Valburga, , óangolul: Wealdburh, Wealburh; vagy egyházi nevén Szent Valburga (Crediton település Exeter közelében, Devonshire megye, Wessexi Királyság, 710 körül – Heidenheim település Hahnenkamm közelében, Közép-Frankföld, Bajor tartomány, Németország, 778 vagy 779. február 25.) szentként tisztelt, kora középkori, angolszász származású bencés szerzetesnővér, apátnő. Érd-Ófalu védőszentjeként is tisztelik.Bálint Edit: Szent Walburgát Érd-ófalu védőszentjeként is tisztelik - In: Érdi Újság (Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatának ingyenes hetilapja), 2015. szeptember 16. szám, 24. oldal Május 1-jei általános emléknapjával kapcsolatos európai keresztény népszokás a májusfa és a majális.Lásd: A májusfa és a majális cikk. In: Harangszó /a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja/, 19. évfolyam 9. szám (2008. május), 6. oldal ● Lásd: Majális címszó. In: Magyar Katolikus Lexikon, VIII. kötetben Nem keresztényeknél a megelőző nap (Walpurgistag) "DonarDonar nevének más változata Thor. Feltehetően az ógermán, illetve a középfelnémet Donner (mennydörgés) szóból származik: a Thor szó az angol Thursday szóban, a Donner szó a német Donnerstag szóban található meg. isten napja, teljesen pogány jellegű s egész Németországban számtalan babona van hozzá kötve".Vasárnapi Ujság, 1860. június 17. (VII. évfolyam, 25. szám), p. 298."Azon körülmény vagy inkább véletlen eset, hogy Walpurgis névnapja néha egyedül, néha Fülöp és Jakab apostolok neveivel egyszerre, május 1. napjára esett, okot szolgáltatott a németeknél arra, hogy az e napot megelőzően [április 30-át.] róla neveztetnék [Walpurgistag], s különbféle balvélekedések és babonás előítéletek támadnának." - Közhasznu esmeretek tára, 12-dik kötet (Pest, Wigand, 1834), p. 341. Szent Valburga tiszteletének keresztény áhitatformáit a Bajor Belügyminisztérium 2021-ben "Bajorország szellemi kulturális öröksége" (németül: KulturErben. Immaterielles Kulturerbe in Bayern) részévé nyilvánította.Diese umfasst verschiedene Praktiken, die vom Besuch des Gnadenortes (Wallfahrt) über Seelsorge, den Gebrauch des von den Nonnen ausgeteilten "Walburgisöls" und Votivgaben bis hin zu Führungen und Forschungsarbeiten reichen. - Verehrungspraktiken der hl. Walburga in Eichstätt (Bayerisches Staatsministerium der Finanzen und für Heimat Pressemitteilung Nr. 028/21 vom 3. März 2021.) Lásd itt.
Élete Wessexi Richárd leányaként született Valburga, akit fiatal korában a Wimborne bencés apátságba adták szülei nevelés céljából. Egy idő után, maga Valburga úgy döntött, hogy a szerzetesi életet választja. A kolostorban töltött hosszabb idő után Germániába, a mai Németország területére költözött át, és ott a bischofsheimi kolostor szerzetese volt (748-tól). Két évet élt itt, majd a heidenheimi apátságZweckverband Kloster Heidenheim: 91719 Heidenheim, Ring-straße 6. (Bajor tartomány, Németország) vezetője (apátnője) lett. A feljegyzések szerint cselekedeteit a jámborság, a szelídség, és a szeretet jellemezte. Igyekezett kerülni a felesleges beszédet. A kolostor megfelelő kormányzása is elismerést váltott ki kortársai között. 779-ben hunyt el.
Tisztelete II. Adorján pápa 870. május 1-jén szentté avatta. A katolikus egyház a 17. században rendelte el Szent Valburga liturgikus ünnepét (az egész egyházra nézve), amit később, a második vatikáni zsinat alkalmával visszavontak.
Tisztelete a heidenheimi kolostorból, a bencés szerzetesrenden belül indult ki. Halála után 92 évvel, 871-ben, maradványait Eichstättbe vitték. Amerre életében járt térítő útja során (ma: Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország), mindenütt jobban őrzik emlékét. E nemzetek régi egyházi naptárai több ünnepét is föltüntetik; óhazájában viszont csak május 1-jén emlékeznek meg róla.
