Francia Nyugat-Afrika (franciául: Afrique-Occidentale française, AOF) nyolc nyugat-afrikai francia gyarmatot egyesítő szövetségi terület, főkormányzóság volt 1895 és 1958 között.
Több szakaszban alakult ki és a következő államokat foglalta magába: Mauritánia, Szenegál, Francia Szudán (ma Mali), Guinea, Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta (ma Burkina Faso), Togo és Dahomey (ma Benin). Területe elérte a négyzetkilométert, hétszer akkora volt, mint Franciaország. Fővárosa 1902-ig Saint-Louis, majd Dakar volt, mindkettő Szenegál területén.
Közép-Afrikában hasonló politikai-területi szövetség alakult ki 1910-ben Francia Egyenlítői-Afrika néven.
Történelem balra|bélyegkép|298x298px|A Nyugat-afrikai Bank épülete Dakarban 1904 körül Egy 1894. március 20-i törvény értelmében az addig államtitkári szinten igazgatott francia gyarmatügy saját minisztériumot kapott. Feladata az Európán túli francia gyarmatok és védnökségi területek ügyeinek központosítása és igazgatása volt. A hivatal vezetőit a Gyarmati Iskolában nevelték ki.
A szövetségi terület 1895. június 16-án alakult meg, és magában foglalta Szenegált, Francia Szudánt, Guineát és Elefántcsontpartot. Eleinte a főkormányzóság neve is Szenegál volt, a Francia Nyugat-Afrika elnevezés csak 1904-ben vált hivatalossá. A főkormányzóság, egyúttal Szenegál kormányzójának a székhelye Saint-Louis volt. Elsőként Jean-Baptiste Chaudié töltötte be a hivatalt. 1901. július 29-én a Szenegáli Bank átalakult Nyugat-afrikai Bankká, és részvénytársaságként működött, de jegybankként pénzt is bocsátott ki. A bank később Saint-Louisból Dakarba tette át a székhelyét, 1902-ben pedig Dakar lett a főváros is, és maradt egészen a főkormányzóság megszűntéig. Hét év elteltével a főkormányzói és a szenegáli kormányzói tisztségeket szétválasztották egymástól. Ernest Roume töltötte be utolsóként egy személyben mindkét hivatalt.
Egy 1903-as kormányrendelettel létrehozták a francia nyugat-afrikai iskolarendszert. Ennek egyik első lépéseként 1903-ban Saint-Louis-ban megalapították az első tanítóképző intézményt, amely 1913-tól szintén Dakarban működött, 1915-ben pedig felvette az akkor elhunyt főkormányzó, William Ponty nevét. 1904-ben a gyarmatok száma hatra emelkedett: Szenegál, Felső-Szenegál, Niger, Mauritánia, Guinea, Elefántcsontpart és Dahomey. Az itteni „fekete csapatokat” bevetették az első világháború során, majd az 1917-ben Blaise Diagne vezetése alatt, akit 1914-ben beválasztottak a francia parlamentbe, toborozták a szenegáli lövészeket. 1919-ben, az újonnan megalapított Felső-Volta gyarmat, illetve a francia mandátum alá került Togo területe is része lett Francia Nyugat-Afrikának. A Dakar–Nigeri vasútvonal a gyarmati fejlődés szimbólumává vált mikor 1923-ban elérte Bamakot.
Népszámlálási adatok szerint 1921-ben Francia Nyugat-Afrikának – Togo (673 000) nélkül – 12 283 000 lakosa volt.
Az 1931-es nemzetközi gyarmati kiállításnak bois de Vincennes-ben az volt a célja, hogy bemutassa a gyarmati birodalom erejét. A kiállításon felépítették Angkorvat pontos mását, a Francia Nyugat-afrikai pavilonban pedig főkormányzóság palotáját. Csakúgy, mint a Djennéi mecset (Mali) csaknem pontos mását. balra|bélyegkép|250x250px|Francia Nyugat-Afrika 1936-os térképe 1940 szeptemberében, míg Francia Egyenlítői-Afrika szinte teljes mértékben csatlakozott az afrikai francia egységhez, addig Francia Nyugat-Afrika kormányzó-tábornoka, Pierre Boisson hűséges maradt a Vichy-rezsimhez megakadályozta a szövetséges csapatok partraszállását egy tengeri csatában, mely mint a dakari csata vagy a "Fenyegetés hadművelet" néven lett ismert. Később, 1942 végén, Boisson bejelentette a mozgósítást Darlan tengernagynak, aki Algírban átvette a hatalmat a szövetségesek Francia Észak-Afrikai partraszállása után. Darlan meggyilkolása után, BoissonGiraud generális táborában maradt. Giraud és de Gaulle egyesítették erőiket és megalakították a Francia nemzeti felszabadítási bizottságot és Francia Nyugat-Afrika csatlakozott de Gaulle tábornokhoz.
