A számozott basszus a barokk zene alapvető kompozíciós technikája. Eredetileg a 17–18. század hangszeres zenéjében egyfajta "gyorsírás" szerepét töltötte be. A basso continuo a szólam felett feltüntetett számozással bővítve ad akkordokká bővített kíséretet a zeneművekhez.
A jelzésrendszer az összhangzattan alapjává vált: a római számok jelölik a hangnem hét fokát (pl. az A-dúr V. foka: e, a fisz-moll I. fokú hármashangzata: fisz-a-cisz). Az arab számok a felső hangokat a basszustól elválasztó, a hangzatokat meghatározó hangközöket jelzik. A leggyakoribb jelek: (szekund-akkord), (szext-akkord), (kvartszext-akkord), (terckvart-akkord), (a III. fok felemelve), (a III. fok leszállítva), (nón-akkord).
Billentyűs hangszerek (csembaló, orgona) vagy hangszercsoportok szólaltatták meg.
Források
Kategória:Kottaírás Kategória:Összhangzattan Kategória:Barokk zene