Gerbavác () falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
Fekvése Belovártól légvonalban 31, közúton 34 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 25, közúton 30 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re nyugatra a Bilo-hegység délnyugati lejtői alatt, a Grbavac-patak partján fekszik.
Története A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gerbavacz” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gerbavecz” néven szerepel. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 197. o. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gerbavecz” néven 52 házzal, 86 katolikus és 195 ortodox vallású lakossal találjuk.Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 187. o. Buda, 1829.
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 312, 1910-ben 597 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében elsősorban Vas, Zala és Somogy vármegyék területéről nagyszámú magyar lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a magyar, 22%-a szerb, 20%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 50%-a horvát, 36%-a magyar, 7%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 211 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 312 352 346 472 599 597 608 624 515 530 530 445 387 302 230 211
Nevezetességei Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája.
Kultúra A helyi magyarok kulturális egyesületét 2003. június 12-én alapították. Itt rendezték be faluházukat, ahol mintegy hétszáz egykori használati tárgyat gyűjtöttek össze, közülük sok több mint száz éves. Rendezvényeiken mintegy kétszázan gyűlnek össze, hogy hagyományaikat ápolják. 2013-ban alapított gyermek tánc és énekkaruk, színjátszó csoportjuk és tamburazenekaruk Horvátország és Magyarország területén számos rendezvényen lépett már fel. Minden évben szerveznek néhány nagyobb szabású kulturális programot is, ilyen a Magyar Ház napja és a Szent Vendel-napi ünnepség, amikor különböző programokkal kedveskednek a környékbeli magyarságnak.
Jegyzetek
Források A község hivatalos honlapja Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Belovár-Bilogora megye települései