A kényszermunka eltörlésének tervét Francia Nyugat-Afrikában az országgyűlés 1946. április 11-én fogadta el és Houphouët-Boigny (Elefántcsontparti politikus) törvényeként lett ismert. Ugyanebben az évben fogadták el Lamine Guèye (szenegáli politikus) törvényét is, mely állampolgárságot biztosított a Francia Unió (1946-1958) minden állampolgára számára és eltörölték az indigénat (megkülönböztető) törvényeket.
A szövetség 1958 szeptemberében szűnt meg egy népszavazás eredményeképpen, mely a Francia Közösség (1958-1960) jövőjéről szólt, és a tagok autonóm köztársaságokká váltak Guineát kivéve, mely a függetlenségre voksolt.
Guinea 1958-as és a többi köztársaság 1960-as függetlensége Francia Nyugat-Afrika végét jelentette.
Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta és Dahomey megalakították a rövid életű Száhel-Benin Uniót, amiből kifejlődött a Megállapodás Tanácsa (Conseil de l'Entente), melyhez 1966-ban csatlakozott Togo.
Működése bélyegkép|190x190px|Francia Nyugat-Afrika valutája a francia frankkal egyenértékű nyugat-afrikai frank volt. Francia nyugat-afrikai frank pénzérmék: 1 frank, 1944, 1948
bélyegkép|190x190px|A dakari főkormányzói palota 1920 körül Francia Nyugat-Afrika egy főkormányzó irányítása alatt működött (később főbiztos) akinek több alkormányzó volt alárendelve. Francia Nyugat-Afrika minden egyes gyarmatának határát egyeztették és egyezményekbe foglalták a szomszédos gyarmati hatalmakkal. Francia-francia szomszédság esetében adminisztratív döntés határozta meg a határokat.
Az 1899. október 17-i kormányrendelet, mely Francia Nyugat-Afrika átszervezéséről szólt, eltörölte Francia Szudán gyarmatot és területét szétosztott három, már létező gyarmat között, valamint két új katonai területet létesített.
A Szenegáli gyarmat tizenegy körzetet kapott: Kayes, Bafoulabé, Kita, Satadougou, Bamako, Ségou, Djenné, Nioro, Goumbou, Sokolo, Bougouni, Francia Guinea hat körzetet: Dinguiray, Siguiri, Kouroussa, Kankan, Kissidougou, Beylas; Elefántcsontpart három körzetet vagy térséget: Odjenné, Kong, Bouna; Dahomey: Kouala vagy Nebba községet, Liptakotól délre eső területeket, valamint Say területét, magába foglalta Djennaré négy települését, Diongnré, Folmongani és Botou.
Az első katonai körzet magába foglalta a térséget "északra és északnyugatra Francia Szudántól", hat körzetet foglalva magába: Tombouctou, Iumpi, Goundam, Bandiagara, Dori és Ouahigouya; a második katonai körzet pedig "Volta környékét", magába foglalva a következő körzeteke: San, Ouagadougou, Léo, Koury, Sikasso, Bobo Dioulassou és Djebougou.
Az 1902. október 1-jei rendelet értelmében Francia Nyugat-Afrika főkormányzóságának átrendezése a következőket tartalmazta:
Négy gyarmatot egy-egy kormányzó igazgatott alkormányzói címmel, akik munkáját főtitkár segítette: Szenegáli gyarmat, amelynek területét csökkentették, "közvetlen irányítású területekre"; A következő három gyarmat esetén fenn kellett tartani a meglévő határokat: Francia Guinea, Elefántcsontpart és Dahomey; Egy terület, melyet közvetlenül a főkormányzó igazgatott vagy speciális megbízással igazgattak, amit a főkormányzóság főtitkára adott ki, melyet igazgatótanács segített: Szenegambia és Niger területe, amit Felső-Szenegál és Közép Niger területeiből hoztak létre, valamint a "védnökségek" melyek addig Szenegál alá tartoztak.
Az 1904. október 18-i kormányrendelet, mely újra szervezte Francia Nyugat-Afrika kormányzóságát ezt tartalmazta:
Öt gyarmatot határozott meg, melyek közigazgatási, valamint pénzügyi önigazgatással rendelkeztek, melyeket kormányzó irányított alkormányzói címmel és főtitkár segédletével: Szenegál gyarmat, amelynek területét csökkentették, "közvetlen irányítású területekre", ekkor pedig kiterjesztették a "védnökségek" területével a Szénegál folyam bal partján, melyek addig Szenegambia és Nigerhez tartoztak "; Felső-Szenegál és Niger gyarmat, melyet a korábbi Felső Szenegál és Közép-Niger területein hoztak létre és ezek alkották a harmadik katonai körzetet, melynek központja Bamako lett és a következő körzetekre oszlott: Polgári közigazgatási körzetek, beleértve azokat is, amelyek addig a második katonai területhez tartoztak; Niger katonai terület, melyet egy magas rangú tiszt igazgatott parancsnoki címmel; A maradék három gyarmat határai nem változtak: Francia Guinea, Elefántcsontpart, Dahomey; Egy polgári terület, melynek nem volt közigazgatási, sem pénzügyi autonómiája, melyet a főkormányzó megbízottja igazgatott: Mauritánia polgári területe.