Magyarországon, a bencések által összeállított (liturgikus) naptárak kezdettől feltüntették a bencés szentek nevét is. Ezért a 12. századi bencés Pray-kódexünk kalendáriuma a 66. oldalon február 25-én, valamint a 69. oldalon május 1-jén is hozza Szent Valburga emléknapját.A "Magyar Könyvszemle" 1939. évi 1. füzetében, Kniewald Károly "A Pray-kódex Sanctorale-ja" című tanulmánya 4. oldalán az "S/1" (= Nagy Sacramentarium) oszlopban és a "K" (= Nagy Naptár) oszlopban a "Februarius 25." sorban; valamint a tanulmány 7. oldalán a "K" oszlopban "Maius 1." sorban. A tanulmányban lásd még a 34. oldalon: a 10. sorban: "II. 25. Walpurga virgo, O.S.B. apátnő, Heidenheim-ben meghalt 779-ben, Eichstätt-be vitték 871-ben. a 19. sorban: "V. 1. Walpurgis v(irgo), O.S.B. apátnő, Willibald nővére, meghalt 779-ben, Heidenheim-ben." A kódexben három szenteknek van külön miséje, s ezek közül az egyik Szent Valburgáé.Pray-kódexünk "kalendáriumában a délnémet szenteknek is egy koncentrált együttesét találjuk meg. [...] Walpurga (II. 25., V. 1.), akinek egyik kultuszközpontja Eichstätt [...] Az említettek közül a sanctoraléban Walpurgának, Willibaldnak, Rutbertnek van egy-egy miséje." - Veszprémy László: Szentkultusz korai liturgikus kódexeinkben - IN: Ars Hungarica, 17 évf. 1989. évi 1. szám, 15-22. old.
A 14. századi Golso-kódexünkben is megtalálható Szent Valburga emléknapja; azonban csak május 1-jén,"Május elsején (...) 1363: a soproni Golso-kódex ezen a napon Valburgáról is megemlékezik." - lásd a Májusfa címszónál. In: Magyar Katolikus Lexikon, VIII. kötetben ami arra utal, hogy kifejezettenMagyar provenienciáját a magyar szentek mellett, a magyar liturgikus könyveink hagyományait őrző ünnepek is bizonyítják. A kódex, több évszázadon keresztül Sopronban volt, s itt magán- vagy gyülekezeti célra használhatták. - Lauf Judit: Bécs és Sopron középkori liturgikus gyakorlatának összefüggései... In: Magyar Könyvszemle: 125. évf. (2009.) 3. sz. magyar ajkú (és nem szerzetesek által irányított) egyházközségek, templomok használatára készült a misekönyv és benne a kalendárium.Radó Polikárp: "Sopron város kéziratos misekönyve: a Golso-kódex" IN: Magyar Könyvszemle, 1940. évi III. füzet (Budapest 1940), p. 230.: Máj. 1. Walpurge virg., O.S.B. apátnő, elh. 779. Ez volt az általános.Szentpétery Imre (kieg.: Érszegi G. & Raj T. & Szögi L.) (sajtó alá rendezte: Gazda I.) : A kronológia kézikönyve (Budapest, 1985), p. 82-87: Magyar Naptár. Itt a 84. oldalon: Május - Pünkösd hava 1. napján / Fülöp és Jakab; Valburga, Zsigmond.
A 18. századból Lancsics Bonifác és Deső Bernát neve ismert, akik bencés lelkipásztorkodásuk során (például Pannonhalmán, Ravazdon, Celldömölkön) ápolták Szent Valburga tiszteletét a nép körében, és ez ügyben kapcsolatban álltak az eichstätti bencés kegyhellyel.
Tiszteletét, a Kárpát-medencébe betelepülő német ajkúak erősítették meg (szászok, svábok). Magyarországon igen ritka patrocínium. Körülbelül a 19-20. század fordulójáig volt kultusza Magyarországon. Emléknapja hazánkban május 1-jén volt."Emléknapja máj. 1." - Acsády Ignác (szerk.): Az Atheneaum Kézi Lexikona, II. kötet (Budapest 1893), p. 1852.BARÁTSÁG, kulturális és közéleti folyóirat: 16. évfolyam, 3. szám [2009 június 15.], 24. oldal / Kalendárium / Május - Pünkösd hava / Május 1. [...] "Az egyház a kommunista befolyás ellensúlyozásaként e napot Munkás Szent József emléknapjává tette. Európa-szerte szokás május elsején a majális és a májusfa állítása. Ez a nap Valburga (Walpurgis) angolszász királylány, apátnő emlékünnepe is, aki a VIII. században élt és részt vett a németek megtérítésében."Incze Dénes: A szentek élete, 5. (Agapé, Szeged, 1999), Május 1. - Szent ValburgaBálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I. kötet (Budapest, 1977), p. 333-334: Május 1. Valburga
898-ban Wolfhardus Hasenrietanus (monachus, presbiter) verset írt róla.Migne: Patrologia Latina, 129/3. kötet (Párizs, 1879) p. 865-898. Itt: 897. Carmen de Sancta Walpurge Szent Valburga eichstätti sírkövére, később (898. és 1608. között) e versnek első két sorát vésték fel.John Wilson: The English Martyrologe (1608). A könyv, április 27-én hozza Szent Valburga történetét a 109-110. oldalon. Wolfhardus versének első két sorát a 110. oldalon közli Wilson.
