A Marilyn Manson egy amerikai rockegyüttes, illetve az együttes énekesének művészneve is; az industrial metal, alternatív metal, sokk-rock irányzatokba sorolják őket (illetve magukat); de több más stílusban is alkotnak (glam rock, dark rock, gothic rock). Show-elemeikkel, megjelenésükkel és zenéjükkel nagy felháborodást kavartak, szinte felrázták az Egyesült Államokat, sokan botrányosnak, visszataszítónak tartják az együttes stílusát, ezzel szemben az együttesnek rengeteg rajongója van, és világszerte sokak körében örvend népszerűségnek. Az együttes 2009 májusáig 50 millió lemezt adott el világszerte.
A név eredete A Marilyn Manson eredetileg csak az énekes-vokálosnak a neve volt (valódi neve: Brian Hugh Warner), az együttes neve Marilyn Manson & the Spooky Kids volt, ezt később rövidítették Marilyn Mansonra. A név Marilyn Monroe – színésznő és szexszimbólum – és Charles Manson sorozatgyilkos nevének párosítása. Az együttesből több tagnak is hasonló neve van, pl.: Madonna Wayne Gacy, Ginger Fish, Zsa Zsa Speck, Gidget Gein, Olivia Newton-Bundy stb.
Az együttes története Marilyn Manson & The Spooky Kids (1989–1993) Az együttes története a 80-as évek legvégén kezdődik a floridai Fort Lauderdale-ben, itt találkozott az eredetileg Ohióból származó Brian Warner és Scott Putesky, akik 1989-ben alapították meg az együttest Marilyn Manson & The Spooky Kids néven. Megállapodtak, hogy mindenki megváltoztatja a nevét, az új névben pedig egy szexszimbólum keresztnevét keresztezik egy sorozatgyilkos vezetéknevével. Így Brianből Marilyn Manson, Scottból pedig Daisy Berkowitz lett.
Manson írta a dalszövegeket, Daisy gitározott, hangszerelte a dalokat és programozta a dobgépet (mivel dobosuk akkor még nem volt), a basszusért Olivia Newton-Bundy, a szintetizátorért Zsa Zsa Speck felelt. Bár az utóbbi kettő rövid időn belül távozott a zenekarból, hamar sikerült új tagokat szerezni. Gidget Gein vette át a basszust, a szintetizátor mögé pedig Madonna Wayne Gacy állt. Első demójukat 1989-ben "Meat Beat Cleaver Beat" címmel adták ki, amelyből kapott egy példányt Trent Reznor, a Nine Inch Nails frontembere, Mansonék későbbi mentora is. 1990-ben végre sikerült találniuk egy dobost, akit Sara Lee Lucas névre kereszteltek. 1993-ig több demót is készítettek, az utolsót Refrigerator címen. Ebben az évben rövidült az együttes neve Marilyn Mansonná, és Gidget Geint is kidobták a zenekarból túlzott heroinfogyasztása miatt, akinek a helyét Twiggy Ramirez vette át.
Portrait Of An American Family – Smells Like Children (1994–1995) Első lemezüket Trent Reznor segítségével adták ki 1994-ben "Portrait Of An American Family" címmel, miután a Nine Inch Nails frontembere szerződtette őket saját, Nothing Records nevű kiadójához. Reznor volt a lemez producere is, melyről 3 számot adtak ki kislemezként: "Get Your Gunn", "Lunchbox" illetve "Dope Hat". Az albumból több mint 2 és fél millió példány kelt el világszerte. A Nine Inch Nails társaságában, 1994-ben indultak első turnéjukra. Már ekkor borzolták a kedélyeket színpadi előadásmódjukkal. Ez év őszétől majdnem az év végéig tovább turnéztak a Nine Inch Nails-szel. 1994 legvégén pedig Manson azzal botránkoztatta meg ismét a közvéleményt, hogy tiszteletbeli tagságot kapott az Anton Szandor LaVey által alapította Sátán Egyházában. A következő évben kivált az együttesből Sara Lee Lucas. Ennek oka az volt, hogy Lucast nem tartották elég jó dobosnak, ezen véleményét az énekes pedig úgy hozta a dobos tudtára, hogy egy koncert közben felgyújtotta a dobfelszerelést (illetve véletlenül a zenésztársát is). Miután megtalálták helyettesét Ginger Fish személyében, megjelentették a Smells Like Children című maxilemezt, amely a népszerűvé vált Sweet Dreams feldolgozás révén hamar dupla platinává vált, széles körű ismertséget hozva az együttesnek. Azóta az albumból több mint 4 millió példányt adtak el világszerte.
