Az Európai Ügyészség – angol nevén European Public Prosecutor’s Office, rövidítve EPPO – az Európai Unió független ügyészi szerve, amely az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények nyomozására, vádemelésére és bíróság elé vitelére jött létre. Jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés 86. cikke és a Tanács (EU) 2017/1939 rendelete adja; az intézményt megerősített együttműködés keretében hozták létre, mivel a tagállamok között nem alakult ki egyhangúság az összes tagállamra kiterjedő európai ügyészségi modellről.A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről – EUR-Lex. Hozzáférés: 2026-06-17.
Az EPPO 2021. június 1-jén kezdte meg operatív működését. Székhelye Luxembourgban van, ahol más uniós igazságszolgáltatási és ellenőrző intézmények, így az Európai Unió Bírósága és az Európai Számvevőszék is működnek. Az EPPO nem általános európai bűnüldöző hatóság és nem általános korrupcióellenes szerv: hatásköre alapvetően azokra a bűncselekményekre terjed ki, amelyek az Európai Unió költségvetését, bevételeit, kiadásait vagy vagyoni eszközeit sértik vagy veszélyeztetik. Ilyenek lehetnek különösen az uniós támogatásokkal kapcsolatos költségvetési csalások, a súlyos, határokon átnyúló héa- vagy áfaacsalások, az uniós pénzeket érintő korrupció, a közpénzek hűtlen vagy jogellenes kezelése, a pénzmosás és az ezekhez elválaszthatatlanul kapcsolódó bűncselekmények.Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről – EUR-Lex. Hozzáférés: 2026-06-17.Bárándy Péter, Tran Dániel - Nem a szuverenitást, hanem az állami szintre emelt korrupciót veszélyezteti az Európai Ügyészség (Telex.hu, 2026.08.22.)
Az Európai Ügyészség 2026 júliusától 25 részt vevő tagállam területén működik. Dánia és Írország az uniós szabadságon, biztonságon és jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó különleges helyzete miatt nem vesz részt benne. Magyarország kormánya 2026 májusában hivatalosan jelezte részvételi szándékát, majd 2026 júliusában az Európai Bizottság elfogadta a jelentkezést és hivatalosan is tagja lett.Members – European Public Prosecutor’s Office. Hozzáférés: 2026-06-17.Notification by Hungary of its intention to participate in the enhanced cooperation on the establishment of EPPO – Council of the European Union, 2026. június 15. Hozzáférés: 2026-06-17.
Története Előzmények Az Európai Közösségek és később az Európai Unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelme már az 1990-es évektől önálló szakmai és politikai kérdés volt. A viták egyik korai szakmai kiindulópontja a Corpus Juris néven ismert kutatási projekt volt, amely az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek egységesebb büntetőjogi védelmét és egy európai ügyész létrehozását is felvetette. A javaslatok mögött az a gyakorlati probléma állt, hogy az uniós forrásokat érintő csalások és más visszaélések gyakran több tagállamhoz kapcsolódnak, miközben a büntetőeljárás hagyományosan tagállami hatóságok és bíróságok előtt folyik.
A lisszaboni szerződés az EUMSZ 86. cikkében kifejezett jogalapot teremtett az Európai Ügyészség létrehozására. A rendelkezés szerint az Európai Ügyészség az Eurojustból hozható létre az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni küzdelem céljából. Ugyanez a cikk elvileg lehetőséget ad arra is, hogy az Európai Tanács egyhangú határozattal később kiterjessze az EPPO hatáskörét más, határokon átnyúló súlyos bűncselekményekre, de ilyen általános hatáskör-kiterjesztés 2026 júniusáig nem valósult meg.
A rendelet elfogadása Az Európai Bizottság 2013-ban terjesztette elő az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezetet. A javaslat a tagállami büntető igazságszolgáltatási rendszerek érzékeny területét érintette, ezért jelentős vitát váltott ki a szuverenitás, a szubszidiaritás, az ügyészségi függetlenség, a védelemhez való jog és a nemzeti büntetőeljárási hagyományok szerepéről. Mivel az EPPO létrehozásáról nem jött létre egyhangúság a Tanácsban, a részt venni kívánó tagállamok a megerősített együttműködés intézményét használták. A Tanács 2017. október 12-én fogadta el az (EU) 2017/1939 rendeletet, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2017. október 31-én hirdettek ki.