Carmen de Sancta Walpurge
Filia regis erat, sed egenam se faciebat, Dives ut in Christo regnaret semper in ipso.
Quam sit chara Deo monstrant miracula crebro, Quae meritis eius confert de Virgine natus.
Ex eius tumba manat sacra pectoris unda, Servae namque Dei lux splenduit illa.
Középkori himnusz róla (kezdő sorok): Ave flos virginum soror Ave flos virginum soror Magnorum fratrum Willibaldi et Wunibaldi Ave birginei sponsa decoris...J. Bollandus & G. Henschenus: Acta Sanctorum, Febr. Tom. III. (Venetiis, 1736), p. 523.
Egy 18. századi német nyelvű könyvnek, 19. századi magyar fordítása szerint: "Szent Valburga holtteteme, nyomban halála után rendkívül kellemes illatot árasztott, mely a jelenlevőket kimondhatatlan gyönyörrel tölté el. [...] A szent tetem máig Eichstadtban őriztetik, s mellcsontjából ma is csodás olaj ömlik, melynek ájtatos használata számtalan betegnek visszaadta előbbeni egészségét." – Vogel M. [ford. Kubinszky M.]: Szentek élete, II. kötet (Kalocsa, 1867), p. 19.Ugyanőt idézi húsz évvel később Nagy Antal: Hitelemzés példákban, II. kötet (Komárom, 1886), 228-dik és 766-dik oldal.
Zalka János, mint pesti egyetemi paptanár, 1859-ben így ír könyvében egy új (3 évvel korábban, 1856-ban) történt csodáról: "Eichstättban e szent szűznek csontjaiból olajforma nedv foly, mely szent Valburga-olaj név alatt ismeretes. Ez, apró üvegekben messze földre elhordatik, s igen sokszor csodálatos gyógyítások történnek általa. Lehetetlen föl nem említenünk azt, hogy 1856. nov. 7-én Brünnben, az irgalmas szüzek kórházában Makara Matild megvakult beteg leány azon percben kapta vissza szeme világát, midőn egy szent Valburga-olajjal telt üvegecskét, csókolás végett, teljes bizodalommal ajkaihoz érintett. A csodás gyógyulás nagy figyelmet gerjesztett. A brünni ft. püspök úr a tridenti zsinat határozatának értelmében hosszan tartó vizsgálat után 1857-ben, nov. 1-ső napján az eseményt csodának nyilvánítá." – Zalka J.: Szentek Élete, 1. rész (Pest, 1859), p. 297.
A brünni püspök (Anton Ernst von Schaaffgotsche), az eichstätti (Georg von Oettl) püspököt hivatalosan értesítette az orvosilag és egyházilag igazolt csodáról. A csodát elismerő brünni okmány, részletes és nyomtatott formában az Eichstätti Püspökség Pasztorális Levele (németül: Pastoral-Blatt des Bisthums Eichstätt) kiadványának 1857. november 21. száma, 207-208. oldalán olvasható "Die Wunderthäterin St. Walburga" címmel. Ezen iratból tudjuk, hogy Matild a szemhéj-görcs (latinul: blepharospasmus) nevű betegségből gyógyult meg; amely az idegrendszeri betegségek tónus-zavar (latinul: dystonia) csoportjába tartozik. A szemhéj-görcs feltételezett oka a törzs-dúcok (latinul: basalis ganglionok) abnormális működése.
Ábrázolása
Ismertetőjegyei (attribútumai) – egyházilag jóváhagyott – barokk kori forrásokból: Bencés szerzetesrendi apácaruha; Fején kis korona, mert királyi sarj; Feje felett glória, mert szent; Jobb tenyerében a bencés regula (szabálykönyv) fekszik, azon áll egy ámpolnaszerű üvegecske; Bal kezében pásztorbotot tart, mert apátnő; és ennek kifelé álló csigája alá erősítve kendő (latinul: pannisellus) függ, ami által fogja a pásztorbotot; Mellkasán egyszerű mellkeresztet visel (latinul: crux pectoralis simplex), szintén annak jelzésére, hogy apátnő.