Az 1911. szeptember 7-i rendelet, a Nigeri katonai területet Francia Nyugat-Afrika főkormányzóságához csatolta, leválasztva Niger katonai területét Felső-Szenegál és Niger gyarmatról, valamint beépített egy közbülső közigazgatási hivatalt a legfelsőbb katonai parancsnok, a területi parancsnok alá, aki közvetlenül a főkormányzónak felelt.
Az 1919. március 1-i rendelet, mely felosztotta Felső-Szenegál és Niger gyarmatot két különálló gyarmattá, ezzel létrehozta Felső-Volta gyarmatot és Felső Szenegál és Nigert:
Felső-Volta gyarmat, amelynek fővárosa Ouagadougou lett, amelynek területe magába foglalta Gaoua, Bobo-Dioulasso, Dédougou, Ouagadougou, Dori, Say és Fada N'Gourna körzeteit; Felső-Szenegál és Niger gyarmat, amelynek területe a maradék körzetekre csökkent.
Az 1932. szeptember 5-i kormányrendelet eltörölte Felső-Volta gyarmatot, területét felosztva Niger, Francia Szudán és Elefántcsontpart gyarmatok között. Elefántcsontpart hét körzetet kapott, Ouagadougou, Koudougou, Tenkodogo, Kaya, Gaoua, Batié, Bobo-Dioulasso, valamint Dédougou körzet egy részét; Francia Szudán Yatenga körzetét, valamint Dédougou körzet másik részét; Niger pedig Gurmát és Liptakot.
Az 1947. szeptember 4-i 47-1707. számú törvény mely visszaállította Felső-Volta területét, és hatályát vesztette az 1932. szeptember 5-i kormányrendelet, és visszaállította Felső-Voltát, mint egy tengerentúli területet Francia Nyugat-Afrika részeként.
A felosztás a következő volt: bélyegkép|Francia Nyugat-Afrika 1919-ben
+AlapításaTerületeFővárosaKörzetekNépcsoportokSzenegál1854196 722 km²Saint-Louis-du-Sénégal15Volofok, Szererek, Dzsolák, Malinkék, Fulbék és TukulőrökSzudán18901 241 238 km²Kayes (1892-1899)Bamako (1899-1958)21Tuaregek, Bambarák és SzoninkékGuinea1891245 857 km²Conakry18Lomák, Kisszi, Bagák, Konjaguik, Malinkék, Sosszók és a FulbékElefántcsontpart1893322 462 km²Bingerville (1893–1934) Abidjan (1934–1960)20Dahomey1894114 763 km²Porto-Novo12Mauritánia19031 030 700 km²Saint-Louis (1903–1957) Nouakchott (1957–1960)8Lomák, Kisszi, Bagák, Konjaguik, Malinkék, Sosszók és a FulbékFelső-Volta1919274 200 km²Ouagadougou10Mosszik et MalinkékNiger19221 267 000 km²Zinder (1922-1926) Niamey (1926-1960)12
Dakar és Gorée egyesülése különleges körülmények között történt.
Franciaország két beékelt területtel rendelkezett brit Nigériában: lásd Forcados és Badjibo közösségei.
A Szaharai Régió Közösségeinek Szervezete 1957-ben melyben Dél-Algéria is részt vett.
Gyarmati igazgatók
Demográfiai adatok A népszámlálási adatok nem tekinthetők pontosnak:
1906: 10 758 000 lakos 1916: 11 878 000 lakos 1922: 12 494 000 lakos (Togo nélkül)
Az 1942-es The Statesman's Yearbook a 937-es oldalon a következő adatok adta meg a lakosság 1937-es számáról:
Szenegál: 1 666 374 Guinea: 2 065 527 Elefántcsontpart: 3 981 459 Dahomey: 1 289 128 Francia Szudán: 3 536 078 Mauritánia: 370 764 Niger: 1 809 576 Dakar és függőségei: 126 929 Összesen: 14 944 830 ebből 26 614 Európai ebből 18 188 Francia
1938-ban Togo lakossága 780 000 őshonos és 497 Európai volt.
A várható élettartam az 1920-as években, 35 év volt a városokban, vidéken pedig 30 év.
Gazdaság Az 1930-as években mindössze a lakosság 2%-a dolgozott bérért.
Mivel a népszámlálási adatok általában megbízhatatlanok voltak, az információkat egy szűk korosztályban gyűjtötték, a katonai szolgálatot végzett egyének között, mely azonban általában népszerűtlen pálya volt és a munkabrigádoknál a középítkezéseken.
Bányászati ágazat