Antichrist Superstar (1996–1997) 1996-ban, az Antichrist Superstar felvételei közben Daisy is elhagyta a zenekar sorait, az ő helyét Zim Zum vette át a turné idejére. 1996 őszén megjelent az együttes második albuma, a hírhedt Antichrist Superstar, ami a Billboard lista 3. helyén debütált, és több mint 7 millió példány fogyott belőle világszerte. A Beautiful People és a Torniquet című dalokhoz felforgató videóklip született, majd világ körüli turnéra indultak, melynek a Dead To The World Tour nevet adták. A turné nem volt mentes a botrányoktól sem, Manson bibliát tépett szét, dobfelszerelést gyújtott fel, vagdosta magát, a pletykákkal ellentétben viszont szexre, állatáldozásra, sátánidézésre soha sem került sor. Több dalukat filmzeneként is felhasználták, A Long Hard Road Out Of Hell-t a Spawn című filmben, az Apple of Sodom a Lost Highway – Útvesztőben, a The Suck for Your Solution pedig a Private Parts című filmben szerepelt.
Mechanical Animals (1998–1999) 1998-ban megjelent a "Dead To The World" turné videója, melyet még ebben az évben követett az új album, Mechanical Animals címen, ami a Billboard lista 1. helyén landolt, és több mint 8 millió fogyott belőle. A lemez felvételei után Zim Zum elhagyta az együttest, hogy szólókarrierbe kezdhessen, helyét John5 vette át. Manson meglepetést okozott a lemez eddigiektől gyökeresen eltérő hangzásvilágával. A tőlük megszokott kemény industrial metal helyett ez az album sokkal lágyabb, melankolikusabb. A hangzásvilághoz idomult az együttes külső megjelenése is, színes, csillogó, glammes megjelenés jellemző. Az album első kislemeze a Dope Show volt, mely elnyerte az MTV Music Awardson a legjobb rock klipnek járó díjat, az 1999-es MTV Music Awardson pedig felléptek a "Rock Is Dead" című kislemezes dalukkal, mely a Mátrix című film betétdala is volt.
1999 áprilisában ismét kritika érte az együttest, amikor a Columbine középiskolában két fiatal megölt 12 tanulót, egy tanárt és saját magukkal is végeztek. A tragédia után Mansont vádolták meg azzal hogy az ő zenéje ihlette meg a fiatalokat a bűntettre. Az esettel kapcsolatban Manson a következőket nyilatkozta:
„… Sokan elfelejtik és nem ébrednek a tudatára annak, hogy a kétségbeesés illetve a hipokrízis kritikájaként indítottam a zenekaromat. A Marilyn Manson név sohasem népszerűsítette azt a szomorú tényt, hogy Amerika a Time címlapjára tette a gyilkosokat, és olyan hírhedtté változtassa őket, mint a kedvenc filmcsillagjainkat. Jesse James-tól Charles Mansonig a média a bűnözőket nemzeti hősökké nemesítette. Ezt tették, kreáltak két újabb ilyen »hőst« abból a szaros Dylan Kleboldból meg Eric Harrisből, amikor fényképeiket az összes újság elejére benyomták. Ne lepődjön meg senki, ha a hányatott sorsú fiatalok őket nevezik ki majd két új bálványuknak...”
Holy Wood (In The Shadow Of The Valley Of Death) (2000–2002) Novemberben megjelent a Last Tour On Earth című koncert-DVD, majd az együttes 2000-ben elkezdte készíteni új albumát, amely 2001-ben Holy Wood néven jött ki. A Billboard 13. helyén debütált. Ez lett az együttes legnagyobb példányszámban fogyó albuma. Több mint 9 millió példányt adtak el belőle. Az új LP ismét változást hozott, részben visszatértek a régi, sötét, hangosabb zenéjükhöz, mellyel élesen bírálják az egyházat, a médiát és az amerikai társadalmat. A "Nobodies" című számot kifejezetten a Columbine középiskolában történtek ihlették. Ezúttal a lemez borítója váltott ki nemtetszést a keresztény érzelmű emberekből, mivel az illusztráción Manson látható, amint Jézushoz hasonlóan egy feszületen lóg, és állkapcsa is hiányzik. Ezt a borítót több országban be is tiltották, és arra kötelezték a kiadót, hogy takarja le Manson arcát.
Az első kislemez október végén jelent meg, a Disposable Teens című dallal és néhány feldolgozással. A Guns God And Government Tour az eddigiekhez képest botránymentes volt. Ezután kétszer is szerepeltek az Ozzfesten, majd 2002-ben Twiggy Ramirez kilépett az együttesből. Az ő helyére Tim Skold, az ex-KMFDM tag érkezett, aki a következő album társproducere is lett.
