Kispisznice () falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik.
Fekvése Belovár központjától légvonalban 19, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re északnyugatra, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Kovačica-patak mentén fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már ősidők óta lakott. A Selište nevű helyen 150 méterre a Kovačica-patak hídjától a patak völgyében a korai vaskorból származó cserépmaradványokat találtak. Különösen gazdag volt a leletanyag Slavko Kodrić földjén.
A falu területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A falu 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mala Piszanicza” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Piszanicza (Mala)” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ...512. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Piszanicza (Mala)” néven 39 házzal, 112 katolikus és 116 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 189. o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 246, 1910-ben 495 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a magyar, 36%-a horvát, 22%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 53%-a horvát, 24%-a magyar, 14%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 192 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 246 264 265 389 496 495 481 472 485 496 440 352 272 248 222 192
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1934-ben építették. Öt méter hosszú, három máter széles épület a homlokzat felett kis harangtoronnyal. 1968-ban és 1996-ban felújították.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései