emelést kap, ha megnősül, melyre 1590-ben került sor. Mindezen felül esküvője után felajánlották, hogy választhat, hogy még további 100 gulden fizetésemelést kap vagy egy szolgálati lakást, amit a város tart fenn. Az utóbbit választotta. Sweelinck elsőként publikált műve a háromkötetes Chansons volt (1592-94), melyből csak a harmadik kötet maradt fenn, ennek borítóján már a Sweelinck vezetéknevet használta. Később közreadott egy négykötetes zsoltároskönyvet (1604, 1613, 1614 és 1621), melynek utolsó kötete befejezetlenül, posztumusz jelent meg. Jan Pieterszoon Sweelinck 1621. október 16-án ismeretlen okok miatt hunyt el. Utódja a Öregtemplom orgonistájaként, fia, Dirk Janszoon Sweelinck lett.

Munkássága

Orgonajátékára jelentős hatással volt az angol William Blitheman és spanyol Cabezón-iskola. Orgonazenéjének fő formái a fantázia (motetta forma alapján felépített háromtételes művek), fúgák (ricercarok alapján), toccáták, korálok. Német földön jelentős karriert befutó tanítványai miatt szokták „német orgonistagyártónak” nevezni.

Giovanni Gabrieli ricercarjainak és az angol virginalisták hatására kifejlesztette a mai fúgák első változatait, melyekben dalvariációk, zsoltárfeldolgozások, fantáziák elemei jelennek meg. Ezeket a virtuóz műveket gyakran orgonára komponálta és improvizációkkal kombinálva mutatta be. Tanítványai később elterjesztették ezt a stílust német földön, először a Hanza városok (pl. Hamburg és Lübeck térségében, ez később hatással lesz Dietrich Buxtehudéra, majd általa Johann Sebastian Bachra is, aki széles körben ismertté teszi a fúga ezen stílusát. A szintén deventeri születésű Johann Adam Reincken, bár közvetlenül nem volt Sweelinck tanítványa, mégis a Sweelinck-féle orgonaiskola képviselőjeként tartják számon, később Hamburgban tevékenykedett, ahol Bachra is hatást gyakorolt, amikor egyik tanulmányútja során felkereste Reinckent. Sweelinck munkássága hatással volt Girolamo Frescobaldira is, aki 1607-ben németalföldi tanulmányútja során találkozott Sweelinckkel és kortársaival, az itt megszerzett tudást később Rómában adja tovább.

Sweelinck szinte egész életét Amszterdamban töltötte, néha egy-egy felkérés miatt utazott más városokba, főleg orgonaépítők kérték a tanácsát egy új vagy renoválás alatt álló orgona kapcsán, például Delftbe , Dordrechtbe (1614), Enkhuizenbe, Haarlembe (1594), Harderwijkbe (1608), Middelburgba (1603), Nijmegenbe (1605), Rotterdamba (1610), Rhenenbe (1616), végül, de nem utolsósorban szülővárosa Deventerbe (1595, 1616). Sweelinck leghosszabb útja 1604-ben volt Antwerpenben, amikor az amszterdami hatóságok megbízták, hogy vásároljon egy új csembalót a város számára. Egyes, nem megerősített források szerint, Velencében tanulmányúton vett részt, ahol Gioseffo Zarlino és Giovanni Gabrieli tanítványa volt. A velencei utazás története Johann Matthesonnál szerepel először, aki feltehetőn összetévesztette a testvérével Gerrittel, akiről biztosan tudjuk, hogy járt ott. A megbízható források szerint sosem hagyta el Németalföldet. Zeneszerzői, előadói és tanítói népszerűsége már az életében folyamatosan nőtt. A kortársai „amszterdami Orpheusznak” becézték, a városi hatóságok gyakran hoztak fontos látogatókat Sweelinck improvizációinak meghallgatására.

Tanítványai

Andreas Düben Peter Hasse Cornelis Plemp Jacob Praetorius, hamburgi orgonista Heinrich Scheidemann, hamburgi orgonista Gottfried Scheidt Samuel Scheidt, a hallei Szent János templom orgonistája Melchior Schildt Paul Siefert

Művei

Nyomtatásban megjelent kiadások

– Eredetileg 3 kötet, melyből egyetlen kötet, az utolsó maradt fenn, mely 18 műcet tartalmaz – 27 mű – 4 kötetes kálvinista zsoltároskönyv, Clément Marot és Theodore de Bèze fordításaival. – 37 mű, közte a Hodie Christus natus est című karácsonyi motetta – több Sweelinck mű kézirata is szerepelt az eredeti gyűjteményben – 10 kötetben, több kiadást megélt

Családja

Apai nagyapja, Swibbert van Keizersweerd, ahogy arra a családnévből is következtetni lehet, a Német-római Birodalom nyugati, akkor zömében hollandok által lakott részéről, a Rajnavidékről, Kaiserswerthből (hollandul Keizersweerd, ma Düsseldorf városrésze) származott. Egy ideig az ottani Szent Suitbert templom orgonistája volt. Édesapja Pieter Swibbertszoon van Keizersweerd, nagybátyja Gerrit Swibbertszoon van Keizersweerd volt. Édesanyja Elsgen Jansdochter Sweelinck, a deventeri sebészorvos Jan Hendrickszoon Sweelinck lánya volt. Testvére Gerrit Pieterszoon Sweelinck (gyakran: Gerrit Pietersz Sweelink) (1566–1612) festőművész.

1590-ben feleségül vette Claesgen Dirksdochter Puynert (? – 1637. január 2.), egy gazdag medembliki kereskedő leányát. A család Amszterdamban a Koestraaton lakott, nem messze az Öregtemplomtól, egy régi kolostor épületében, melyet a város ajánlott fel nekik. Hat gyermekük (5 fiú, 1 lány) született. Dirk (1591–1652), orgonista, apja utódja az Öregtemplom orgonistájaként, a Muiderkring művészcsoport tagja. Pieter (1593–1670) Dyeuwer (1596–1597) Ysbrandt (1600–1662) Jan (1602–1662 körül) Elsgen (1602–1664)

Családfa

Képgaléria

Fordítás

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

További információk

Kategória:Holland zeneszerzők Kategória:Orgonisták Kategória:1562-ben született személyek Kategória:1621-ben elhunyt személyek Kategória:Deventeriek