The Golden Age Of Grotesque – Lest We Forget (2003–2005) Az új albumnak a Golden Age Of Grotesque címet adták, amely 2003 májusában került a boltokba, és a Billboard 1. helyén nyitott. A megjelenése óta több mint 4 millió példány fogyott el belőle. A lemez 2 kislemeze "Mobscene", illetve a "This Is The New Shit" jó eredményeket ért el a slágerlistákon, illetve szívesen játszották őket a rádiók és a zenecsatornák. Október 29-én megjelent egy újabb koncert-DVD, amelyet a Guns, God and Government World turnén készült felvételekből vágtak össze. A Grotesquhez Burlesque turné után a gitáros John 5 kivált az együttesből, az ő helyét ezután Mark Chaussee, koncertzenész töltötte be, 2005-ig. Nem sokkal a turné után az együttes összeállította best of albumát, amelynek a Lest We Forget címet adták, amelyen a legjobb dalok mellett a Personal Jesus című feldolgozás is helyet kapott. Az album a Billboard 200-as listájának 9. helyén debütált és világszerte több mint 3 millió példányt adtak el belőle. Az új turné keretein belül Magyarországon is koncertet adtak.
Eat Me Drink Me (2007–2008) A turné után hosszú ideig Manson esküvőjén kívül Ditta Von Teese-vel semmi sem történt az együttes körül. A hosszabb szünet után 2007 júniusában jelentkeztek új albummal, melynek címe Eat Me Drink Me lett. Az új anyag a 8. helyen nyitott a Billboard Top 200-as listáján, és több mint 800.000 darabot adtak el belőle annak ellenére is, hogy jóval a megjelenés előtt a teljes album elérhetővé vált az interneten. Szintén ebben az évben Madonna Wayne Gacy helyét Chris Vrenna vette át billentyűsként, aki már korábban helyettesítette a dobos Ginger Fish-t, 2004-2005-ben. 2007-ben Rob Holliday lett a zenekar basszusgitárosa, mert Tim Skold basszusgitárosból gitárossá vált.
Az albumra melankolikus, elvont hangulat a jellemző, melynek hátterében a sikertelen házassága áll, az album központi témája így a szerelmi csalódás.
Az első kislemez a Heart-Shaped Glasses volt, melynek erotikus videóklipben akkori barátnője, Evan Rachel Wood szerepelt. Ezt követte a Putting Holes In Happiness című videó.
Már a lemez megjelenése előtt turnéra indultak, melyen európai fesztiválokra látogattak el, majd egy rövid szünet után egy körülbelül 30 megállós koncertsorozatot indítottak a thrash metal egyik legmeghatározóbb együttesével, a Slayerrel, majd ismét Európa következett, mely után hamarosan bejelentették, hogy a zenekar egykori emblematikus figurájának számító dalszerző-basszusgitáros, Twiggy Ramirez visszatér az együtteshez gitárosként. Az újraegyesülést egy észak-amerikai turnéval ünnepelték meg, melyen főképp a régi, még együtt írott dalok hangzottak el.
The High End of Low (2009) 2008. január 9-én jelentették be, hogy Tim Skold, a gitáros elhagyja az együttest, Twiggy Ramirez pedig basszusgitárosként visszatér az együttesbe. Ezután kis ideig a gitáros szerepét Rob Holliday töltötte be.
2008 júniusában magyarul is megjelent Manson 1998-as önéletrajzi kötete Út a Pokolból címmel.
2008. augusztus 13-án az ETP festival sajtótájékoztatóján Manson bejelentette, hogy Rob Holliday helyett Wes Borland (Limp Bizkit, Black Light Burns) lett a gitáros.
Marilyn decemberben bejelentette két új szám címét a még mindig névtelen albumról: "I Wanna Kill You Like They Do In The Movies" és "Armagoddamnmotherfuckinggeddon"
Marilyn Manson új albumának neve "The High End of Low". A lemez 2009. május 26-án jelent meg. A Billboard 200-as lista 4. helyén nyitott. Amerikában az első héten 49.000 darabot adtak el belőle. Manson így nyilatkozott az albumról: „erőszakos és kegyetlen lesz”.
Január 12-én Rudy Coby, Manson egyik barátja és munkatársa myspace-es blogjában bejelentette az új album első dalát, melynek címe: "Devour". Rudy azt mondta az albumról, hogy nagyon súlyos, és hogy annyira jó, hogy nincs kedvenc száma róla.