Várady Miklós (Kecskemét, 1848 vagy 1849 – Kolozsvár, 1941. május 7.) színész, énekes (bariton); népszínművek főszereplője a műfaj fénykorában.

Életútja Színi pályafutását 1866. május 8-án kezdte Kolozsváron Follinus Jánosnál. Gyönyörű baritonja hamarosan feltűnt. 1876. szeptember 9-én fellépett a Népszínházban, 1877–78-ban Aradon játszott, majd Kolozsvárra hívták meg, ahol 1878. augusztus 10-én mutatkozott be a Pajkos diákokban. Ezt követően pályafutása végéig mindig Kolozsváron működött; az erdélyi némafilmgyártás hőskorában több filmben is játszott mellékszerepeket. Janovics Jenő előterjesztése alapján a kultuszminiszter a kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagjává nevezte ki; az erről szóló okmányt 1908. szeptember 13-án ünnepi díszelőadás keretében adták át. 1921. október 5-én az Erdélyi és Bánáti Magyar Színész Egyesület örökös dísztagjává választotta.

Janovics Jenő szerint „művészi skálája nem volt széles és változatos. Csak a parasztlegényeket tudta játszani, de azt úgy, ahogy az ő korában senki más.” A Farkas utcai színház 1880-as bécsi vendégszereplésekor a társulat egyik legünnepeltebb tagja volt.

Neje: Könczöl Etel színésznő (1854–1919), akivel 1887. július 18-án lépett házasságra Kolozsváron. Feleségéről írták: „Könczöl Etel, … serdülő korától a kolozsvári színház tagjai közé tartozik. Előbb az énekkarban működött, azután mint segéd-énekesnő. Kellemes és jól iskolázott énekhangja, könnyed és finom játékmodora van s mindig csinos, takaros színpadi jelenség.”Magyar Polgár, Kolozsvár, 1889-03-22 / 70. szám

Színes életrajzát Heltai Nándor írta meg a Színészek Lapja 1930. június 1-ei számában.

Élete végén szűkösen élt, de állandó szavajárása ez volt: Ember már jobban nem lehet! Kis kegydíjából az egyetemi diákok étkezését támogatta.

A Házsongárdi temetőbe temették el (II. B.); síremlékéről azonban Pásztor János ugyanabba a sírba temetésekor a család leverette Várady Miklós és Könczöl Etel nevét és Várady bronzportréját Pásztoréra cserélte.Gaal György: Tört kövön és porladó kereszten. Pusztuló múlt és fájó jelen a Házsongárdi temetőben, Kolozsvár, Stúdium Kiadó, 5. átdolg. kiadás, 2009. 127. p.

Fontosabb szerepei Fleck (Suppé: Pajkos diákok) Gaston (Verdi: A trubadúr) Bobéche király (Offenbach: A kékszakállú herceg) Csillag Pál (Csepreghy: Piros bugyelláris) Baczur Gazsi (Gaál József: Peleskei nótárius) Csorba Laci (Csepreghy: Sárga csikó) Henry márki (Planquette: A corneville-i harangok) Pietro herceg (Suppé: Boccaccio) Liliomfi Szökött katona Vén bakancsos Parlagi Jancsi Andris (Szigligeti: Csikós) Göndör Sándor (Tóth Ede: A falu rossza) Bobéche király (Offenbach: A kékszakállú herceg) Hanek Vilmos (Lehár: Drótostót) Capulet (Shakespeare: Rómeó és Júlia)

Filmográfia Havasi Magdolna (1915), r. Garas Márton Vergődő szívek (1915–1916), r. Janovics Jenő Baccarat (1917), r. Janovics Jenő A névtelen asszony (1917), r. Janovics Jenő A szerzetes (1917), r. Janovics Jenő Hotel Imperial (1917), r. Janovics Jenő Vasgyáros (1917), r. Janovics Jenő A kancsuka hazájában (1918), r. Fekete Mihály

Jegyzetek

Források Magyar színházművészeti lexikon Magyar színművészeti lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)

További információk

Kategória:Magyar színészek Kategória:Kecskemétiek Kategória:1848-ban született személyek Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek