Páduai Marsilius (, ; Pádua, 1275 és 1280 között – München, 1342 vagy 1343 körül) itáliai középkori politikai gondolkodó, orvos és teológiai író volt. Legismertebb műve az 1324-ben befejezett Defensor pacis („A béke védelmezője”). A mű IV. (Bajor) Lajos és XXII. János pápa konfliktusában született, és a pápai világi hatalom ellen érvelt.Alessandro Mulieri: „Marsilius of Padua”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2026. OnlineJoseph Canning: A középkori politikai gondolkodás története. Ford. Nemerkényi Előd. Osiris, Budapest, 2002, 155–167.
Marsilius a politikai közösséghez kötötte a törvényhozást. A Defensor pacis latin kifejezése szerint ez az emberi törvényhozó, a legislator humanus. XXII. János 1327-ben a Licet iuxta doctrinam bullában a mű több tételét eretneknek minősítette, Marsiliust és Janduni Jánost pedig elítélte.Alan Gewirth: Marsilius of Padua: The Defender of Peace. 2 kötet. Columbia University Press, New York, 1951–1956.Louis Salembier: „Marsilius of Padua”, The Catholic Encyclopedia, 9. kötet, Robert Appleton Company, New York, 1910. Online
Neve
A magyar szakirodalomban a Páduai Marsilius név terjedt el. Latinul Marsilius Patavinus, Marsilius de Padua vagy Marsilius Mainardinus alakban szerepel. Olasz neve általában Marsilio da Padova. A névalakok a középkori névhasználatból erednek: a szerzőt származási helye, családi neve és latin iskolai neve alapján is azonosították.Carlo Dolcini: Introduzione a Marsilio da Padova. Laterza, Roma–Bari, 1995, 3–9.
A régebbi irodalomban néha egyházi főpapként említették, de ezt a későbbi kutatás nem fogadta el. Valószínűbb, hogy világi ember volt, bár egyházi javadalommal is rendelkezhetett. A középkorban a javadalom birtoklása nem jelentette szükségképpen azt, hogy valakit pappá szenteltek.
Élete
Marsilius 1275 és 1280 között született Pádovában. Családjáról kevés adat ismert. Apját egyes források paduai jegyzőként említik. Korai tanulmányait valószínűleg szülővárosában kezdte. Pádovában az orvosi és filozófiai képzésnek erős hagyománya volt, és Marsilius később orvosként is ismert volt.Cary J. Nederman: Community and Consent: The Secular Political Theory of Marsiglio of Padua's Defensor Pacis. Rowman & Littlefield, Lanham, 1995.
Később Párizsban tanult és tanított. 1313-ban a Párizsi Egyetem rektora lett. Itt kapcsolatba került Janduni Jánossal, akit a régebbi hagyomány gyakran a Defensor pacis társszerzőjeként említett. A kutatók többsége Marsiliust tekinti a fő szerzőnek, Jandun szerepe bizonytalan.Alan Gewirth: „John of Jandun and the Defensor Pacis”, Speculum, 23. évf., 1948, 267–272.Brian Tierney: „Marsilius of Padua”, in New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 9. kötet, Gale – The Catholic University of America, Detroit, 2003, 210–211.
A Defensor pacis 1324-ben készült el. Marsilius a műben a pápai világi joghatóság elméletével szemben foglalt állást. A szerző és Janduni János ezután IV. Lajos udvarába menekült. A császár és a pápa közötti viszály miatt München és a birodalmi udvar a pápaság ellenfeleinek egyik menedékhelye lett.
Marsilius 1328-ban IV. Lajos itáliai vállalkozásához is kapcsolódott. A római események idején a császári párt a pápai hatalom korlátozására és XXII. János tekintélyének megtörésére törekedett. A mozgalomhoz tartozott V. Miklós ellenpápa fellépése is. Marsilius szerepének részletei nem minden forrásban azonosak, de a császári udvarhoz való kötődése biztos.
Élete utolsó éveit IV. Lajos környezetében töltötte. Valószínűleg Münchenben halt meg 1342 vagy 1343 körül. Halála után műve tovább élt a késő középkori egyházpolitikai és államelméleti vitákban.