A rendelet kompromisszumos modellt hozott létre. Az EPPO egyetlen, oszthatatlan uniós szerv, de nem külön uniós büntetőbírósági rendszerre épül. Nyomozásai és vádemelései főszabály szerint a részt vevő tagállamok büntetőeljárási rendszerében zajlanak, a vádiratokat pedig az illetékes nemzeti bíróságok bírálják el. A szakirodalom ezért az EPPO-t gyakran hibrid intézményként írja le: egyszerre uniós szerv és a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerekbe beágyazott ügyészi szereplő.Hans-Holger Herrnfeld: The EPPO’s Hybrid Structure and Legal Framework – eucrim, 2018. Hozzáférés: 2026-06-17.
Operatív indulás és bővülés Az EPPO 2021. június 1-jén kezdte meg nyomozási és vádemelési feladatait. Az első európai főügyész a romániai Laura Codruța Kövesi lett, akit 2019-ben neveztek ki hét évre, nem megújítható megbízatással. Kövesi mandátuma 2026. október 31-én jár le. A következő európai főügyésznek Andrés Ritter német ügyészt nevezték ki; megbízatása 2026. november 1-jén kezdődik.Andrés Ritter appointed as next European Chief Prosecutor – European Public Prosecutor’s Office, 2026. március 10. Hozzáférés: 2026-06-17.
Az eredeti megerősített együttműködéshez kezdetben húsz tagállam kapcsolódott, majd további tagállamok is csatlakoztak. Hollandia és Málta 2018-ban, Lengyelország és Svédország 2024-ben vált részt vevő tagállammá. Lengyelország részvételét a Bizottság (EU) 2024/807 határozata, Svédország részvételét pedig a Bizottság (EU) 2024/1952 határozata erősítette meg.Commission Decision (EU) 2024/807 confirming the participation of Poland in the enhanced cooperation on the establishment of the EPPO – EUR-Lex, 2024. február 29. Hozzáférés: 2026-06-17.Commission Decision (EU) 2024/1952 confirming the participation of Sweden in the enhanced cooperation on the establishment of the EPPO – EUR-Lex, 2024. július 16. Hozzáférés: 2026-06-17.
Jogi keretrendszer Az EPPO-rendelet Az EPPO működésének központi jogforrása a Tanács (EU) 2017/1939 rendelete. A rendelet közvetlenül alkalmazandó a részt vevő tagállamokban, és meghatározza az EPPO szervezetét, függetlenségét, hatáskörét, a hatáskör gyakorlásának szabályait, a nyomozási és vádemelési eljárás főbb kereteit, az adatkezelést, az együttműködést más uniós szervekkel, valamint a nem részt vevő tagállamokkal és harmadik országokkal folytatott kapcsolatokat.
A rendelet egyik sajátossága, hogy nem hoz létre teljes, egységes európai büntetőeljárási kódexet. Az EPPO az általa nem szabályozott kérdésekben a nemzeti büntetőeljárási jogot alkalmazza. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az EPPO a tagállami bíróságok és hatóságok rendszerébe illeszkedjen, ugyanakkor eltérő tagállami eljárási szabályokkal, különböző kényszerintézkedési és bizonyítási rezsimekkel, valamint eltérő jogorvoslati lehetőségekkel kell együtt működnie.
A PIF-irányelv Az EPPO tárgyi hatásköre szorosan kapcsolódik az (EU) 2017/1371 irányelvhez, amelyet a francia protection des intérêts financiers kifejezés alapján PIF-irányelvként szokás említeni. Az irányelv minimumszabályokat állapít meg az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás és egyes kapcsolódó bűncselekmények büntetőjogi meghatározására és szankcionálására. A PIF-irányelv hatálya alá tartozhatnak a kiadási oldali csalások – például uniós támogatások jogtalan megszerzése vagy felhasználása –, a bevételi oldali csalások, a korrupció, a pénzmosás és a közpénzek jogellenes felhasználása.
A közös héarendszert érintő bűncselekmények esetében az EPPO hatáskörének külön feltételei vannak. A súlyos határokon átnyúló héacsalások akkor tartoznak az EPPO hatáskörébe, ha legalább két tagállam területéhez kapcsolódnak, csalárd rendszerből erednek, és összesen legalább 10 millió euró kárt okoznak. Ez a szabály különösen a körhintacsalások, az eltűnő kereskedős konstrukciók és a szervezett bűnözés keretében elkövetett héacsalások miatt jelentős.