Művei
Marsilius fő műve a Defensor pacis. Későbbi írásai közül neki tulajdonítják a Defensor minor című rövidebb értekezést és a De translatione imperii című művet is, amely a császári hatalom átruházásáról szól.Cary J. Nederman szerk. és ford.: Marsiglio of Padua: Defensor minor and De translatione imperii. Cambridge University Press, Cambridge, 1993. Több kisebb irat szerzősége és datálása vitatott.
A Defensor minor szorosabban kapcsolódik a későbbi vitákhoz. Tömörebben fejti ki a pápai hatalommal, a kiközösítéssel és az egyházi joghatósággal kapcsolatos álláspontokat. A De translatione imperii a római birodalmi hatalom történeti átszállását tárgyalja, és a császári hatalom jogalapjához kapcsolódik.Cary J. Nederman szerk. és ford.: Marsiglio of Padua: Defensor minor and De translatione imperii. Cambridge University Press, Cambridge, 1993, bevezetés.
A Defensor pacis
A Defensor pacis három részre, úgynevezett dictióra tagolódik. Az első rész a közösség, a törvény és a kormányzat kérdéseit tárgyalja. A második rész az egyházról, a papságról, a pápaságról és a zsinatról szól. A harmadik rész rövid összegzés.Annabel Brett szerk. és ford.: Marsilius of Padua: The Defender of the Peace. Cambridge University Press, Cambridge, 2005, bevezetés.
A címben szereplő „béke” nem csupán a háború hiányát jelenti. Marsilius a politikai közösség nyugodt működéséről beszél: a részeknek úgy kell együttműködniük, ahogyan egy élő test tagjai működnek együtt. A zavar oka szerinte az, ha valamelyik rész olyan hatalmat követel, amely nem illeti meg. A pápai világi igényeket ezért a közösség békéjét megbontó tényezőnek tekinti.
Marsilius politikai elmélete Arisztotelész Politikájára épít. A közösség célja a megfelelő földi élet, a bene vivere. A törvény Marsiliusnál nem egyszerű tanács vagy erkölcsi intelem, hanem kényszerítő szabály. Kényszerítő erejét az emberi törvényhozótól kapja. Ezt a törvényhozót a polgárok összességével vagy annak súlyosabb részével azonosítja; latin neve legislator humanus.
A kormányzó Marsilius szerint nem önmagából birtokolja a hatalmat. A törvényhozó közösségtől kap megbízást. Feladata a törvény végrehajtása és a közrend fenntartása. A mű ezért a középkori közösségi törvényhozás egyik ismert példája. Marsilius nyelve azonban nem a modern demokrácia nyelve: a valentior pars, vagyis a „súlyosabb rész” fogalma a közösség tekintélyesebb, erősebb vagy alkalmasabb részére is utalhat.
A Defensor pacis társadalomképe foglalkozási és rendi tagolású. Marsilius a közösséget különböző részekből álló egésznek látja. A földművesek, iparosok, katonák, bírák, papok és kormányzók mind saját feladatot látnak el. A rend akkor áll fenn, ha ezek a részek nem lépik túl saját határukat.
Egyháztani tételei
A Defensor pacis legvitatottabb részei az egyházra és a pápaságra vonatkoznak. Marsilius szerint Krisztus nem adott a papságnak önálló kényszerítő joghatóságot a földi társadalom felett. A papok feladata az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása és a lelki tanítás. Egyházi fegyelmi döntéshez külső jogi következmény csak akkor kapcsolódhat, ha azt az emberi törvényhozó elismeri.
A kiközösítést is e keretben értelmezte. A lelki ítéletet a papok feladatához sorolta, de a világi következményeket nem tekintette önálló papi hatalomnak. A kényszerítés joga nála a politikai közösség és annak kormányzója felől érthető.