Hatáskör és annak gyakorlása Az EPPO hatásköre nem terjed ki minden gazdasági vagy korrupciós bűncselekményre. Általános feltétel, hogy az ügy az Unió pénzügyi érdekeit sértse vagy veszélyeztesse, illetve elválaszthatatlanul kapcsolódjon ilyen bűncselekményhez. A rendelet 22. cikke az anyagi hatáskört, a 25. cikke pedig a hatáskör gyakorlásának feltételeit szabályozza. A 10 000 eurós értékhatár nem általános hatásköri definíció, hanem a hatáskör gyakorlását korlátozó szabályok egyike: 10 000 euró alatti uniós kár esetén az EPPO csak külön meghatározott feltételek fennállása esetén jár el.
Az EPPO hatásköre megosztott jellegű a tagállami hatóságokkal. Ez nem azt jelenti, hogy a tagállami ügyészségek minden EPPO-releváns ügyben automatikusan elveszítik hatáskörüket. A tagállami hatóságok kötelesek jelenteni az EPPO hatáskörébe tartozó gyanúkat, az EPPO pedig dönthet arról, hogy nyomozást indít, saját hatáskörbe von egy már folyamatban lévő nemzeti ügyet, vagy meghagyja azt a nemzeti hatóságoknál. A szakirodalomban ezt gyakran az EPPO korlátozott vagy visszafogott elsőbbségeként írják le: az EPPO-nak erős belépési jogosultsága van, de nem köteles és nem is jogosult minden, távolról kapcsolódó bűnügyet átvenni.
Az ügy saját hatáskörbe vonása Az EPPO egyik legfontosabb jogosultsága az ügy saját hatáskörbe vonása, amelyet az angol szaknyelv evocation néven említ. Ha az EPPO úgy dönt, hogy saját hatáskörbe von egy ügyet, az illetékes tagállami hatóságok átadják neki az ügy iratait, és ugyanazon bűncselekmény tekintetében főszabály szerint tartózkodnak további nyomozási cselekményektől. A saját hatáskörbe vonás különösen olyan ügyekben jelentős, amelyek több tagállamhoz kapcsolódnak, vagy amelyekben az uniós költségvetési kár, a szervezett bűnözés vagy a határon átnyúló bizonyítás miatt az egységes európai irányítás hozzáadott értéket adhat.
Ha vitás, hogy az EPPO vagy a nemzeti hatóság rendelkezik-e hatáskörrel, a rendelet külön konfliktusfeloldási mechanizmust tartalmaz. A hatásköri konfliktusok kezelésében az EPPO-rendelet mellett a tagállami jog és a nemzeti igazságügyi intézmények szerepe is jelentős, ami a gyakorlatban az EPPO hibrid jellegének egyik legfontosabb következménye.Compliance assessment of measures adopted by the Member States to adapt their systems to Council Regulation (EU) 2017/1939 – European Commission / Tipik – Spark Legal and Policy Consulting, 2023. szeptember. Hozzáférés: 2026-06-17.
Alkalmazandó eljárási jog és alapjogi keretek Az EPPO eljárásaira az EPPO-rendelet, az uniós büntetőeljárási jogi minimumszabályok, az Európai Unió Alapjogi Chartája és a tagállami büntetőeljárási jog együttesen hatnak. Az EPPO-rendelet 41. cikke külön is utal a gyanúsítottak és vádlottak jogaira, ideértve a védelemhez való jogot, a tisztességes eljárást, a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogot, az iratbetekintést és az ügyvédi segítséghez való jogot. A gyakorlatban azonban e jogok gyakorlása sokszor a nemzeti jogi környezeten keresztül történik.
Az EPPO-ra vonatkozó jogi keret egyik állandó vitapontja, hogy miként biztosítható az eljárások hatékonysága és a terhelti jogok egyenértékű védelme egyszerre. A tagállamok büntetőeljárási szabályai eltérnek, ezért ugyanazon EPPO-ügy különböző részei más és más nemzeti eljárási környezetbe kerülhetnek. Ez különösen a határon átnyúló bizonyítás, a kényszerintézkedések és a bírósági jogorvoslatok területén jelent gyakorlati kérdéseket.Valsamis Mitsilegas: European prosecution between cooperation and integration: The European Public Prosecutor’s Office and the rule of law – Maastricht Journal of European and Comparative Law, 2021. Hozzáférés: 2026-06-17.
Hatáskör Kiadási csalások