Marsilius a pápai primátust sem a korabeli pápai elmélet szerint értelmezte. Pétert és utódait nem tekintette olyan egyetemes monarchikus hatalom birtokosainak, amely a püspökök és a világi uralkodók fölött áll. Tanbeli döntésekben és az egész egyházat érintő ügyekben nagy szerepet adott az egyetemes zsinatnak. Ezért a konciliarista gondolkodás előzményeként is szokták tárgyalni, bár álláspontja több ponton eltért a 15. századi mérsékeltebb konciliarizmustól.Cary J. Nederman – Gerson Moreno-Riaño szerk.: A Companion to Marsilius of Padua. Brill, Leiden–Boston, 2012.
A zsinat Marsiliusnál nem pusztán püspöki gyűlés. Az egész keresztény közösség képviseletéhez kapcsolódik, és a tanbeli döntések forrásaként jelenik meg. Ez a gondolat különösen élesen állt szemben a pápai teljhatalom késő középkori elméletével.
Elítélése és fogadtatása
XXII. János 1327-ben elítélte a Defensor pacis több tételét. A pápai bulla a művet a pápai joghatóság, az egyházi fegyelem és a papság tekintélye miatt tartotta veszélyesnek. Marsilius és Janduni János a pápai udvar szemében eretneknek számítottak.
A császári udvarban Marsilius műve használható érvrendszert adott a pápai igényekkel szemben. A Defensor pacis nemcsak elméleti traktátus volt, hanem közvetlenül kapcsolódott a 14. század első felének politikai küzdelmeihez. IV. Lajos oldalán a pápai teljhatalom tagadása gyakorlati jelentőséget kapott.
Későbbi olvasói eltérően értékelték. Egyesek a világi hatalom önállóságának és a közösségi törvényhozásnak középkori szerzőjét látták benne. Mások a késő középkori birodalmi–pápai vita egyik éles hangú résztvevőjeként olvasták. A 20. századi kutatás különösen a törvény, a beleegyezés, a közösség és az egyházi joghatóság kérdései miatt foglalkozott vele.
Jegyzetek
Források
Annabel Brett szerk. és ford.: Marsilius of Padua: The Defender of the Peace. Cambridge University Press, Cambridge, 2005. Joseph Canning: A középkori politikai gondolkodás története. Ford. Nemerkényi Előd. Osiris, Budapest, 2002. Carlo Dolcini: Introduzione a Marsilio da Padova. Laterza, Roma–Bari, 1995. Alan Gewirth: Marsilius of Padua: The Defender of Peace. 2 kötet. Columbia University Press, New York, 1951–1956. Alessandro Mulieri: „Marsilius of Padua”, Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2026. Online Cary J. Nederman: Community and Consent: The Secular Political Theory of Marsiglio of Padua's Defensor Pacis. Rowman & Littlefield, Lanham, 1995. Cary J. Nederman szerk. és ford.: Marsiglio of Padua: Defensor minor and De translatione imperii. Cambridge University Press, Cambridge, 1993. Cary J. Nederman – Gerson Moreno-Riaño szerk.: A Companion to Marsilius of Padua. Brill, Leiden–Boston, 2012. Paczolay Péter: „Padovai Marsilius tana az államról és az egyházról”, Világosság, 1987/2. Brian Tierney: „Marsilius of Padua”, in New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, 9. kötet, Gale – The Catholic University of America, Detroit, 2003, 210–211.
További információk
Marsilius of Padua – Stanford Encyclopedia of Philosophy Marsilius of Padua – The Catholic Encyclopedia Nagy József: Dante és Marsilius. A transzcendenciától az immanenciáig Domanovszki Endre: Paduai Marsilius tana az államról és az egyházról
Kapcsolódó szócikkek
Középkori filozófia Konciliarizmus IV. Lajos német-római császár XXII. János pápa Janduni János Középkori latin irodalom
Kategória:Középkori teológusok Kategória:Középkori filozófusok Kategória:Az 1270-es években született személyek Kategória:Az 1340-es években elhunyt személyek Kategória:Padovaiak Kategória:Olasz filozófusok Kategória:Olasz egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Olasz teológusok Kategória:Középkori olasz költők, írók Kategória:Rektorok